Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-256

'À Nemzetgyűlés 256. ülése 1921. evi szept. hó 23-án, pénteken, 17 Kerekes Mihály : A parasztnak sem adnak földet ! Cserti József;... annak a földbirtoknak kapcsán, amelyet sehogysem akarnak megoldani. Máskép nem tudjuk a tisztviselői kérdést levezetni. Nagyon sok állami hivatalnok, állami szolga, akik most majd részesülnek az itt megszavazandó segélyben, ka valami földhöz juttatjuk őket, nagyon szívesen visszamennek a maguk falujába. Nem tudom elképzelni, mi lehet az oka, micsoda rövidlátás állja útját annak, hogy ezt a kérdést, amely egyedüli levezető útja lesz a tisztviselőkérdés megoldásának, sehogy sem akarják megoldani. Szántszándékkal huzzák-halasztgatják a dolgot, ahol lehet, szinte becsapják az érdekelteket. Pl. a házhely-törvényr él, ahol a tisztviselők érdekelve vannak, akik kiszállnak annak végrehajtására, ferdén állitják be a dolgot. Azt mordjak, hogy ezt a házat soha eladni, soha megterhelni nem lehet. Ezt mondja a kiküldött hatóság, de azt elfelejti megjegyezni, hogy a törvéryben benne van az is, hegy indokolt esetben ez igenis megér gedhető. Erre visszavonulnak az érdekeltek, a kiküldöttek felveszik a jó napidíjakat és az érdekelteknek nemcsak, hogy nincs házhelyük és földjük, hanem még jó magas napidíjat fizetnek és csalódottan térnek haza. Az ilyen eljárás nem fog jóra vezetni. A tisztviselői kérdés megoldásánál még nagyon ajánlatos volna, hogy azok a tisztviselők, — ha önszántukból nem akarják megtenni, tessék őket rákényszeríteni —- akiknek több száz, több ezer hold földjük, nagy vagyonuk van, amelyek most zsidókézen vannak, amit most annyira hangoztatnak és annyira fáj nekik, hagyják ott a hivatalukat és menjenek haza dolgozni. Ismerek családot, amelynek 3000 hold földje van, a család egyik tagja külföldi gazdasági akadémiát végzett és ahelyett, hogy az illető hazament volna gazdálkodni, a birtokot bérbeadják, ő maga pedig bejött a ministeriumba tisztviselőnek. Rassay Károly : Félévi szabadságon van ! Cserti József: így a tisztviselő-kérdést sohasem fcgjuk megoldani. Tessék ezeknek az uraknak hazamenni, otthon vegyék át a birtokot és gazdálkodjanak, ezáltal lehet majd megapasztani a létszámot. Az ilyen jómódban élő tisztviselők, ha jó hazafiak, lemordhatnak a nyugdíjról és a végkielégítésről, (ügy van !) A tisztviselői kérdés megoldásának másik módja pedig mindazoknak a férjezett nőknek nyugdíjazása vagy végkielégítése, akik még hivatalban vannak, mert ezeknek hivatalnokoskcdásából maga a család sem huz hasznot. Nekem az a meggyőződésem, hogy az illető hivatalnoknő két mui kát nem végezhet tökéletesen. Vagy a hivatalát hanyagolja el, vagy a háztartását, de nagyon sokszor mir d a kettőt. Két urnák nem lehet szolgálni. Tessék ezeknek visszavonulni, és ha termelő munkát végeznek, ebből sokkal nagyobb előny fog származni, nem kell majd cselédet tartani, ezt NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ, 1920—1921. — XIII. KÖTET. vissza lehet adni a termelőmunkának és ezzel a tisztviselői létszámot is nagyon apasztani fogjuk. Én ezt a törvényjavaslatot ebben a formában nem fogadom el, mert igen nagy aggályaim vannak, hogy erre a fedezet magából a va gyón váltságból fog kikerülni. Én magát az összeget keveslem, ezt nem tartom megoldásnak, többet adr ék a tisztviselőknek. Megszavaznám ezt a törvényjavaslatot, sőt nagyobb összegek megszavazásához is hozzájáruk ék, ha a kormány kijelentené, hogy ugy kivárja ennek megszavazását, hogy az így felmerülő költségeket legközelebb, talán mondjuk, a háborúban szerzett vagyonokból fogja pótolni. Az erre vonatkozó javaslatot, sajnos, még nem láttuk. Ismétlem, a javaslatot ebben a formában nem fogadom el általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. Elnök : Szólásra következiK ? Vasadi Balogh György jegyző : Weiss Konrád ! Weiss Konrád : T. Nemzetgyűlés ! Ellenzéki pártállásomra való tekintettel is elfogadom ezt a törvényjavaslatot, . . . Szilágyi Lajos : Jellemző a mai helyzetre ! Weiss Konrád : . . . mert azt kell látnom, hogy épen a kormánypártiak azek, akik valamennyien a javaslat ellen vannak feliratkozva. Konstatálnom kell tehát, hogy az ellenzék az. amely ezt a törvényjavaslatot sürgősnek és okvetlenül megszavaz an dórák tartja. Én is megszavazom tehát a javaslatot, bár pártunk azon az állásponton van, hogy ennek a kormánynak semmiféle javaslatát el nem fogadja, nem azért, mintha a Bethlen-kormány ellen volna kifogásunk, hanem mert ellene vagyunk a mai rendszernek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Amig itt rerdszerváltozás nem lesz, amig mellékkormányok működnek, addig a kormáj yoknak semmir ő javaslatát el nem fogadjuk. Kivétel természetesen az, amikor a tisztviselő-kérdésről van szó, mert hiszen a mi pártunk volt az^ amely az utóbbi időben minduntalan felhívta a Nemzetgyűlés figyelmét a tisztviselők tarthatatlan helyzetére. T. Nemzetgyűlés ! Látom ebből a törvényjavaslatból, hegy a tisztviselők drágasági segélyét 100%-kal fel fogják emelni. Amikor júniusban az indemnitási vita kapcsán, én ezt kértem, a Nemzetgyűlés nem szavazta meg a segély felemelését, holott már akkor utaltam arra, hogy a kérdés elodázásának az lesz a hatása, hogy sokkal elementárisabb erővel fog kitörni a tisztviselői társadalom elégedetlensége, mint hogyha előzetesen gondoskodás történik arról, hogy a tisztviselőtársadalom már akkor is megvolt nehézségei elimmáltassanak. Miután kérésemet a Nemzetgyűlés akkor nem honorálta, látjuk, hogy ma már kénytelenek a tisztviselők kérelmeikkel a Nemzetgyűlés egyes pártjai .elé járulni, látjuk, hegy míg a Nemzetgyűlés egyik pártját legnagyobb bizalmukról biztosítják, a másik pártnál turbulens jelenetekkel, erőszakos fellépéssel adnak kifejezést annak, 3