Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-256
18 A Nemzetgyűlés 256. ülése 1921. évi szept. hó 23-án, pénteken. hogy a párt nemzetgyűlési munkájával a maguk részéről nincsenek megelégedve. (Zaj jobbfdől.) Ez csak egy szimptoma, t. Nemzetgyűlés, amely mutatja azt, amit a tisztviselők hónapok óta, sőt már több mint egy esztendeje állandóan hangoztatnak, hogy az agrárpolitika ellentétes a tisztviselői érdekekkel, s hogy a tisztviselők, maga az egész tisztviselőtársadalom ugy látja, hogy az agrárpolitika favorizálása mellett az ő érdekeit semmi tekintetben sincsenek honorálva. (Zaj a jobboldalon.) Ezt én is állitom, én is mondom és ez igy is van. (Zaj a jobboldalon.) Állitom, mert. én, mint a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzet 1 Szövetségének első alelnöke a tisztviselők tárgyalásaiban állandóan résztveszek, hallom a sok panaszt és hallok magas állású állami tisztviselőktől olyan kijelentéseket, aminőket ministeriális, magasállásu uraktól még sohasem hallottam. (Felkiáltások jobbfelől : Halljuk mi is ! A fárasztót szidják !) Nem a parasztot szidják, hanem azokat, akik nem gondolnak velük, akik folyton csak arról beszélnek, hogy a búza ára még nem érte el a világparitás magasságát, ellenben nem beszélnek arról, hogy a tisztviselői nyomor már oly magasra hágott, mint soha még semminő országban. (Igaz ! Ugy van / a baloldalon. Zaj jobbfelől. Egy hang a jobboldalon : 20 koronáért is odaadjuk a búzát, csak adjanak olcsó csizmát !) Annak idején, amikor Hegedüs Loránt volt pénzügyminister ur hivatalát elfoglalta, az újságok azt irták, hogy ime, mégis csak a liberális irányzatnak kell jönnie, hogy itt az országban rendet teremtsen és Hegedüs lesz az, aki a tisztviselői kérdést és a többi nagy problémákat meg fogja oldani. Mi már akkor félve néztünk az elkövetkezendők elé, mert hiszen az a nagyszabású expozé, amivel a volt pénzügyminister ura Nemzetgyűlés egy részét itt elkápráztatta, mindazok előtt, akik mélyebbre tekintettek e kérdés taglalásánál, nyilvánvalóvá tette, hogy az ő tervei a maguk egészében egy szubjektív érzésen alapuló feltevésen nyugszanak, amely semmi körülmények között sem fog beigazolódni. Most pedig, hogy az az egész rendszer összeomlott, nem a liberális irányzatú pénzügyi politika bukásáról írnak, hanem ezt a kudarcot is a keresztény irányzat számlája terhére akarják irni. Ami a tisztviselőkérdést illeti, kétségtelen az, hogy Hegedüs volt pénzügyminister ur nem honorálta a tisztviselőket ugy, amint azt tőle elvárták volna, amint egy volt bankvezértől, aki megszokhatta, hogy a banktisztviselők sokkal jobban vannak dotálva, mint az államiak, joggal el is várhattuk volna. És épen az ő vezetése alatt álló pénzügyministeriumban reggeltől késő estig valóságos éhbérért agyordolgoztatta az embereket, akik ma testileg és lelkileg teljesen összetörve, olyan helyzetben vannak, hogy ezzel a törvényjavaslattal, az ennek kapcsán nyujtar.dó segéllyel sem testileg, sem lelkileg kielégítve nem lesznek és mindaz, amit ma nyújtunk, egyáltalában nem fogja biztosítani, hogy a tisztviselőtársadalom elégedetlensége még nagyobb erővel újból ki ne törjön. (Felkiáltások a közében : Ez is egy és fél milliárdba kerül !) Tudom, t. képviselőtársaim, de én csak azt mondhatom, amit a tisztviselőktől hallok s miután magam is tisztviselő vagyok, nagyon jól tudom, mit jelent a segítésnek ez a mérve. Ha például az állami státusból eredő saját jövedelmemet nézem — 1570 koronám van havonta, az összes pótlékokkal együtt, (Zaj balfdöl.) — nekem is kérdeznem kell : vájjon lehetséges-e ebből az éhbérből egy csoládnak, akár csak 10 napig is megélnie ? (Igaz ! Ugy van 1 Zaj balfelől.) Hiszen ma már arról beszélnek a tisztviselők, akik kénytelenek voltak bútoraikat, ruháikat, nrindenüket elkótyavetyélni, hogy már csak egyetlen értékük van, amimégmegmaradt, a becsületük. Ha tehát meg akarjuk állapítani a segélyezés mértékét, olyan mérvben kell azt tennünk, hogy a tisztviselőknek ezt az egyetlen értékét, a társadalom aíaposzlopát, a tisztviselői becsületet megvédhessük. Mivel én ugy látom, hogy az előirányzott összeg nem elegendő, azért, bár megszavazom ezt a törvényjavaslatot, kérem az igen t. kormányt, foglalkozzék ezzel a kérdéssel a lehető legbehatóbban és igyekezzék megvalósitani mindazokat az Ígéreteket, amelyeket a mínisterelnök ur tegnap is hangoztatott és amelyeket a tisztviselők állandóan hallanak, s juttassák olyan megoldásra ezt a súlyos problémát, hogy ez egész tisztviselői társadalom meg legyen elégedve. T. Nemzetgyűlés ! Azzal még nincs megoldva a kérdés, hogy a kormány gondoskodásából és a Nemzetgyűlés nagylelkűségéből kifolyólag természetbeni ellátást kapnak a tisztviselők. Mind azon. múlik : hogyan, milyen minőségben kapják természetbeni ellátásukat. Azt hiszem, nincs a Nemzetgyűlésnek egyetlenegy tagja sem, aki a legutóbbi napokban felháborodással ne olvasta volna a miskolci esetet, amikor arról volt szó, hogy az egyik nagykanizsai malomból 150 vagon kukacos lisztet vittek Miskolcra^ a tisztviselők részére. Ha már az ország nagy megterhelésével ilyen áldozatot hozunk, a tisztviselőtársadalom érdekében, akkor a kormánynak legelemibb kötelessége olyan intézkedéseket tenni, amelyekkel előzetesen megakadályozhatja a hasonló esetek megismétlődését, azok ellen pedig, akik ilyen dolgokat követnek el köteles a kormány a törvény kérlelhetetlen szigorával eljárni. (Ugy van f) Cserti József t. barátom a tisztviselői létszám apasztásával véli a kérdést megoldhatónak. Én az általa elmondottakat csak részben Írhatom alá, mert bár csakugyan óriási a tisztviselők létszáma, nem szabad elfelejteni, hogy a létszám horribilis emelkedése összefüggésben van a trianoni békével és az ebből folyó egész helyzettel. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Az a tisztviselői társadalom, amely ma 11 vagy 12 vármegye területén itt összetorlódott, tulajdonképen a nagy Magyarország tisztviselői társadalma. Rassay Károly : Bukott főispánokat közigazgatási bírónak neveznek ki !
