Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-263

À Nemzetgyűlés 263. ülése 1921. Van-e tudomása a szegedi háromszög, illetve Torontál vármegye ujonnan felszabadult területeinek katasztrofális földbirtok-viszonyairól, hol a lakosság 70%-a föld, kenyér, munkaalkalom nélkül a legnagyobb nyomornak, szenvedésnek néz elébe a most beállott hideg télben? S ha van minderről tudomása, hajlandó-e novelláris utón egy egyszakaszos törvényt bemutatni a Nemzetgyűlésnek, mely felhatalmazza a földbirtokrendező bíróságot arra, hogy kiszálljon a vármegyébe, megállapítsa a földárakat, mellőzze a vármegyei gazdasági ^bizottság javaslatát, s a földigénylőknek birtokába adja az igényelt és törvényesen kijáró földet? Hajlandó-e vizsgálatot indítani annak kiderítése végett, hogy a közigazgatási hatóságok késedelmes végrehajtásának mi az oka, hol van a hiba ? S amikor ezt megállapítja, eljár-e szigorral a renitenskedő tisztviselőkkel szemben? S egyben a minister ura maga részéről is a legerélyesebben hajlandó-e sürgetni a közigazgatási reform legsürgősebb megalkotását, melynek kiindulási pontja lesz a vármegyei ós községi életben a virilizmus eltörlése?« (Éljenzés és taps jobhfelöl) Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. Ki a következő interpelláló ? Szabóky József jegyző : Czeglédy Endre ! Czeglédy Endre : T. Nemzetgyűlés ! Az 1921. évi XLV. te. a mezőgazdasági ingatlanváltságról 4. §-ában kimondja, hogy ha a váltságkötelezett e törvény életbeléptetésének napjától számított három hónapon belül kötelezettségének eleget tesz, a fizetés alapjául szolgáló búza árát 1000 K-nál nagyobb összegben megállapítani nem lehet. Ez a határidő december 7-én, tehát ma, lejár. A végrehajtási utasítás a kormány részéről mindezideig a váltság kivetése és mikénti lerovása iránt meg nem történt. A végrehajtási utasításnak kellő időben való kiadását mindenki várta. Az utóbbi napokban ez nagy izgalmakat keltett a gazdaközönség sorában és ez az izgalom növekedett azáltal is, hogy a kormány incidentaliter az utóbbi napokban adott ki egypár utasítást, hogy a községi elöljáróságok is december 7-ig elfogadhatják a vagyonváltságnak kedvezményes lerovását. Természetes, hogy az a községi elöljáróság mely úgyis túl van terhelve, a községi jegyző pedig, akire sajnos az összes közigazgatási végrehajtások rábízattak, nem volt minden előmunkálat nélkül abban a helyzetben, hogy a kivetéseket lebonyolítsa s a megfelelő felvilágosításokat megadja. Ez igazán nagy izgalmakat szült a gazdatársadalomban, mert a hatóságok nem voltak abban a helyzetben sem, hogy a törvényben előirt más kedvezményeket, pl., hogy a vagyonváltságnak bizonyos része hadikölcsönben fizethető, rokkantaknak, hadiözvegyeknek a váltság bizonyos része elengedhető, vagy hogy ha valaki a váltságot egy összegben fizeti le, 5%-os elengeévi december hó 7-én, szerdán. 221 désnek van helye, végrehajtani, mert erre vonatkozólag minden végrehajtási utasítást nélkülöztek, így tehát a befizetések, amelyek megtörténtek az ingatlan-vágyon váltságra vonatkozólag némely falvakban, teljesen illuzóriusokká váltak, mert a kivetés, végrehajtási utasítás hiján, nem képezhette azt a befizetést olyan formában és összegben, amint a törvény a kedvezményes lefizetést előírja. Még a legutolsó napokban sem voltak az adóhivatalok, a pénzügyigazgatóságok sem abban a helyzetben, hogy felvilágosítással szolgálhattak volna a gazdatársadalomnak. Bekövetkezett az a kaotikus állapot, hogy a gazdatársadalom igyekezett leróni a vagyonváltságot, a legutolsó percig várván a végrehajtási utasítást, kénytelenek voltak nagyon sokan, külörösen a kisgazdatársadalomban, mivel elegendő készpénz hirtelen nem állott rendelkezésültre, állatjaikat, terményeiket potom áron eladni, esetleg drága kölcsönt felvenni és igy leróni a váltságot. Meg kell még említenem azt is, hogy az ezer holdon felüli birtokosok, akik nem tudták, hogy tényleg megkövetelik-e tőlük a vagyonvaltsag földben való leadását, vagy sem, a legnagyobb problémák, dilemmák elé állíttattak a vagyonvaltsag lefizetésére vonatkozólag. Én erre vonatkozólag nem kívánok részletekbe bocsátkozni, de megállapítom azt mint tényt, hogy a kormány erre vonatkozólag kellő időben utasítást nem adott, ez a mulasztás nézetem szerint nagyobb közgazdasági károsodást is jelentett és félő, hogy ez a közgazdasági károsodás az úgyis nagyon gyenge nivón álló termelésünket is meggyengiti. Ezért kötelességemnek tartottam, hogy, habár a kormány, amint hallottam, hajlandó reparálni, hogy a vagyonvaltsag kedvezményes lefizetésének idejét kitolja, sajnos azonban, a károsodás beállott és ez ma is érezteti hatását. En ugyanezen kérdés során kötelességemnek érzem még egy másik kérdésre is kitérni, és pedig arra, hogy a hadinyereség-, vagyon- és jövedelemadó kivetésénél nagy aránytalanságok követtettek el. E kivetéseket most már végrehajtják. E kivetések ellen több ízben történtek felszólalások, fellebbezések, ezek legnagyobb része azonban elintézés nélkül maradt, már pedig nagyfontosságú közérdek az, hogy az adók feltétlenül arányosan vettessenek ki és ugy is hajtassanak be. Miután mindezen kérdésekben nagy közérdeket látok, kötelességemnek tartom a mrnisterelr ök úrhoz a következő interpellációt intézni : (Halljuk J balfelől. Olvassa.) »Miután a kormány kellő időben nem tett semminemű intézkedést arra nézve, hogy az ingatlan-vagyonvaltsag az érdekeltek által a törvényben meghatározott kedvezményes határidőre befizethető legyen és igy a gazdatársadalom nemcsak izgalmaknak, de önhibáján kivül károsodásnak is ki van téve : hajlandó-e a kormány a legsürgősebb törvényes intézkedéseket megtenni az érdekelt gazdaközön*