Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-263
220 A Nemzetgyűlés 263. ülése 1921. évi december hó 7-én, szerdán. sághoz, mert a község főjegyzője 260 földigénylőt terjesztett fel, pedig most 2600 földigénylőt állapítottak meg. Erre a szabálytalanul felterjesztett községi jegyzői jelentésre megjelenik egy bizottság és az emberekhez nem azt a kérdést intézik először, hogy akar-e földet és milyen címen, a hat kategória szerint, ami a törvény 2. §-ában foglaltatik, hanem azt kérdezték: Kire szavaz? Olyan nagy dolog és ezeréves történelmünkben olyan óriási jelentősége van ennek a földreformnak, hogy ezt nem volna szabad választási küzdelmek izgalmába beledobni. Mindenféle személyes vonatkozást — pedig bőségesen volna — eimellőzök, mert nem tartom méltónak arra, hogy ezen a nagyfontosságú helyen itt a Nemzetgyűlés vitájába beledobassék. Azonban feltétlenül tiltakoznom kell az ellen, hogy ilyen kidobolások, befolyásolások az elöljáróságok és a közigazgatási hatóságok részéről történjenek, mert ha a közigazgatás ilyen módon akar magának embereket fogni és szavazatokat gyűjteni, akkor nem felelhet meg feladatának. Torontál vármegyében a liónay-uradalom a legnagyobb tiszteletet érdemli, mert 110 hold földet kiadott használatra a tisztviselői karnak. Nem kommentálom, hogy a nép ezt hogyan adja tovább, csak azt állapítom meg, hogy mivel sem az alispán, sem a főszolgabíró, sem a községi főjegyző nem földmivelő ember, ezt a földet kiadták haszonbérbe Szász Andrásnak és 20 társának, ők művelik meg. Ha a tisztviselők érdekét és exisztenciáját az uradalmak ennyire respektálják, mennyivel inkább megérdemli ezt az a szegény nincsetlen nép, amely olyan nagy számban van ott és századokon át dolgozott nekik és a maga véres verejtékének gyöngyével öntözte meg azokat a barázdákat, amelyeknek jövedelme bizony nem a szegény dolgozó nép zsebébe vándorolt. Feltétlenül szükséges, hogy ne menjen át a köztudatba az, hogy a Nemzetgyűlés nem akarja ezt a törvényt végrehajtani. Most odalent ugy vannak az emberek, hogy várnak valami eredményt. Mindenki igért valamit, hiszen kellett igérni, de a népnek ugy tűnt fel, mint egy hihetetlen álom, hogy végre valahára olyan törvényt hoztak Magyarországon, melyet, ha végrehajtanak, pénz ellenében sokan földhöz tudnak jutni. Ma 60—70.000 koronát is fizetnek egy holdért és érdemes, hogy albérletbe adják oda a 6000 hold legnagyobb részét. 1 hold földért 6000 koronát is kérnek bérbe és azonkívül még a földadót is a bérlő köteles fizetni. Olyan szomorú és fájdalmas dolgok ezek, hogy az ember nem tudja, minek nevezze azokat, akikben ilyen kevés szociális és demokratikus érzés van. A főldmivelésügyi múiisterium vezetőjének személyében változás állott be. A vagyonváltságtörvény 58. §-a azt a fontos rendelkezést tartalmazza, hogy a főldmivelésügyi minister személyesen dönti el, hogy az 1000 holdon felüli birtokosok közül kit kötelezzen a vagy on váltságnak földben vagy pénzben való lerovására. Feltétlenül megbízom a jelenlegi főldmivelésügyi minister urnák és kiváló államtitkárának személyében, aki a szövetkezetek létesítése terén oly óriási szolgálatokat tett az ország lakosságának, megbízom benne, hogy a vagyonváltságot, ami alkalmas lesz arra, hogy 4— 500.000 hold föld rendelkezésre álljon az államnak, hogy belőle a földigénylőket kielégítse, ugy fogja végrehajtani, hogy kimondja : ragaszkodom hozzá, hogy mindenki, akinek 1000 holdnál több földbirtoka van, ne pénzben, hanem földben rója le a vagyonváltságot. Ha a minister ur ezt gyökeresen, következetesen és szigorú keménységgel végre fogja hajtani, akkor elegendő föld fog rendelkezésre állani, amiből ez igényeket ki tudjuk elégíteni és az ország lakosságában olyan hangulatot tudunk teremteni, amire feltétlenül szüksége van Magyarországnak, amelyet minden oldalról ellenséges árgusszemek néznek, amelynek ma Közép-Európában alig van védője. Irredenta szempontból is elengedhetetlenül feltétele a támogatásnak az, hogy a magyar néptől ne csak véráldozatot követeljenek, hanem adjuk meg neki a megélhetés lehetőségót is. Mert a magyar népből nem halt ki a hazaszeretet tüze, az ma is bokrétát tesz süvegére, és ma is olyan transzcendentális lelkesedéssel, amelyet semmi más nemzet nem tud megérteni, sem a német, sem senki, amilyent legfeljebb a franciánál tapasztalunk, dobja oda magát jóformán hübele Balázs módjára és tud egy eszméért meghalni. De ha azt akarjuk, hogy ez a fanatizmus, ez a minden poklot legyőző halhatatlan honszerelem lángia még egyszer fellobogjon, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy ez az áldott magyar nép meg tudjon idehaza élni, legyen neki háza, amelyben lehajtja fejét, legyen földje, amelyet meg tud boronálni, legyen kertje, amelyben gyermekei játszadozzanak. Mert ez az alapja sok százezer új magyar család megteremtésének. Ez lesz hatalmas, terebélyes fa, amely felkel, mint a Bírnám erdeje, ez lesz a magyar irredentizmus, amely fegyvert ragad és minden beszéd, szónoklás nélkül kikergeti a bitang rácot és oláht. Mindezek alapján a következő interpellációt intézem a főldmivelésügyi minister úrhoz : »Van-e tudomása a m. kir. főldmivelésügyi minister urnák arról, hogy az 1920 : XXXVI. te. igen késedelmesen, állandóan akadályozva hajtatik végre? Van-e tudomása arról, hogy a közigazgatási hatóságok nincsenek áthatva a törvény végrehajtására szükséges demokratikus, fajvédelmi, szociális szellemmel, s a végrehajtás eddig alig számbavehető eredményt produkál? Van-e tudomása arról, hogy a nagybirtokok még legnagyobbrészt érintetlenül állanak, holott a törvény több mint egy éve szentesítve van?
