Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-263

A Nemzetgyűlés 263. ülése 1921. Pedig csak arra kértük, hogy 13 hold legelőt engedjen át Eerencszállásnak, mert ha ezt a legelőt meg nem kapja a község, állatai elpusztulnak, nincs ahova kihajtsa, mert az egész községnek csak 60 hold földje van. Ferencszállásnak, beleszámítva az utakat is, beleszámítva mindent a világon, 60 hold földje van, ellenben 7779 hold a báró uré és a község arra kérte, hogy a 13 hold földet adja bérbe. De nem adta oda, hanem eladta egy szerb embernek és mikor még erősebben követelte a nép, belement abba, hogy abban az esetben, ha ők is hajlandók megfizetni ugyanazt az árat, amit a szerb ember megfizetett neki, megváltoztatja a szerződést és odaadja a községnek. Azt követelte azonban a községtől, hogy dacára annak, hogy ott magyar uralom van, jugoszláv korona-dinárokban fizesse meg a differenciát. A szivembe tőrt döfnek, mikor nekem, aki szeretem, becsülöm az arisztokratákat, ha a görög szó értelmében arisztokraták, legjobbak, ha szívben, lélekben, testben, morálban a legkiválóbbak, azt kell tapasztalnom, hogy aki a magyar állam védelme alatt ilyen óriási vagyonra tett szert, korona-dinárokhoz ragaszkodik akkor is, mikor a magyar katona becsülettel bevitte a magyar trikolort Ferencszállásra. Sőt hogy mennyire gyengén áll a magyar korona az ő szemében, mutatja az, hogy a báró ur ezelőtt négy héttel, november végén, Horváth Istvánnak egy kocsmát adott bérletbe és ott is kikötötte, hogy korona-dinárokban köteles fizetni. En nem értem, hogy itt nyomorult páriák, állami tisztviselők és újságírók nem vagyunk semmiféle privilegizált előjogok birtokában és mégis elfogadjuk ezt a nyomorult rossz magyar koronát olyan fizetési eszköznek, amely ma a legjobb Magyarországon, ellenben lent délen, Torontál vármegyében még most is ragaszkodnak a koronadinárokhoz és a népet rákényszerítik, hogy a trianoni rongy határokon szökjön át dinárokért és ugy fizesse meg a haszonbért. A múlt héten — el kell mondanom, mert országos jelentősége van — olyan vármegyében fordultam meg az egyik politikai beszámolón, ahol szintén 18—20.000 holdas földbirtokok terpeszkednek. A gyűlés végén hozzám jöttek 30—40-en a községi jegyző vezetésével és azt mondták: A herceg Esterházy-uradalmaknak klasszikus földjén vagyunk és amikor mi a törvény szentesítése után elmentünk a herceg Esterházy jószágkormányzójához, bizonyos Soós úrhoz és azt kértük, hogy mivel a törvény már szentesítve van, méltóztassék nekünk bérletet vagy örökáron földet adni, a jószágkormányzó ur azt felelte : Amíg az ur-Isten lesz, addig kaptok földet a temetőben, majd ha parasztIsten lesz, akkor kaphattok földet, coki ! Mars ! Menjetek! (Felkiáltások jobbfélol: Gyalázat!) Ez igazán hallatlan és szomorú dolog és azt mutatja, hogy a nép, a földigénylők éhes tömege között óriási réteg van, az embereknek a százét'? december hó 7-én, szerdán. 219 ezrei, akik nem értik meg először is azt, hogy mi történt Magyarországon és nem értik meg, mi történt az egész világon a háború lezajlása után és akik harmadszor még nem jöttek rá arra, hogy nemcsak Oroszországban, a lehetetlenül borzalmas, a Mereskovszky által poklok poklának titulált országban, hanem mindenütt Nyugaton és Európának összes müveit államaiban ma a demokratikus kormányzat uralkodik. És amikor mi Magyarországon végre megfordítottuk a vörös bundát és kiverekedtük azt, hogy a magyar nemzeti zászlót ebbé a nemzetközi szeméttelepbe visszahoztuk, ahol számtalanszor e akarták ezt paktálni a folytonos kormányzatok és amikor kiverekedtük azt, hogy ez a kormányzat kell hogy a magyar népnek adjon is valamit intézményesen és törvényesen, akkor itt egész rétegek maradnak ilyen felfogásban, mert hermetice elzárkóznak a magyar nép kívánságai elől és meg akarják buktatni a Nemzetgyűlést azzal, hogy ami törvényt a Nemzetgyűlés hoz, azt ők nem hajtják végre. Azért én a t. kormánynak, amelynek elnöke iránt én mint hazafias és jó magyar ember iránt feltétlenül bizalommal viseltetem, szíves figyelmébe ajánlom, hogy épen azért, mert a magyar impériumnak, a kormányzatnak és a nemzeti eszmének diadalát tartjuk szem előtt, hogy a földreform kérdését hozza junktimba, kapcsolatba elválaszthatatlanul a közigazgatási reform mielőbbi megvalósításával. Mert a földreform ma nem egyéb, mint közigazgatási kérdés. Hiába vannak a legszebb törvények addig, amíg ezeket a törvényeket nem hajtják végre olyanok, akik át vannak hatva attól a tudattól, hogy nekik azt kell tenniök, amit a Nemzetgyűlés parancsol, ezek csak irott malaszt maradnak és nem fognak a valóságba átmenni. A magyar nép pedig az eredményből a világon semmit nem fog kapni. Kiszomborban megtörtént az összeírás, de végtelenül érdekes az, hogy egy választási küzdelemnek zűrzavarában, bizonytalanságában. Október 30-ára volt kitűzve a választás és október 29-én megjelenik ott egy minden eget, földet, poklot, csillagot igérő állami bizottság, mely a következő tartalmú kormányintézkedést harsonázta ki a községben (olvassa) : »A m. kir. kormány Incze György ministeri főmérnököt küldötte ki a földbirtokreform végrehajtására. Holnap — tehát 30-án, a választás napján — reggel 8 órakor a községházánál jelentkezzenek, akik bérletre tartanak igényt. A bejelentett igényeket kimutatásban fogják megállapítani és a földet kiosztani. 1921 október 29. Kihirdette Tóth István kisbíró.« T. Nemzetgyűlés! A törvény megvan, a végrehajtási utasítás is megvan, 60.000. a száma, minden pontját ismerjük. Mielőtt egy pántlikával és irónnal meg körzővel ellátott mérnök kimenne, hogy a földet széthasítsa, összeírásnak kell történnie. Ez nem történt meg. Egészen hiányos intézkedés jött a földbirtokrendező biró28*