Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-263
218 A Nemzetgyűlés 263. ülése 1921. évi december hó 7-én, szerdán. den verssor végén visszatér. Oly óriási fontosságú azonban a földreform végrehajtásának kérdése, hogy tényleg ennek mindaddig vissza kell csendülnie ebben a Nemzetgyűlésben, amig ez a törvény nincs ugy végrehajtva, ahogy azt a múlt esztendőben meghozták, azt kihirdették, mert dacára annak, hogy már egy éve elmúlt, hogy a törvény kihirdettetett, ma, mikor a földbirtokrendező biróság elnökétől kértem a törvény végrehajtására vonatkozó statisztikai adatokat, kijelentette, hogy négy tanácsban 12 referens eddig négyezer holdat hasított ki házhelyekre és 2000 község részéről csak 500 községben folyik még az eljárás a tekintetben, hogy a törvény végrehajtassák. Olyan kevés ez a szám, amikor tudjuk azt hogy 1,600.000 hold szántóföld van csonka, Magyarországon nagybirtokosok kezében, hogy itt feltétlenül ki kell kutatni, mi az oka annak, hogy e gy m ár egy év óta kihirdetett törvény a végrehajtás során annyira elakad, hogy a népek milliói az áhítattal várt földbirtokreformhoz semmi módon és semmi eszközzel nem tudnak hozzájutni. (Ugy van ! jobbfelöl.) A szegedi háromszögnek színmagyar népe a világháborúban a legfényesebben viselte magát, mert nem tudjuk az aranyérmeseknek, a nagy- és kisezüstérmeseknek elmaradt illetményeit kiszorgalmazni, olyan tömegekben jelentkeznek ezek az emberek. Végtelenül fáj, hogy itt, másfél év óta fajpolitikai kérdésekről a legszebb beszédeket, fejtegetéseket olvassuk, de ezt az elsősorban fajpolitikai kérdést, a földbirtokreform végrehajtását, amely a magyar fajt, a dolgozó magyar társadalmat juttatná végre mindennapi kenyérhez, a Nemzetgyűlés nem tudta eddig dűlőre juttatni. Pl. Kiszombor községben, ahol 5000-nól több a lakosság száma, 6000 hold földbirtoknál több van az uradalmak kezén. Van azután egy 500 holdas földbirtok, amelyet a háborúban szereztek, mig a lakosság 89%-ának vagy semmije nincs, vagy pedig csak 1, 2 vagy 3 holdnyi területe van bérletben. Most már mit tesz a lakosság? A háború előtt kivándorolt Amerikába, a háború alatt uj kivándorlási területre tett szert és ez Szerbia. Belgrádba, sajnos, a magyar embereknek egész özöne megy, mert Kiszomborban és a torontáli háromszögben nem képesek 15—18 korona munkabérért dolgozni. Addig, mig itt Pest vármegyében és más helyeken 100—150 korona bért fizetnek, addig lenn, Torontál vármegye északi csücskében a szegény nép kénytelen naponta 15—20 koronáért dolgozni s ebből a pénzből kell magát ellátnia, élelmeznie is. Hogyan történhetik ez meg? Hiszen ez fából vaskarika akkor, .mikor egy kiló lisztnek ára ott 30 korona. O keres a legjobb esetben 20 koronát, ós ebből a 20 koronából kell ellátnia magát, feleségét és mondjuk három gyermekét; ebből a 20 koronából kell magát élelmeznie, zsírral, vajjal, fűtőanyaggal ellátni, ebből kell hogy fizesse a házbért, mert a legtöbb zsellérházban lakik. A szegedi háromszög ebben az országban az, amely az egész világ előtt arról volt hires, hogy a nagybirtokoknak klasszikus földje. Ha a volt 63 vármegye versenypályázatot hirdetne ki, hogy a pálmát ezen a téren ki nyerje el, feltétlenül Torontál vármegye nyerné el a pálmát, mert itt van a legtöbb nagybirtok, de itt vannak a legnyomorúságosabb és legkatasztrofálisabb földbirtokviszonyok is. Ha a Nemzetgyűlés azt akarja, hogy Torontál megye másik részében, amelyet a szerbek szálltak meg, ahol a jugoszláv állam kisajátította San Marco hercegnőnek birtokait és harmadik részében, amely oláh megszállás alatt van, ahol az oláh állam Nákó Sándor birtokait sajátította ki, arra eszméljenek, hogy Magyarországon uj világ kezdődik, demokratikus, szociális uj világ, amely kenyeret, munkaalkalmat akar adni a népnek és a munkaalkalmak és az emberi élet megteremtése után azt akarja, hogy lelkesedéssel allelujázzanak a magyar nemzeti állameszmének, akkor tessék végrehajtani a földbirtokreformot és tessék gondoskodni arról, hogy ne tegyenek összehasonlítást, hogy a jugoszláv állam mindenkinek ad földet, kenyeret, sőt gazdasági eszközöket is San Marco gazdaságában, és az oláh államnak gondja van arra, hogy földhöz jusson a nép Nagyszentmiklós környékén, ellenben a magyar állam meghozta a törvényt, az irott malaszt marad, nem lesz belőle prédikációs halott. Bár maholnap egy éve, hogy ki van hirdetve a törvény, de a végrehajtással a végrehajtó közegek adósok maradtak. Ezt feltétlenül ki kell korrigálni és mindent meg kell tenni, hogy a nép háborgó indulatai lecsillapodjanak és a magyar nép az legyen, ami ezer esztendőn keresztül volt : leghűségesebb támasza és talpköve ennek a magyar nemzetnek. Ha nekem választanom kell, hogy 3 millió embert tegyek-e boldoggá, vagy pedig 870 ember kezében maradjon 1,600.000 katasztrális hold szántóföld, akkor mint szociális érzékű ember feltétlenül azt mondom, hogy a 3 millió az én emberem, mert a 3 millió adja a katonát, adja az erőt, adja a munkakezeket, az termeli a kenyeret, az a 3 millió ember dolgozik és inkább éljen az a 870 ember kevesebből, járjon kevesebb hintóval, varrasson kevesebb ezüst pitykét kocsisának ruhájára, de a milliós magyar nép a legelső, mert ha azt elejti a Nemzetgyűlés, akkor Magyarország a jól megérdemelt katasztrófába fog belezuhanni. (Ugy vem! jobbfelől.) Báró G-erliczy Félixnek 7779 hold földje van egyetlenegy helyen Torontál vármegye csücskében. Oda tartozik a zombori kerületből Ferencszállás község, amelynek ezer lakosa van. Ennek a községnek lakossága mintája a nagyszerű ós kitűnő magyar népnek Istennek és embereknek gyönyörűségére és a báró ur hallani sem akar a földbirtokreform végrehajtásáról.
