Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-262

194 A Nemzetgyűlés 262. ülése 1921, terelnöki dezignálást, hanem már mint ideiglenes kormányzat is lépjen fel és a cenzúrát, amely megölő]e a magyar nemzeti életnek, amely még a területi integritást is el tudja a fejünk felől hárítani, mert ebből a szempontból sem engedi meg a szabad nemzeti gondolatoknak kifejezését, ezt a cenzúrát mielőbb eltörölje és eltegye oda, ahová való. A következő interpellációt intézem a ministerelnök úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy Magyarországon nincsen sajtószabadság, és hajlandó-e a sajtószabadságot helyreállítani ?« (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláció ki fog adatni a ministerein ok urnák. Következik \ Kontra Aladár jegyző: Friedrich István ! Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! Sajnos, egészen érdektelen tárggyal vagyok kénytelen idejönni a Nemzetgyűlés elé, olyan tárggyal, amely itt érdeklődést nem kelthet, olyan bagatell dologgal, hogy a cseh külügyminister hogyan nyilatkozik Magyarországról, hogyan avatkozik bele a magyar belügyekbe. Engedjék meg, hogy erről a nem fontos dologról, erről a lényegtelen körülményről, melyet senki észre nem vesz, amelyről senki nem beszél, amelyről a sajtóban egy betűt sem olvashatunk, pár szót mondjak interpelláció alakjában. (Halljuk! Halljuk! balfelôl.) Mikor az interpellációmat bejelentettem az elnök urnák, azt mondotta nekem : hiszen elő lehet adni az interpellációt, de válasz úgysem lesz, mert nincs kormány. Én ugy látom, hogy kormány van, hiszen most is itt ül az egyik tisztelt minister ur. Huszár Elemér: Több a mellékkormány! Friedrich István : Nem akarom mondani, hogy a kormány milyen állapotban van, mert félek, hogy rendreutasitásban lenne részem, de valamilyen állapotban van. (Derültség balfelöl.) Ez az állapot már tart hónapok óta, elnevezték kormányválságnak. Valamennyien meg vagyunk győződve arról, hogy teljes rendszerválsággal van dolgunk, egy nagy betegséggel, nagy krizissel, melyet ugy sem fognak megoldani az igen t. urak, akár egységes kormánypártot csinálnak, akár a minister urak egymás között tárcát cserélnek. Én Benes cseh külügyminister beszédét olvasván, két csodálatos momentumot fedeztem fel benne. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Az egyikben a külügyminister ur egyszerűen ezt mondja : Sem a cseh kormány, sem a kis entente ultimátummal nem fordult a magyar kormányhoz. Dinich Vidor: Hát akkor ki rendelte meg ? Friedrich István : Nem tudom megérteni, hogy ma, amikor itt állítólag Nemzetgyűlés vagyunk és informálódnánk mint naiv kiváncsiak a külügyek iránt is, hogyan lehet az, hogy mig itt az egész magyar sajtó hivatalos apparátusával — mert más ugy sincs — azt közli, hogy az ultimátumok valósággal zuhatagként jöttek erre a szeévi november hó 23-án, szerdán. gény országra, a cseh külügyminister ur ennek az ellenkezőjét jelenti ki. Én megint kíváncsi volnék és sajnálom, hogy megint kellemetlenkedem, de szeretném most már tudni, hogy ki mond itt igazat. Ez is lett volna a mai összehivásnak ily másodrendű célja, hogy végre egyszer ebben az országban, ahol valahogyan mindig megkerülik az igazságot, ugy, hogy mi sohasem tudhatjuk meg, mi az igazság, hogy szembenézhessünk a való helyzettel. Én már kezdek Benesnek jobban hinni, mint a mi külügyministerünknek. Ezt fájdalommal kell konstatálnom. Azt sem tudjuk, hogy a külügyminister ur hol van, mit csinál ? Biztosan a pártot egységesiti — külpolitikai szempontból, vagy valami ilyesmit csinál. Tudom, hogy választ úgysem kapok, de hiába figyelmeztetett erre az elnök ur, azért én mégis interpellálok, amint bejelentettem számos mentelmi jogi sérelmet is, bár* azok sohasem lettek elintézve. Nagyon jól tudom, hogy erre az interpellációra sem kapok választ, azonban akkor természetesen magam alkotom meg véleményemet arra vonatkozólag, hogy ki mondott igazat, vagy ki mondott — mondjuk igy — valótlant. De mondott Benes mást is. Ezen még jobban csodálkoztam. Azt mondja, hogy nemzetközi szerződéssel biztosíttatott, hogy a magyar királyi trón betöltése csak az összes államok hozzájárulásával történhetik meg. Tisztelt szuverén Nemzetgyűlés, (Derültség balfelôl.) tudnak-e erről valamit ? Ratifikálta-e ezt a Nemzetgyűlés vagy fogja-e ratifikálni ? Szó van-e egyáltalában ilyesmiről ? Tudnak-e önök, tisztelt kormányttámogató, egységesítés alatt álló párt, erről ? (Derültség balfelöl.) Semmit sem tudunk és a magyar sajtó erről egy betűt sem ir. Nem azért, mert nem irna, vagy mert lelkiismeretére nem hallgatna, hanem azért, mert nem irhát ; hogy miért, evvel nem fárasztom a t. Nemzetgyűlést, ezt elmondotta már az előttem szólott képviselőtársam. Engedelmet kérek, akármilyen állapotban van ez a kormány •—- nem mondom, milyen állapotban van, de akármilyen súlyos állapotban legyen is — ezt szó nélkül hagyni és össze nem hivni azonnal a külügyi bizottságot, (Igaz ! ügy van 1 balfelôl.) össze nem hivni azonnal a Nemzetgyűlést (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) és ennek a szerencsétlen nemzetnek teljes felháborodásával nem tiltakozni ez ellen a merénylet ellen (Igaz ! Ugy van ! bal- és a szélsőbaloldalon,) olyan dolog, hogy ez nem vonható kritika alá sem, erről egyenesen azt kell konstatálnom, hogy ez kétségbeejtő. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: Szégyene a Nemzetgyűlésnek ! Szmrecsányi György: Keservesen meg fogja ez magát bosszulni ! Rassay Károly : Ez nem a szabad királyválasztás kérdése ! Drozdy Győző: Eladták a nemzet függetlenségét !