Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-262

A Nemzetgyűlés 262. ülése 1921. évi november hó 23-án, szerdám. 195 Friedrich István : Lehetséges, hogy diplomáciai utón történik valami. Csak azt sejtem, hogy ha történt volna valami, akkor azt bizonyára már nagydobra verték volna és ma valamennyien tudnók, hogy a mi nagy külügyministerünk, a mi snájdig ministerünk milyen hatalmas eredményt ért el Ben essél szemben. De ne tessék gondolni, hogy a mi kormányunk mindig ilyen. Tud cselekedni, ha kell, sőt gyorsan tud cselekedni. Nem vár hetekig. Nem a letartóztatásokra gondolok, szó sincs róla. (Derültség.) De láttam, hogy mikor Törökbálint környékén ágyúszót hallottunk, hogy futottak Budán a festékes edényekkel, létrákkal és mázoló ecsetekkel. Azt gondoltam, evvel akarják az integritást megvédeni. Elgondolkoztam. Néztem, merre szaladnak ? A garnizon-templom felé szaladtak. (Derültség.) Ott volt egy freskó, az ideiglenes államfő képével, a mai rezsim oszlopaival, püspökökkel, Kapisztránnal és egyéb nagy nemzeti kincsekkel. Mert mit csinált ez a derék kormány ? Nekiment ecsetekkel az ideiglenes államfőnek, bajuszt festett rá és a freskón szereplő alakok átalakultak istenes férfiakká. (Derültség.) Aki nem hiszi, sétáljon fel a Várba és nézze meg a hires freskókat. És bár ez a kormány ilyen állapotbán van, mégis ebben a gyors intézkedésében látok bizonyos iniciativáVt, bizonyos snájdigságot, (Élénk derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) látok bizonyos nagystilüséget, bizonyos tehetséget és épen ezért legnagyobb csodálkozással kell kérdeznem, hogy van az, hogy erről a Ben es ur részéről elhangzott beszédről egyetlen egy szava sincs egy minister urnák sem ? Én nem tudom, hogy lehet szó nélkül tűrni, azt is, hogy egyik képviselőtársunk Cseh-Szlovákországban hetek óta le van tartóztatva. Ez nem fontos ? És annak ellenére, hogy ez a kormány az átfestés terén oly nagyszerű produkciókat mutatott be, hogy van mégis az, hogy igen t. barátjánál, Benesnél — mert ugy látom, elég jó viszonyban vannak — nem birja kieszközölni, hogy képviselőtársunkat, aki rendes diplomatamenetlevéllel, vizummal utazott át Cseh-Szlovákián s aki Aranyosmaróton le van tartóztatva, szabadon engedjék. Csontos Ferenc : A mi polgármesterünk is igy járt ! (Felkiáltások balfelöl : Azt sem szabad tűrni !) Én eljártam ügyében ! Friedrich István ; Hiszen én hangsúlyoztam beszédem elején, hogy nem érdekes dolgokkal jövök. Én nem egy polgármester letartóztatásáról beszélek, hanem kétségbeejtő szempontokat akarok itt még, talán utoljára leszögezni, mert nem tudom, együtt leszünk-e még % Ugy látszik, nem leszünk együtt. T. i. le akarom szögezni, hogy nem olyan a képe az országnak és a közhangulat nem azt mutatja, amit az önök sajtója a magyar közönségnek bead. A magyar közvélemény egészen más és másképen is gondolkozik, mint az önök hivatalos és egységesít és alatt álló kormánysajtója. Például mikor a kormánynak snájdignak kellett volna lennie, nem az átfestés terén, hanem más téren, nem csinált semmit, így Pozsonyban és más városokban, amelyek ideiglenes megszállás alatt vannak, megjelentek plakátok, amelyeken fel volt sorolva hat pont, hogy mit követel a nagy republika Magyarországtól, már t. i. ettől a hét vármegyétől. Ez a hat pontba foglalt kivánság még az ideiglenes államfőt is lemondatja. Már most milyen álláspontotpog az igen t. Nemzetgyűlés ebben a kérdésben elfoglalni, ha az esetleg ideér ? Itt van az, amit mindig mondtunk, hogy ezeket a nagy kérdéseket nem lehet pártszempontból nézni. Ezen felül kell emelkedni, mert ami egyszer elkezdődött, annak folytatása van. (Ugy van ! balfélől.) És a legnagyobb hibát akkor követte el ez a Nemzetgyűlés, amikor elhangzott itt, hogy a Nemzetgyűlés nem a kényszerhelyzet hatása alatt, hanem szabad elhatározásából detronizált. Szmrecsányi György : Ez a legnagyobb skandalum, a legnagyobb botrány ! (Zaj. Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Drozdy GyŐZŐ : Azt akármikor megtettük volna ! Rassay Károly: Az belső ügyünk, hogy milyen címen csináltuk ! (Zaj.) Elnök: Tessék folytatni a beszédet. A képviselő urat illeti a szó. Friedrich István : Én azt hiszem, az volt az első hiba és egyszersmind a legnagyobb, amelyet ez a Nemzetgyűlés elkövetett, hogy elhangozhatott itt az, hogy a detronizáció saját elhatározásunkból eredt. Nincsen módom és alkalmam, hogy külpolitikai kérdésekben szót emeljek, nincs rá mód, hogy nyilatkozhassunk. Tudom, hogy sem a külügyminister ur, sem Bernolák minister ur, aki egyedül van jelen a kormány részéről, nem fog interpellációmra felelni, ha pedig mégis felelni fog, nem hiszem, hogy ugy fog felelni, amint ebben a történelmi időben felelnie kellene. De egyet azért le akarok szögezni Benes úrral szemben. Le akarom szögezni azt, hogy ne felejtse el, hogy volt már erre precedens : csináltak ; már más magyar kormányok is dolgokat, amelyeket a későbbi kor nem ismert el. Ha van is ilyen szerződés, lehet, hogy az nemzetközi szempontból, vagy az ő szempontúkból nagy érték, de a mi szemünkben ez a szerződés sohasem fog érni semmit. Lássunk már tisztán egyszer ebben a sok kérdésben. Elvégre komoly dolog, hogy mi, hét vármegye, itt egy ezeréves nagy integer Ma;-; gyarország helyett akarunlf törvényeket gyártani ? (Felkiáltások a jobboldalon : Minek fogadta el akkor a mandátumát ? Hosszantartó nagy zaj. Elnök csenget.) Elismerem, hogy mi ennek a csonka Magyarországnak törvényeket alkothatunk. De hogy ezzel mi lemondjunk mindenről, lemondjunk végleg egy Pozsonyról, egy Kassáról (Felkiáltások a jobboldalon : Ki mond le ?) és azok meghallgatása nélkül ezeréves alkotmányunkat fel akarjuk dúlni, ~25'