Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-262
A Nemzetgyűlés 262. ülése 1921. Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Nem szokatlan jelenség, hogy a Nemzetgyűlés ülésein a kormány nincs jelen, de amiként a múltban nem zavart bennünket ez a körülmény abban, hogy elmondjuk mondanivalóinkat 1 , most sem fog zavarni. Nem akarok vitatkozni a ministerelnök urnák iménti fejtegetéseivel, melyek arra vonatkoznak, hogy ő politikailag felelős nyilatkozatot nem tehet, mert erre nézve álláspontomat már leszögeztem. Egyszerűen előadok egy tényt, nem azért, hogy arra feleletet kapjak, mert hiszen arra kilátásom úgysem lehet, hanem kizárólag azért, hogy a közvélemény előtt ezzel a kis adattal is megvilágítsam, hogy a jelenlegi kormány miként kezeli a közszabadságokat. A függetlenségi kisgazda- és földmüvespárt, melynek én is tagja vagyok, egyhetenként kétszer megjelenő orgánumot adott ki »Magyar Ugar« címen, melynek feladata, hogy a nép közt a párt politikai álláspontját terjessze és e mellett a népszerű gazdasági ismereteket terjessze. Erre a Magyar Ugarra, amely 1921 szeptember 22-én jelent meg, számtalan izben kértünk kolportázsjogot a t. belügy minister úrtól, de két hónap után is ott- tartunk, hogy kolportázsjogot rá nem tudtunk kapni. A legkülönfélébb szekatúráknak voltunk kitéve, követelték, hogy a lapot mutassuk be, amikor már előzőleg ugy bemutattuk, hogy fölös óvatosságból mindig nyugtát kértünk a belügyministerium illetékes ügyosztályától. A belügyminister ur a személyes érdeklődésekre ugy tetette magát, mintha az egész dologról semmi tudomása sem volna. A dolognak ez a része, sajnos, már nem Eckhardthoz tartozik, hanem a belügyminister úrhoz. A magam részéről csak ezt a tényállást akartam elmondani, hogy ime, a nagy kormányzópárt és a nagy kormány annyira fél egy kis ellenzéki orgánumtól, hogy teljes erővel megakadályozza, hogy az a közvéleményhez eljuthasson. Sándor Pál (a jobboldal felé) : Az önök segítségével ! Rassay Károly: Ezt a kormányt támogatja az igen t. túloldal, amely ekként kezeli a közszabadságokat. A magam részéről egyszerűen felolvasom interpellációmat. Ismétlem, nem* abból a célból, hogy választ kapjak rá, hanem hogy a közvélemény előtt teljesen tisztán álljon azon kijelentésemnek értéke, melyeket a ministerelnök ur a szabadságjogok nagyobbmérvü kiterjesztéséről csak legutóbb is elmondani szives volt. (Olvassa.) »Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a Magyar Ugarnak, mely ez év szeptember 22-ike óta jelenik meg, ma sincs engedélye utcai terjesztésre, dacára annak, hogy több izben szabályszerűen kérelmezte? Hajlandó-e a belügyminister ur a Magyar Ugar számára a kolportázsjogot megadni ?« Az eddigi tapasztalatok után, azt hiszem, nem hajlandó. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Következik? évi november hő 23-án, szerdá-n. 187 Forgács Miklós jegyző: Drozdy Győző! Drozdy Győző: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az 1848 : XVIII. te. kimondja, hogy az előző vizsgálat eltöröltetvén örökre és a sajtószabadság visszaállíttatván, gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti. Andaházy-Kasnya Béla: Ha ministerelnök! Drozdy Győző : Eentartja ugyanez a törvény a büntetőjogi felelősséget, csakhogy azt az előzetes, megakadályozó cenzúra helyett, repressziv, azaz utólagos megtorló intézkedésekhez köti. Az abszolutizmusnak első lépése mindig az, hogy a sajtót veri bilincsbe. A XIX. század elején a napóleoni liberalizmus ellen feltámadt reakciónak is az volt az első dolga, hogy életbeléptette a cenzúrát. A Bach-korszak is ezzel indult útnak, a kiegyezéstől kezdve azonban az 1914: XIV. te. megalkotásáig, illetve a háborúig mégis sajtószabadság volt ebben az országban. Néhány hónappal a háború előtt, 1914 tavaszán megalkották a XIV. tc.-t, de ezt minden egyes paragrafusában még máig sem próbálhatták ki, mert közbejött a háború és akkor a kivételes törvények alapján életbeléptették azt a cenzúrát, amely ennek a törvénynek alkalmazását azután lehetetlenné tette. Elmúlván a háború, a Teleki-kormány idejében történt csak az első megmozdulás arra, hogy a cenzúrát valamikép eltöröljék. A cenzúra a Teleki-kormány idején bizonyos szempontokból még konciliáns volt, de Teleki kijelentette, hogy ezt a cenzúrát sem fogja tűrni, hanem feltétlenül megszünteti. Addig is az úgynevezett sajtótájékoztató ministerközi bizottságot állította a cenzúra helyére, kijelentette azonban, hogy ez csak ideiglenes intézkedés, mert ugy is jön egy uj sajtótörvény, amely azután teljesen feleslegessé fogja tenni a cenzúrát. Az uj sajtótörvényt csakugyan megfogalmazták, és pedig megfogalmazta Kun Béla kodifikátora, Tomcsányi Vilmos igazságügyminister, (Derültség a szélsobaloldalon.) ugyanabban a szellemben, mint ahogy azt Kun Béla mellett cselekedni szokta. Tomcsányi e novellájának az lett volna a címe, hogy: »Az 1914:XIV. te. egyes rendelkezéseinek ideiglenes módosításáról és kiegészítéséről«. Őszintén megvallva, ez a cím nagyon szerénynek látszott és mindnyájan aggodalom nélkül elfogadhattuk volna Kun Béla kodifíkátorának ezt a szerény kis novelláját, ele azután a tizenhét paragrafus sorai között borzalmas jelenségeket tapasztalunk. Többek közt azt mondja ez a novella, hogyha nem is foglalja magában valamelyik közlemény a bűncselekmény törvény szerinti tényálladékát, de a határhoz közel van, vagy pedig burkolt tartalmú a cikk, tendenciózus a kihagyás, azért is büntetés jár. T. Nemzetgyűlés! Nagyon csekély jogi bölcsesség és kicsi szabadságérzet kell annak megállapításához, hogy egyetlenegy nemzet sajtótörvényében sem szerepelhetne ilyen paragrafus, 24*
