Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-262
176 À Nemzetgyűlés 262. iiíése 1921, ben ülnek, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) addig gyilkosságokért és rablásokért elitélt vagy elitélés alatt álló egy ér. ele menlevelet kapjanak. ( ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj jóbbfelől. Elnök csenget.) Lehetetlen az, hogy ez az ország Andrássytól Zalaegerszegig a politikai meggyőződés rabjaival és bebörtönözötteivel töltessék be. Ez olyan erkölcsi sülyedés, amellyel szemben végre mégis csak fel kell emelnie szavát a Nemzetgyűlésnek, mert ez az erkölcsi sülyedés egyet jelent a mi teljes gazdasági, anyagi lezüllésünkkel. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Drozdy Győző : Tönkretették az országot ! Rassay Károly : A kormánynak, amely reá nem tartozó ügyekkel olyan sokai foglalkozik, — és beleavatkozik olyan dolgokba, amelyek véleményem szerint nem a kormányzatra tartoznának — nincs gondja arra, hogy a mi pénzügyi politikánkkal is foglalkozzék. Bárczy István : Ideiglenes ministerek ! Nincs gazdája a pénzügyi tárcának. (Zaj. Elnök csönget.) Szilágyi Lajos : A kamarillán fordul meg minden, ez a hiba. Rassay Károly : Rá kell mutatnom arra, hogy a kormány által eddig fedezett pénzügyi politika pár hónappal ezelőtt derékban kettétört, azóta pénzügyeink terén nem történik semmi, hacsak az az egy nem, hogy a koronánk ötven centimesre zuhant Zürichben. Meg van szavazva egy csomó vagyonváltságjavaslat. Hogy végre van-e hajtva, nem tudom, de nem hiszem. Ugyanakkor van egy sereg további törvényjavaslat, amely még el sem jutott a Ház elé, hogy letárgyalható legyen. Három hónap van még hátra a Nemzetgyűlés élete tartamából. Kérdeznem kell : mit akar a kormány ez alatt a három hónap alatt tenni ? Drozdy GyŐZŐ : Szünetet tartani ! Bárczy István : Élni ! Rassay Károly : Itt van a költségvetés kérdése, amelyet már emiitettem beszédemben. A költségvetés már körülbelül három-négy hónapja be van nyújtva, de még ma sincs szétosztva. A kormán)'" egy olyan felhatalmazásból él, amely egy maga a pénzügyminister által is komolytalanv nak, formaságnak jelzett költségvetési törvény alapján adatott meg. Erre akar uj felhatalmazást kérni ? Drozdy Győző : Es háromszor annyit költenek, mint amennyire felhatalmazásuk van. Rassay Károly : Nincs az országnak pénzügyministere. Lehetetlen helyzet ez és maga ez a tény is elegendő volna arra, hogy a Nemzetgyűlés komoly elhatározással vétót mondjon ennek a parlamentnélküli kormányzásnak. Ugyanigy vagyunk a gazdasági élet terén is. A legnagyobb bizonytalanságban vagyunk az ellátatlanok gabonáját illetőleg. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Köztudomású tény, hogy a 2800 koronás búzaárak alapján lett megállapítva a lisztnek ára, annak a lisztnek ára, amelyet a malmok 800 és 1000 koronás búzából állítanak elő. (Igaz ! ügy van ! a jobboldahn.) évi novemher hő 23-án, szerdám,, Rupert Rezső: És ez ellen a kisgazdáknak nincs kifogásuk ! Kuna P. András : Dehogy nincs ! Bárczy István : Ugy látszik, nem tesznek semmit ellene ! Cserbenhagyták a földmives népet ! Rassay Károly : Amikor módja lett vonla a kormánynak, hogy a gabonát 800 és 1000 koronás áron összeszedje, mert készségesen adták volna rendelkezésére, ez nem történt meg és ma 2800 koronás ár mellett kell vásárolni, hogy valamiképen az éhinséget elkerülendő, az ellátatlanok gabonájáról gondoskodhassanak. Mert nem tudom komolyan venni azokat a hireket, amelyeket legújabban olvastam, amelyeket, ugy látszik, próbakép felröppentettek, hogy újra a maximálás és rekvirálás rendszeréhez kivannak nyúlni. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez már nem !) Drozdy Győző : Próbálják meg ! Rassay Károly: Kénytelen vagyok ezek után megállapítani, hogy itt egy kormány dolgozik, él, parlament nélkül, de egyben minden komoly kormányzati programm nélkül. Öriási veszteségek és károk származnak a nemzetre nézve abból, hogy az arra hivatott szerv, a törvényhozótestület a maga irányító és ellenőrző jogkörét nem gyakorolhatja. Ezért kellett nekünk a Nemzetgyűlést összehívnunk, hogy végre módot adjunk a Nemzetgyűlésnek arra, hogy önmaga döntsön afelett, hogy ezt a kormányzati rendszert hajlandó-e tovább tűrni, igen vagy nem. És itt szabadjon utalnom arra, hogy mikor mi a trónfosztó javaslatot meghoztuk, az államélet egy hatalmas oszlopát kidöntöttük. Nekem jogom van ezt objektive megállapítani, mert én még akkor követeltem e törvény meghoztalát, mikor a t. túloldal is szemben állott vele. De nem tagadható, hogy itt egy hézag, egy ür került a nemzet életébe, amely nem maradhat meg, mert mégsem lehet talán a legitimitás gondolatának szurrogátumául a t. ministerelnök urat és kormányát behelyezni. Ha megdöntöttük a legitimitás gondolatát, akkor az államéletet csak ugy tudjuk tovább fentartani, ha helyébe odatesszük a demokrácia gondolatát, a közvélemény uralmát, a demokrácia uralmát, amely az egyedüli, amely az országot a mai nehéz gazdasági és politikai válságon keresztülsegitheti. (Igaz ! Ugy van ! baljelöl.) Ezért követeltük a Nemzetgyűlésnek az öszszehivasát. Dacára, hogy különböző pártállásu és politikai felfogású egyének szerepelnek az összehívó ivén, valamennyien éreztük, hogy ugy, amint most mennek a dolgok, menthetetlenül katasztrofális zuhanás lejtőjére, kerülünk.. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én a magam részéről ezeket tartottam, szükségesnek elmondani, mint amelyek bennünket a Nemzetgyűlés összehívására késztettek. Azt hiszem, az összehívással nem végeztünk meddő szolgálatot, mert azok mellett a titkos audienciák mellett, — amelyek miatt nekem igen súlyos agI gályáim vannak, — nem volt felesleges az államfő
