Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-255
A Nemzetgyűlés 255. ülése 1921, évi szept. hó 22-én, csütörtökön. 9 akadására vezettek. A költségvetés, amelyet felállítottam, belső vagy külső kölcsön felvétele által akarta elkerülni azt, hogy a bankóprés ismét munkába jöjjön és a drágaság megint növekedjék. Egyrészt azonban az egész Európában uralkodó irtózatos és példátlan szárazság, másrészt a pénzpiacnak az európai bonyodalmak folytán előállott alakulása sem nálunk, sem másutt ilyen kölcsön felvételét lehetővé ma nem teszik. E meghiúsult kölcsön, továbbá a fentemiitett szárazság, ennek következtében az ellátatlanok nagyobb terhe és az a körülmény, hogy a trianoni béke által előszabott ellenőrző-és reparáci ós-bizottság költségei a számítottnál jóval nagyobb terhet rónak reánk, a költségvetésnek eredeti kereteiben feirtartását és igy a fedezetet egyelőre lehetetlenné tették. (Mozgás a baloldalon.) Hozzájárult, hogy a pénzérték emelését -— ami, ismétlem, főtörekvésem volt és kell hogy a magyar pénzügyi politikának a jövőben is legfőbb célját képezze — ökölcsapásokkal verték vissza a körülmények. Őszintén meg kell mondanom, hogy az ingatlant terhelő vagyonváltság tárgyalásakor már a pénzügyi bizottságban figyelmeztettem azokat, akik mindenáron egyéni vagy társadalmi szempontból lefaragtak követeléseinkből annyit, hogy egyharmadára redukálódott eredeti tervem . . . Csert! József: Az első lehetetlen volt! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Hegedüs Loránt pénzügyminister: Előre figyelmeztettem, hogy az ily lefaragások csak ideiglenes előnyöket jelentenek, viszont a javaslatnak nemcsak a struktúráját, hanem a lélektani hatását is lerontják. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kerekes Mihály : Az ingóvagyon váltságánál is vigyázni kellett volna ! Szilágyi Lajos : Egyenlő mértékkel kell mérni ! (Zaj. Elnök csenget.) Hegedüs Loránt pénzügyminister: A takarékosság elvét sem sikerült oly mértékben érvényesítenem, amint ez koncepcióm megvalósításakor szükséges lett volna. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) A magyar igazgatás még mindig nem tud beletörődni annak a keserű igazágnak megismerésébe, hogy a háború, amint szükségszerűen lesz o T it ja minden egyes ember életstandardját, leszorította az állami élet szinvonalat is. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Sok akció, amelyet az állam teljes joggal karolt fel szeretettel, mielőtt a háború pusztításaival szembetaláltuk magunkat, ma kellő fedezet hiánya miatt nem folytatható. Sok feladat, amely régebben teljes joggal illeszkedett be az állami feladatok sorába, ma reánknézve fényűzéssé vált, amelyet magunknak többé nem engedhetünk meg. Erre a keserű megismerésre még nem ébredtünk fel. De nem tudunk beletörődni abba a tudatba sem, hogy a békeszerződés folytán kis állammá lettünk, amelynek ugyanabban az arányban redukálnia kell azt az apparátust is, . . . R assay Károly : Ezt mi mondtuk ! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖTI Hegedüs Loránt pénzügyminister: .. .amelyet az állam ügyeinek vitelére egy szebb múltban lassanként kiépítettünk. Bármilyen fájdalmas legyen is ez a műtét, előbb-utóbb keresztül kell esnünk rajta, ha meg akarunk gyógyulni. A költségvetés összeállításánál meggyőződtem róla, hogy az állami feladatok és az állami kiadások terén még mindig ugyanolyan mentalitásban élünk, mintha a háború vagyon- és értékpusztitó szele át nem csapott volna felettünk, és mintha még mindig egy 50 éves békés fejlődésben anyagilag meggyarapodott 20 milliós nagy, boldog nemzet volnánk. Bekövetkezett azonban az is, amire nem számitottam és amire nem számíthattam sem én, sem más. A mi pénzénékünk javulását, amely egyúttal költségvetésünk rendbehozását, •— és legjobb meggyőződésem szerint — az olcsóbbodás terjedését vonta volna maga után, mint Anglia példája fényesen bizonyítja, mert ők ezt keresztül vitték teljes sikerrel, végzetesen befolyásolta az a körülmény, hogy május utolsó napjaiban a német márka lehullott és azóta a német márka, mint ezt egy táblázatban összeállítottam, magával rántotta ugy a mi koronánkat, mint majdnem az összes középeurópai államok valutáját. A táblázat azt mutatja, hogy ez a magávalrántás Közép-Európának irtózatos gazdasági krízise, amelyet sem a magyar pénzügyminister. sem egy kis ország, mint Magyarország, meg nem akaszthat. Ugron Gábor : Ez igy van ! Hegedüs Loránt pénzügyminister : Ez a magávalrántás egészen törvényszerüleg a német reparációval van összefüggésben. A táblázat világosan mutatja azt is, hegy a magyar korona hullámzása teljesen e hullámzással van határidőről határidőre összekötve, és midőn a nyáron egy kiváló német bar kférfinak panaszkodtam, hogy az a rendkívüli erőfeszítés, amelyet a magyar korona javítása érdekében kifejtettünk, milyen csekély eredménynyel járt; azt felelte rá : »Miért panaszkodik ön, midőn a.magy r ar korona most még majdnem ott van, ahol tavaly volt, mig ugyanezen idő alatt a rémet márka értékének kétharmadát veszítette el a piacon.« Ehhez hozzátehetem azt is, hogy a magyar korona, midőn elfoglaltam a pénzügyministeri széket, egy színvonalon állt az osztrák koronával, és ma annak háromszoros, vagy legalább is kétszeres értékét teszi. Már a reparációnak, a hadisarcnak szellője elég volt arra, hogy végigsüvitve Európán, oly gazdasági helyzetet teremtsen, mellyel megbirkózni ember nem volt képes. Mindezt nem azért mondom, mintha tervem valamely részét szépíteni, vagy menteni akarnám, hanem azért, mert belőlem kell hogy kitörjön a megpróbáltatás mélységéből az a kiáltás, hogy Magyarországtól reparációt, hadisarcot követelni nemcsak reánkrézve volna végzetes, hanem oly embertelenséget is jelentene, mely a fizikai lehetetlenség határa^ vinné Közép-Európa egész állapotát. Épen nekem, ki annyi optimizmussal és lelkem becsületes hevületével fogtam a munkához, ki fanatizmuséin tüzében láttam a dolgokat, épen nekem 2
