Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-255

1° J Nemzetgyűlés 255. ülése 1921. kell megmondanom a körülöttünk lévő hatalmak­nak, hogy a reparáció minden készülete teljesen hiábavaló, az egyetlen, amit erre nézve tehetnek, az, hogy lehetővé tegyék, hogy az ország a kül­földdel lévő egyéb nagy tartozásait leróhassa, hogy egyáltalában tudjon külföldi valutát venni, ez pedig lehetséges lesz akkor, hogyha a reparáció rémképe elmúlik rólunk. Épen ezért igen t. bará­tomnak, a ministereinök urnák az a kivan sága, hogy annak idején Parisban és a megfelelő helyeken előtérj esszém az idevonatkozó adatokat, magam­nak pedig azt az életcélt tűztem ki, hogy mindenütt a külföldö.o, ahol merész és tőlem nem függő aka­dályokkal küzdő próbálkozásom némi elismerésre talál, hirdessem a magyar igazságot. Ennek a köte­lességemnek eleget is fogok tenni. Ez a története az én pénzügyi politikám ideig­lenes megakadásának. De nem volnék őszinte, pedig annak kell lennem és an élkiü nem távozhatok, ha nem mondanám meg, hogy belpolitikai körül­mények és pártkavarodások is súlyosbították hely­zetemet. (Mozgás . Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbal­oldalon.) Nekem nagyon nehéz most politikáról beszélni ; nagy silányság volna, ha most különféle ellentéteket a külföld elé tárnék. Ez nem termé­szetem. Én, mint liberális ember, tagjává lettem egy kabinetnek, s megmondtam, amikor jöttem és most is megmondom, amikor búcsúzom, hogy poli­tikailag párt nélkül és izoláltan állok. Sokban nem voltam és nem vagyok a kabinet konzervatív tag­jaival egy nézeten, de elismerem azt, hogy t. bará­taim a legnagyobb hazafisággal igyekeztek vinni nehéz helyzetben az ország ügyeit. És most, midőn annyi megpróbáltatás, annyi vergődés és marcan­golás után a Irinok mélységéből szólok, a nemzet­nek viszont meg kell hogy mondjam, hogy minden kaland, minden egyéni akció, minden felekezeti tusa végzetes hazánk gazdasági állapotára nézve, és hogy mindenki, aki egyéni akcióba kezd, aki bármilyen tetszetős kalandra gondol, aki a fele­kezeti béke feldulását viszi be a politikába, nem tudja, hogy mit vétkezik saját hazája és hazájá­nak anyagi érdekei ellen. (Zaj. Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szilágyi LajoS : Ezt mondtuk mindig, de erre azt mordták, hrgy destrukció. Rassay Károly : Destrukciónak mondták ! Szilágyi Lajos: Kipellengérezték az országot, mikor ezt moi dták. Drozdy Győző : Evvel tették tönkre az orszá­got. (Zaj. Elnök csenget.) Hegedüs Loránt pénzügyminister : Bár én lennék az utolsó áldozat és kiáltásom felrázná azokat, akik még mindig a bolsevizmus hatása után következő mámorban vannak. A mi jövendő politikánk legyen az Európába való teljes beilleszkedés. Ehhez kell összefogni minden magyarnak, aki még nem vaáult el és nem hullott bele a kicsinyes szempontok gödrébe. Drozdy GyŐZŐ : A húsvéti puccsok ártottak a nemzetnek ! ] évi szept. hó 22-én, csütörtökön. Hegedüs Loránt pénzügyminister : A nemzet­ben megvan az az erő, ho-gy rendet tartva a kül­földi rossz hireket elhessegetve, jrivivja magának hosszú szenvedés után azt az elismerést, mely nélkül Európa jóindulatát megkapni nem tudja, E jóindulatot pedig meg kell és meg is fogja érde­melni, mert a magyarság munkája, irtózatos ki­tartása és annak az igazságtalanságnak felismerése, mely velünk a háborúban és békében történt, előbb-utóbb kell, hogy meghozza reánk nézve a feltámadást. És most, hogy távozom, egyetlen kivánságom az, hogy a megpróbáltatásnak és keserűségnek abból a mélységéből,.mely bennem van, fakadna a nemzetre áldás és életem e legnehezebb percében hallgassák meg felkiáltásomat önök is, a nemzet is, mondván azt, hogy tekintsenek engem és a most következő néhány évet múló jelenségnek, de kínjaink és vergődéseink között is sohasem fe­lejtsük el, hogy rajtunk keresztül elkövetkezik a magyarság feltámadása. Ha munkám erőfeszítésétől, ha a csapásokból melyek az országra hárultak, ha a fájdalmakból, melyek hónapokon át végigvonaglottak rajta, merek és tudok ma mint életem nagy tanúságát felállítani egy igazságot, ez az igazság az, hogy térképek fognak ronggyá lenni, nemzetek fogjak elsülyedni, de a magyarság örökkévaló ! (Elénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzet­gyűlés ! Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a Nemzetgyűléshez, méltóztassék ugy határozni, hogy az ülés felfüggesztésével a pénzügyminister ur által beterjesztett javaslat azonnal a pénzügyi bizott­ságnak adassék ki tárgyalás végett s ha lehetséges, még a mai ülésen terjessze be a pénzügyi bizott­ság a javaslatot. (Helyeslés.) Azok után, amiket a pénzügyminister ur az indokolásában felhozott, nekem valóban kevés maradt, amivel ezt a javaslatot indokolni kivá­nom. Lehet utólag vitatkozni és lehet utólag kriti­kát gyakorolni a felett, hogy a pénzügyminister ur pénzügyi programmja helyes volt-e vagy nem. Rassay Károly : A kormányé is volt, nemcsak a pénzügvm in ister uré S (Mozgás.) Gr. Bethlen István ministerelnök: Az az egy bizonyos, hogy a Nemzetgyűlésnek túlnyomó több­sége, a magyar nemzetnek túlnyomó többsége, sőt merem állitani, a külföldi világnak igen tekinté­lyes része helyeselte és elfogadta annak idején az ő pénzügyi kibontakozási javaslatát. (Ugy van!) Már a pénzügyminister ur is rámutatott arra, hogy jórészt rajta kivül fekvő okok voltak azok, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Czeglédy Endre : A termelő munka hiánya ! Berki Gyula : És a féktelen pazarlás ! Gr. Bethlen István ministerelnök :... ame­lyek az ő pénzügyi javaslata kibontakozásának útját állták. Rámutatott az elemi csapásra, de rá kell mutatni még egészen más körülményekre

Next

/
Oldalképek
Tartalom