Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-255

1° J Nemzetgyűlés 255. ülése 1921. kell megmondanom a körülöttünk lévő hatalmaknak, hogy a reparáció minden készülete teljesen hiábavaló, az egyetlen, amit erre nézve tehetnek, az, hogy lehetővé tegyék, hogy az ország a külfölddel lévő egyéb nagy tartozásait leróhassa, hogy egyáltalában tudjon külföldi valutát venni, ez pedig lehetséges lesz akkor, hogyha a reparáció rémképe elmúlik rólunk. Épen ezért igen t. barátomnak, a ministereinök urnák az a kivan sága, hogy annak idején Parisban és a megfelelő helyeken előtérj esszém az idevonatkozó adatokat, magamnak pedig azt az életcélt tűztem ki, hogy mindenütt a külföldö.o, ahol merész és tőlem nem függő akadályokkal küzdő próbálkozásom némi elismerésre talál, hirdessem a magyar igazságot. Ennek a kötelességemnek eleget is fogok tenni. Ez a története az én pénzügyi politikám ideiglenes megakadásának. De nem volnék őszinte, pedig annak kell lennem és an élkiü nem távozhatok, ha nem mondanám meg, hogy belpolitikai körülmények és pártkavarodások is súlyosbították helyzetemet. (Mozgás . Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Nekem nagyon nehéz most politikáról beszélni ; nagy silányság volna, ha most különféle ellentéteket a külföld elé tárnék. Ez nem természetem. Én, mint liberális ember, tagjává lettem egy kabinetnek, s megmondtam, amikor jöttem és most is megmondom, amikor búcsúzom, hogy politikailag párt nélkül és izoláltan állok. Sokban nem voltam és nem vagyok a kabinet konzervatív tagjaival egy nézeten, de elismerem azt, hogy t. barátaim a legnagyobb hazafisággal igyekeztek vinni nehéz helyzetben az ország ügyeit. És most, midőn annyi megpróbáltatás, annyi vergődés és marcangolás után a Irinok mélységéből szólok, a nemzetnek viszont meg kell hogy mondjam, hogy minden kaland, minden egyéni akció, minden felekezeti tusa végzetes hazánk gazdasági állapotára nézve, és hogy mindenki, aki egyéni akcióba kezd, aki bármilyen tetszetős kalandra gondol, aki a felekezeti béke feldulását viszi be a politikába, nem tudja, hogy mit vétkezik saját hazája és hazájának anyagi érdekei ellen. (Zaj. Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szilágyi LajoS : Ezt mondtuk mindig, de erre azt mordták, hrgy destrukció. Rassay Károly : Destrukciónak mondták ! Szilágyi Lajos: Kipellengérezték az országot, mikor ezt moi dták. Drozdy Győző : Evvel tették tönkre az országot. (Zaj. Elnök csenget.) Hegedüs Loránt pénzügyminister : Bár én lennék az utolsó áldozat és kiáltásom felrázná azokat, akik még mindig a bolsevizmus hatása után következő mámorban vannak. A mi jövendő politikánk legyen az Európába való teljes beilleszkedés. Ehhez kell összefogni minden magyarnak, aki még nem vaáult el és nem hullott bele a kicsinyes szempontok gödrébe. Drozdy GyŐZŐ : A húsvéti puccsok ártottak a nemzetnek ! ] évi szept. hó 22-én, csütörtökön. Hegedüs Loránt pénzügyminister : A nemzetben megvan az az erő, ho-gy rendet tartva a külföldi rossz hireket elhessegetve, jrivivja magának hosszú szenvedés után azt az elismerést, mely nélkül Európa jóindulatát megkapni nem tudja, E jóindulatot pedig meg kell és meg is fogja érdemelni, mert a magyarság munkája, irtózatos kitartása és annak az igazságtalanságnak felismerése, mely velünk a háborúban és békében történt, előbb-utóbb kell, hogy meghozza reánk nézve a feltámadást. És most, hogy távozom, egyetlen kivánságom az, hogy a megpróbáltatásnak és keserűségnek abból a mélységéből,.mely bennem van, fakadna a nemzetre áldás és életem e legnehezebb percében hallgassák meg felkiáltásomat önök is, a nemzet is, mondván azt, hogy tekintsenek engem és a most következő néhány évet múló jelenségnek, de kínjaink és vergődéseink között is sohasem felejtsük el, hogy rajtunk keresztül elkövetkezik a magyarság feltámadása. Ha munkám erőfeszítésétől, ha a csapásokból melyek az országra hárultak, ha a fájdalmakból, melyek hónapokon át végigvonaglottak rajta, merek és tudok ma mint életem nagy tanúságát felállítani egy igazságot, ez az igazság az, hogy térképek fognak ronggyá lenni, nemzetek fogjak elsülyedni, de a magyarság örökkévaló ! (Elénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés ! Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a Nemzetgyűléshez, méltóztassék ugy határozni, hogy az ülés felfüggesztésével a pénzügyminister ur által beterjesztett javaslat azonnal a pénzügyi bizottságnak adassék ki tárgyalás végett s ha lehetséges, még a mai ülésen terjessze be a pénzügyi bizottság a javaslatot. (Helyeslés.) Azok után, amiket a pénzügyminister ur az indokolásában felhozott, nekem valóban kevés maradt, amivel ezt a javaslatot indokolni kivánom. Lehet utólag vitatkozni és lehet utólag kritikát gyakorolni a felett, hogy a pénzügyminister ur pénzügyi programmja helyes volt-e vagy nem. Rassay Károly : A kormányé is volt, nemcsak a pénzügvm

in ister uré S (Mozgás.) Gr. Bethlen István ministerelnök: Az az egy bizonyos, hogy a Nemzetgyűlésnek túlnyomó többsége, a magyar nemzetnek túlnyomó többsége, sőt merem állitani, a külföldi világnak igen tekintélyes része helyeselte és elfogadta annak idején az ő pénzügyi kibontakozási javaslatát. (Ugy van!) Már a pénzügyminister ur is rámutatott arra, hogy jórészt rajta kivül fekvő okok voltak azok, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Czeglédy Endre : A termelő munka hiánya ! Berki Gyula : És a féktelen pazarlás ! Gr. Bethlen István ministerelnök :... amelyek az ő pénzügyi javaslata kibontakozásának útját állták. Rámutatott az elemi csapásra, de rá kell mutatni még egészen más körülményekre