Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-260

A Nemzetgyűlés 260. ülése 1921. Schlachta Margit : Nem lesz-e f utóhomokká, amelyet a jogalapok keresésének szele bizto­sabb partokra sodor és tudnak-e majd ezzel a tudattal nagy tömegek hazát szeretni és a hazáért áldozatot hozni ? Ezt majd megmutatja a jövő. (Mozgás a jobboldalon). Ebben fejeződik ki legvilágosabban ÊLZ cLZ állambomlasztó hatás, amelyet mi magunk idé­zünk elő, ha az entente követeléseinek eleget teszünk. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon). Azt a kérdést is fel kell vetnünk, hogy ha az entente az ő követeléseiben meg nem áll, mikor fogunk mi az ő kívánságainak teljesíté­sében megállani. A ratifikációra igennel felel­tünk, a király kiadása is megtörtént, a detro­nizációs törvényt meghozza a Nemzetgyűlés. Most hangok hallatszanak Szerbia felől, hogy annak a kormánynak lemondását is kívánják, amely nemhogy a puccskísérlettel azonosította volna magát, hanem minden bűne az, hogy Károly király jogigényét elismerte. Kérdezem, ha ezt magáévá teszi a nagy entente és ulti­mátumot küld erre vonatkozólag, azt is teljesí­teni fpgjuk-e? (Zaj jobbfelöl,) És ha folytathatja ezt, azért, mert az ő politikájának ugy felel meg, és azt kívánja, hogy Károlyi Mihály legyen a kormányzó és talán Jászi Oszkár a ministerelnök, teljqsiteni fogjuk-e ezt a kívánságot is? (Zaj és felkiáltások jobb­felöl ; Ez a veszély nem fenyeget bennünket ! Itt vannak a polgárok, majd elhallgattatják őket!) Vagy ha felsóhajt egyszer a Kárpátok övezte Felvidék és megdobban Erdély szive és ha ettől a sóhajtól és szivdobbanástól megremeg Cseh­ország és Románia és segítségért fut az entente­hoz s az entente a segítséget meg akarja adni nekik és megint ránk üzen, hogy mi szállítsuk a municiót Erdélynek s Csehországnak, teljesí­teni fogjuk-e ezt saját véreinkkel szemben ? (Zaj jobbfelöl.) Akkor megint a háború és a béke kérdése elé fog az entente kívánsága állítani minket, s kérdezem : miért fogunk akkor nemet mondani, ha most igent mondunk, vagy pedig milyen alapon mondunk most igent, ha akkor, helytelenítve ezt, nemet fogunk mondani? (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Nem azt mu­tatja-e ez a folyamat, hogy ha egyszer az el­vekkel alkudni kezelünk, akkor olyan lejtőre csúszunk, amelyen nincs megállás? Ezt átgondolva, mi keresztény nők azon az állásponton vagyunk . . . (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : A hadiözvegyek más állásponton van­nak ! Zaj a baloldalon.) Elnök: Méltóztassék folytatni. Schlachta Margit : ... hogy semmi nem sújt­hat minket ugy, mint erkölcsi integritásunk megsértése. Az egész világ szentesíti azt az általános felfogást, hogy más az egyéni és más a politi­kai morál, és hogy szabad elveket és erkölcsi határokat átlépni, ha az etikai törvényekhez való hűségnek súlyos következményei vannak, évi november kó 5-én, szombaton. 147 Ez a mi meggyőződésünk szerint pogány etika. Szerintünk egész Európára ez hozta a mostani szerencsétlenséget és minket is ez sodort a mos­tani válságba. Nincs itt más menekvés és nin­csen más megoldás, mint hogy rátérjünk a ke­resztény politika útjára, de olyan értelemben, hogy minden körülmények között, kivétel nél­kül viseljük a konzekvenciákat akkor is, ha az elvhűség átmenetileg áldozatokat követel. A nem­zetek érdekeinek más védelme nincs. Mi, a keresztényszociális női pártszervezetek, rendit­hetetlenül állunk ennek a meggyőződésnek alap­ján s az eddigi irányzattal szemben ennek az igazságnak leszünk a hirdetőivé. T. Nemzetgyűlés! Mi azt kívánjuk és azért fogunk dolgozni, hogy az állam életét is a szó szerint átvitt keresztény elvek irányítsák, ame­lyek szerint nemcsak az áll, hogy ne ölj, ne csalj, felebarátodnak kárt ne okozz, felebaráto­dat szeresd akkor is, ha az gyenge, hanem ezen erkölcsi törvények alapján áll az is, hogy állj ellent, ha tőled olyat kívánnak, ami az erkölcsi törvényekbe ütközik. Ez az intranzigens keresz­tény politika. (Zaj jobbfelöl,) Tudjuk, hogy ez sok áldozatot követel a jelenben, de nem követel annyi áldozatot, mint amennyi könny már folyt a nemzetek szeméből a világtörténelem folyamán a pogány politikai nézetek érvényesítése miatt. Benkő Gábor: A Habsburgok miatt! Schlachta Margit: Nem a Habsburgok miatt. Ott vannak az irek, búrok, lengyelek és a többiek, akiknek a Habsburgokhoz semmi közük sem volt. Az is lehet, t. Ház, hogy csak évezredes evolúciók fognak ennek a meggyőződésnek igazat adni, de ez nem baj, a fő az, hogy ennek az irányzatnak szolgálatába álltunk légyen és el­jöjjön egyszer az az idő, amikor nem állítják többé, hogy más az egyéni és más a politikai morál és hogy a győzőnek ököljoga van, és aki hatalmon van, az mást diktálhat, mint amit az igazság megenged. Ez be fog következni egyszer, ha ennek az elvnek szolgálatába állunk, amiben dicső és véres keresztény tradiciók erősítenek meg minket. Tudom, hogy mi, keresztényszociális nők mint a világ nevetsége állunk itt, gyengén és támasz nélkül... (Ellenmondások a Ház minden oldalán.) Haller István: Csak az ostobák előtt ! (Ugy van ! balfelöl.) Schlachta Margit : ... az egész világ poli­tikai felfogásával szemben. Kétezer évvel ezelőtt így állott 12 szegény halász és egy maroknyi leláncolt rabszolga az állig felfegyverzett római világhatalom és a világot remegtető Cézárok előtt. De a római világhatalmat és a Cézárokat elte­mette az idő, de annak a 12 szegény halásznak és a maroknyi leláncolt rabszolgának győzelmét az egész keresztény világ hirdeti. (Igaz! Ugy van !) Mert az győz mindig, akié az igazság és 19*

Next

/
Oldalképek
Tartalom