Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-260

148 A Nemzetgyűlés 260. ülése 1921. aki az igasság mellett hiven és alkutlannl kitart. (Igaz ! Ügy van !) Ezt a programmot szükségesnek tartottam épen most kimondani itt az entente-tal szemben, most, amikor az ő pogány követelései ennek az alapvető hitünknek megtagadására akarnának minket kényszeríteni. Teszem ezt nemcsak a mi nemzetünk szeretetéért, hanem minden népekért, mert a világ minden nemzete görnyed a pogány politikai törvények igája alatt és várja epedve, hogy az ő egén is felragyogjon a megváltó betlehemi csillag. Az entente asszonyaihoz is volna egy szavam. Nekik azt mondom, hogy hiszünk egy isteni örök igazságban, de a nemzeteknek nincsen más világuk s azért ők minden jónak jutalmát és minden nemzeti bűnök büntetését ezen a földön veszik el. A machiavellizmusnak, az ököljognak büntetése pedig, amelyet önmagában hord, az, hogy aki ezt gyakorolja, abban megrendíti a lelki épséget, és amely generáció ugy nevelkedett, hogy a gyengével szemben nincs morál, csak ököl, nincs igazságosság, csak érdek, az egyszer, ha majd felemelkedett, saját hazájával szemben is gyakorolni fogja ezt az immoralitást. Akik tehát ezt az irányt követik, tulajdonképen saját hazájuknak nevelnek kebelbéli ellenségeket. Es még egy más szempontra is irányitom a figyelmüket. A világ kereke forog. Sok hatalom hanyatlott már porba s az entente hatalmai sem tudhatják, hogy mikor kerül egyszer rájuk is sor. Igyekezzenek maguknak a művelt világ háláját és elismerését megszerezni, amit ez a világ egyszer az ő gyermekeikben fog majd viszonozni azért a jóért, amit az entente-asszonyok igazságérzete tett, amikor kormányaiknak öklét felfogta az igazság nevében, mikor ez az ököl reánk le akart sújtani. S még egy tiltakozásunkat is be kell jelentenem. Azt hallottuk, — és be fog bizonyosodni, hogy mennyire áll ez — hogy a királyasszonynak csak bizonyos politikai feltételek teljesítése után akarják gyermekeit visszaadni. Tiltakozunk nem a királyné, hanem az anya nevében az ellen, hogy a legszentebb emberi érzelmeket politikai csereáruvá alacsonyítsák le. (Általános helyeslés.) Ebben számítunk ugy a semleges, mint az entente-államok asszonyainak teljes szolidaritására. (Helyeslés.) Mindezek után pedig azon tudat dacára, hogy szerencsétlen országunknak kormánya nincs abban a helyzetben, hogy polgárainak az ellenséggel szemben jogvédelmet adjon, védtelenül, de lelkünk szuverenitásának tudatában, melyet saját akaratunk ellen a világ minden hadoszlopai sem gázolhatnak le, azt felelem az entente detronizáló követelésére, hogy azt megvetéssel visszautasítom. (Helyeslés és éljenzés a baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Kontra Aladár jegyző: Balla Aladár! évi november hó 5-én, szombaton. Balla Aladár: T. Nemzetgyűlés! Az utolsó költségvetési tárgyalás, a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával bátor voltam reámutatni arra a veszedelemre, melyet magában rejt az úgynevezett király kérdésnek az elodázása, (Halljuk! Hallj uh ! jobbfelől.) mert bár engem, mint szabad királyválasztót nem aggasztott ennek a kérdésnek végeredményben mikénti elintézése, rámutattam arra, (Halljuk/ jobbfelöl,), hogy ezt a kérdést csak két erőtényező fogja eldönteni, egy legitim, törvényes és egy tőlünk kívül álló tényezőnek esetleges beavatkozása. (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Ha mi a törvényes intézkedés alapjára helyezkedtünk volna és idejében idehoztuk volna ezt a törvényjavaslatot, (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) akkor nagyon sok megaláztatástól, szenvedéstől és állami presztízsünknek kisebbítésétől meg lettünk volna óva. Többedmagammal, akik a szabad királyválasztás elvi alapján állunk, kívántuk és követeltük, hogy ez a Nemzetgyűlés foglalkozzék ezzel a kérdéssel, apelláljon a nemzetre, rendeljen el népszavazást és a nép által e kérdésben hozandó Ítéletet iktassa törvénybe. Eleve kijelentettük, hogy mi lojálisán deférálni fogunk, bármiképen is szól a nemzet ítélete, (Igaz ugy van ! a jobboldalon.)' de elvárjuk, hogy azok is, akik négy százéves történelmi tanulságok és az osztrák-magyar birodalom összeomlásával beállott események dacára még most is hirdetik és vitatják a Habsburg-háznak a magyar trónhoz való jogát, legalább is respektussal alávessék magukat a nemzet Ítéletének. Ebben a felfogásunkban megerősített minket a parlament többségét képviselő t. képviselőtársainknak ama Írásbeli deklarációja, amelyben mintegy száztizén kijelentik, (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl) hogy a szabadkirályválasztás elvi alapján állanak és hogy a pragmatica sanctiót az öröklés jogrendjére vonatkozólag is hatályát vesztettnek tekintik. Alátámasztott engem ebben a felfogásomban a parlament legnagyobb pártjának, a kisgazdapártnak, (Ugy van! jobbfelöl.) tavaly, december 3-án hozott határozata, amely szintén ezt az elvi álláspontot jelentette ki. Tessék elképzelni, t. Nemzetgyűlés, ha az ország élén álló magyar kormány a majdnem két év óta hangoztatott figyelmeztetésünknek és a kisgazdapárt eme határozatának megfelelően ezt a kérdést idejében idehozta volna a parlament elé, mennyi átkos belviszálytól és mennyi külügyi bonyodalomtól mentette volna meg ezt az országot. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Azóta az összeomlás romjainak eltakarítási munkájával már végeztünk volna, (Ugy van! jobbfelől.) nemcsak a körülöttünk kialakult utódállamokkal, hanem egész Európával, — mondhatnám — az egész világgal felvettük volna már ugy a gazdasági,-