Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-255

8 A Nemzetgyűlés 255. ülése 1921 szál, a korona emelkedésekor azt láttam, bogy költségvetésünket rendbe lehet hozni azáltal, hogy a külföldi beszerzéseknél az árak lecsökkentek. Senki se feledje el, — és ez szól különösen azoknak, akik e kérdésnek ipari vagy mezőgazdasági szempontból tulajdonítanak csak fontosságot és nem az állam szempontjából — liDgy a szerencsétlen trianoni béke folytán a legszükségesebb cikkeket, a sót, a talpfát és a szenet ma a külföldről, vagy a leváló részekről kell beszereznünk, és annál drágábban fizetjük ezeket meg, minél rosszabb a mi pénzünk értéke. E szempont tehát azt jelenti, hogy az államháztartás egyensúlyát főleg a korona benső értékének emelésével lehet fentartani, máskép vagy a végtelen adócsavar, vagy a feneketlen deficit következik. Ezen állami köttégvetési, tehát finaneszempontokon kivül van azoi ban egy társadalmi szempont is. Az egész magyar középosztálynak ma már — hegy ugy mordjam — a hatgerir.ee a falhoz van szoritva. Az utolsó csepp vért nyomja ki belőle a drágasági hullám, a drágasági hullám főokozója pedig a pénz elértéktelei edése. Mii dei ki igazat feg nekem adr.i, aki ezt a maga szemeivel látja s én azért jöttem ide, hegy ezen segitsek. Mir der ki igazat fog nekem adj i abban, hegy a drágaság járványát a pénz megjavítása r élkül, úgyszólván nem lehet megoldani, legfeljebb ideigleresen lehet azt — miit a mostai i javaslat is kivárja — egyenletesebb elosztás által enyhíteni. Épen ezért minden oly r ézőpontot és minden oly politikát, mely a pénzérték emelése ellen szólna, amely lehorgasztott fejjel azt hirdetné, hogy nyugodjunk bele abba, hogy a pé zü k folyton romlik, mindaddig, míg bírom, a leghatározottabban a végsőkig fegok ellenezni. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ne felejtsük el azonban, hogy a pénz javításának egy harmadik politikai jelentősége is van. A leváló részek idevaló vonzódása nagyon meg van akasztva mindaddig, am ig pénzűik ön leromlása által oly irflációt teremtüi k, mely minket rosszabb helyzetbe hoz a szomszédállamokkal szemben. Miristerségem sok keserűsége alatt legédesebbek voltak azok a levelek, melyek szerint Lőcsén, Kolozsváron, Pozsonyban a magyar pénz felemelésén Örvendeztek. Azt mondhatom önöknek, hogy bár álmatlan éjszakáim számát megszámolni nem tudom, bár a gyötrődések, melyeken keresztülmentem, túlhaladták szervezetemet, mindez megérte azt, hegy a leváló magyarság látta, hegy van — és remélem lesz ezután is — törekvés arra, hogy a magyar értékek felemeltessenek és ehhez mindjárt hozzáteszem, hogy a legnagyobb kínlódásomban azon alázatos magambaszállás vett erőt rajtam, hogyha kínlódom is, ha vergődöm is, ha tépelődések marcangolnak is, én vagyok az, aki ez éjszakákon át egy nemzet kin ját viseli, egy nemzetét, melynek kínlódnia kell jelenleg saját hibáján kivül azért, hogy — amirt bizton hiszem — ismét feltámadjon. (Éljenzés.) . évi szept, hó 22-énv, csütörtökön. Vegyék ezt gyónásnak, egy olyan ember vallomásának, ki egész lelkét odaadta azért, hegy célját az ország érdekében meg tudja valósítani. A pénz emelésének más módja nem lehet, mint az, hogy egyrészt a va gyón váltság rendszere által a pénzbe belső értéket viszünk bele, másrészt, hogy a külföld bizalmát annyira megnyerjük, hogyne kalandornak tekintsen minket. (Elénk helyeslés a jobh- és a szélsőbaloldalon.) Kerekes Mihály. Be kell szüntetni a pofozkodásokat ! Rupert Rezső: Polgári szabadság kell! Börtönné tették az országit ! (Zaj. Elnök csenget.) Hegedüs Loránt pénzügyminister : ... hanem lássa, h( gy itt vann ak komoly és r agy törekvések, melyek Európa kíméletére, sőt elismerésére érdemesek. Most, midőn távozom, felemelt fővel, nyugodt lelkiismerettel mondhatom öröknek, hogy emberileg mir dent megtettem ez értelemben, amit különben, ugy hiszem, mások is meg tudnak nálam jobban állapítani. Az a terv, a melyet államháztartásunk rerdezésével kapcsolatban felállítottam, oly akadályokba ütközött, melyek egyelőre annak keresztülvitelét nem mordhatom, hogy lehetetlenné teszik, hanem lassúbbá tették és igy az én tévedésem, be kell vallanom, az volt, hegy ugy gondoltam, hogy egy ember egy esztendő alatt egy problémát megoldhat. Egy ember nem elégséges erre, mert egy ember maga valutapolitikát csinálni nem tud, különösen, mikor annyian vannak, akik ennek ellene dolgoznak. De egy esztendő sem elég erre azért, mert Magyarországot nem lehet egész Közép-Európa gazdasági válságától elválasztani és mindazok a külföldi szakértők, akikkel legutóbb beszéltem, és akik külön ösen Amerika szempontjából világították meg előttem a helyzetet, azon a nézeten vannak, hegy 2—3 észterdőnek kell eltelni, mig az európai gazdasági válság, elsősorban a németországi lefolyik annyira, hogy egy végleges kibontakozás ebből az óriási káoszból kiemelkedkessék.. Hogy ez sok szenvedést, sok kínlódást fog okozni, az bizonyos ; de nem tehetünk róla, ez az elvesztett háborúnak végzetes következménye. A nemzetnek kötelessége, hogy túlélje azt, mert túl tudja élni, azoknak pedig, akik politikával foglalkoznak, hogy a legnagyobb önzetlenséggel áldozatul hozzák anyagi érdekeiket, szervezetüket és idegzetüket, hogy a nemzetnek használjanak. Hogy melyek azok az okok, melyek ideiglenesen megakasztották tervem keresztülvitelét, a külföld elismerése dacára, (Halljuk I Halljuk ! Zaj.) és melyek most oly javaslat beterjesztésére kényszerítenek, mellyel együtt kötelességemnek tartom visszalépni, ezt, azt hiszem, ma még én teljes objektivitással szétfejteni nem tudom. Lesz alkalmam még a nyilvánosság előtt pontosan és részletesen bebizonyítani, ami nemcsak nekem, hanem merem állítani, a mélyen tisztelt többi minister uraknak is nézete, hogy tőlem teljesen független körülmények azok, amelyek e terv ilyetén meg-