Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-260

A Nemzetgyűlés 260. ülése 1921. Gaál Endre: ízlésem ellen volna most az, hogy a képviselő ur beszédére reflektáljak. Eakovszky István képviselő ur beszédének megítélését a t. Nemzetgyűlésre bizom. A legszélesebb mederben lefolytatott vizsgálat alkalmával a minister, a helyettes államtitkár, a ministeri tanácsos, az összes referensek, tehát mindazok, akiknek a legkisebb szerepük is volt a szállítási igazolványok kiadásánál, beigazolták azt, hogy én soha semmiféle igazolványnál közbe nem jártam és ezekhez nekem semmi közöm nem volt. Az ügyészség a vádat ellenem el is ejtette. En most a^ dolognak etikai oldalát is el akarom intézni. Épen azért azt óhajtom, hogy a t. Nemzetgyűlés az aktákba betekinthessen és meggyőződhessék arról, hogy ezekhez a dolgokhoz nekem semmi közöm nem volt. Ezt azáltal vélem elérhetőnek, ha az ügyészség döntése mellett az összeférhetlenségi bizottság döntését is kikérem. Ezen oknál fogva ebben az ügyben önmagam ellen összeférhetlenségi bejelentést teszek és kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt az ügyemet az összeférhetlenségi bizottság elébe utalni. (Helyeslés jobbfelöl.) Tankovics János : Eakovszky már minister nek képzelte magát! Elnök : A bejelentés az összeférhetlenségi bizottság elé utasittatik. Következik a napirenden lévő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra fel van jegyezve? Gerencsér István jegyző : Eassay Károly ! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt a törvényjavaslat érdemével foglalkoznám, szabadjon a tegnap lefolyt ülés sok visszás jelenségei közül egyre rámutatnom. Mély megdöbbenéssel láttam azt a játékot, amelyet egyes képviselőtársaim folytattak akkor, mikor utonutfélén kifejezést adva annak a felfogásuknak, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadni nem akarják, megtámadták azokat, akik ezt a törvényjavaslatot meggyőződésből és hazafiságból megszavazzák. Ugyanakkor azonban óvakodtak attól, hogy levonják a maguk álláspontjának konzekvenciáit és szavazzanak a j örvény javaslat ellen. Ez nem komoly dolog ilyen nehéz időkben, mert vagy némán nézem ennek a javaslatnak elfogadását (ügy van! ügy van! jobb felöl) vagy ha megtámadom — sokszor súlyos insziunációkkal — azokat, akik a javaslat mellett állást foglalnak, akkor van annyi erkölcsi bátorságom, hogy eljöjjek és saját szavazatomat a javaslattal szemben leadjam, (ügy van! jobbfelöl.) De felelősséget nem vállalni ... \ Drozdy Győző: Kétkulacsos politika! Rassay Károly : . . . ugyanakkor pedig megtámadni azokat, akik ezt a nagy felelősséget viselik, nem komoly, nem méltó a mai időkhöz. (ügy van ! jobbfelöl.) Ez legyen feleletem a tegnapi jelenségekre és legyen feleletem, ha netalán évi november hó 5-én, szombaton. 135 beszédem alatt hasonló megtámadtatásban részesülnék. T. Nemzetgyűlés! Egy négyszakaszos törvényjavaslat fekszik a Nemzetgyűlés előtt. Ahány szakasz, annyi évszázados múlt felett akar ítélkezni. Egy törvényjavaslat fekszik itt, amely címe szerint IV. Károly Őfelsége uralkodói jogainak és a Habsburg-ház trónörökösödésének megszűnéséről rendelkezik. A Nemzetgyűlésnek tehát egy négyszázados múlt felett kell döntenie. Olyan pillanat ez, amely a nemzetek életében ritkán fordul elő és ha előfordul, azt igen sokszor forradalmak, a nemzeti életösztönnek pusztító kirobbanásai, igen sokszor vértenger előzik meg és igen sokszor jár nyomában a nemzet katasztrófája. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ilyen javaslat tehát véleményem szerint a nemzetek életében csak ultima ratio lehet és annak olyan erkölcsi és a nemzet végszükségéből eredő politikai indokokon kell nyugodnia, amelyek az évszázadok kritikáját is kibírják. Ha az eddig lefolyt vitát nézem, azt kell sajnálattal megállapítanom, hogy azok az elvbarátaim, akikkel ebben a kérdésben kezdettől fogva egy álláspontot foglaltunk el és a szabad királyválasztás elve mellett szegeztük le magunkat, nem sorakoztatták fel azokat az érveket, amelyek a nemzetre nézve parancsoló szükséggé teszik a mai helyzetben a javaslat elfogadását. A kormány, t. Nemzetgyűlés, nem adott indokolást. Egy indokolást adott, amely szerintem súlyos tévedés volt, amikor csak a kényszerre hivatkozott. A közjogi bizottság sem adta meg indokát annak az elhatározásnak, hogy a Nemzetgyűlésnek elfogadásra ajánlja ezt a javaslatot. Mit jelent az a szokatlan jelenség ? Jelenti azt mindenesetre, hogy a magyar felelős kormány, amely e javaslattal idejött, annak érdemi intézkedéseiért a történelem előtt a felelősséget viselni nem akarja. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) De ha a kormány megengedheti is ezt magának, ha a kormány megkockáztathatja is azokat a nagy hátrányokat, amelyek az ő eljárása nyomában a nemzetre származhatnak, én ugy érzem, hogy minden képviselőnek és a Nemzetgyűlésnek kifejezetten is meg kell indokolnia azt, hogy miért ^tartja a javaslatot elfogadandónak. En a magam részéről igyekezni fogok feltárni azokat az inditóokokat, amelyek engem e javaslat, helyesebben mondva — e javaslatot nem tartván tökéletesnek — az e javaslatban kifejezésre jutó gondolatnak elfogadására késztetnek. Elhatározásom indokainál mellőzni fogom a történelemből adott, nagyon kézenfekvő érzelmi okokra való hivatkozást. Azt hiszem, hogy ilyen fontos pillanatban az érzelmi momentumoknak el kell homályosulniuk; el keli homályosulniuk azoknak a véres árnyaknak, amelyek a történelem lapjairól ezekben a percekben önkéntelenül kell hogy elénk kerüljenek, el kell homályo-