Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-260

136 A Nemzetgyűlés 260. ülése 1921. sulnia a mi gazdasági elsorvadásunk keserű érzésének, el kell homályosulnia a kulturális visszamaradottságunkra való emlékezésnek, és nem szabad mást nézni, mint a nemzet jövőjét. Nem a múltra kell tekintenünk, hanem a nemzet jövőjére és csak akkor fogadhatjuk el nyugodt lélekkel — legalább mi, akik a kényszerre való utalást perhorreszkáljuk és visszautasítjuk — ezt a javaslatot, ha ugy ítéljük meg a mai helyzetet, hogy a törvényjavaslat elfogadása a nemzetre nézve a jövőben előnyt, annak visszautasítása, vagy az az elől való kitérés pedig hátrányt jelent. Én kijelentem őszintén és nyíltan, hogy én ennek a törvényjavaslatnak elfogadásától, helyesebben az e javaslatban lefektetett gondolat keresztülvitelétői nemzetem gazdasági újjáéledését és nemzetem politikai súlyának feléledését várom és remélem. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Mert én ugy fogom fel a helyzetet, hogy a Habsburg-restauráció, a legitimitás egyet jelent a régi monarchia visszaállítására való törekvéssel. (Ugy van! Ugy van! jobb felől) Hiába tagadják ezt, hiába tagadta az igen t. ministerelnök ur is szerencsétlen pécsi beszédében, (Ugy van! jobb felöl) amikor a független nemzeti királyságról beszélt olyan formában, hogy azt a koronás királlyal való megegyezés utján megvalósíthatjuk. Ennek az igazságnak az elhomályositása vagy megtagadása, vagy ámítás a nemzettel szemben, vagy olyan politikai naivitás, amely súlyos megítélés alá esik. Nem kell e tekintetben utalnom arra a kétévi propagandára, amelyet az uralkodó és környezete kifejtett. Nem kell utalnom arra, hogy hányszor nyilvánította ki a király maga is, hogy végcélja a monarchia visszaállítása. Hiszen legutóbbi kijelentésében is Közép-Európa forradalmárainak tulajdonítja csak azt a téves gondolatot, hogy a monarchia mesterséges mű lenne. Elég mínde helyett arra utalnom, hogy a történelem logikája szerint pszichológiai képtelenség az a gondolat, hogy egy évszázadokon keresztül világbirodalmakat uraló dinasztia, ha egyszer ennek a birodalomnak egy részén megyetheti lábát, le tudjon mondani arról a törekvésről, hogy azt a világbirodalmat még egyszer létrehozza. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon) Nyéki József: Nem is mondott le! Rassay Károly: Igaza van t. képviselőtársamnak, minden ámítással, minden félrevezetéssel szemben ott áll az a tény, hogy az uralkodó az osztrák császári koronáról soha le nem mondott, minden ilyen próbálkozást visszautasított. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor tehát tisztában vagyunk azzal a helyzettel, hogy egy Habsburg-restauráció egyet jelent a monarchia visszaállítására való törekvéssel, fel kell vetni a kérdést, mit jelentene évi november hó 5-én, szombaton. egy ilyen visszaállítás, vagy a visszaállításra való törekvés a mi nemzetünk életében. Nyéki József: A megsemmisülést! Rassay Károly: Erre a kérdésre n^m tudok más feleletet adni, mint hogy ez egyet jelentene azzal, hogy a mi megfogyatkozott gazdasági erőnk, kimerült vérrezervoárunk egy állandó próbálkozásnak lenne az áldozata, egy olyan próbálkozásnak, amely véleményem szerint egyrészt kilátástalan, mert soha meg nem valósitható, másrészt pedig a nemzet lassú elsorvadását vagy az események következtében esetleg gyors elpusztulását vonná maga után. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Kuna P. András: Megint gyarmatja lennénk Ausztriának! Rassay Károly : Azt mondottam, t. Nemzetgyűlés, hogy véleményem szerint a nemzet ereje kilátástalan próbálkozásra lenne felhasználva. Ezt kell mondanom, mert kilátástalannak látok minden olyan kísérletet, amely a régi monarchia visszaállítására irányul. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Az a marasmus senilis, amelyben a monarchia szenvedett, az a több mint száz év óta tartó folytonos összezsugorodás természetes visszafejlődés volt, amely az 1918-as összeomlásban érte el természetszerű, szükségszerű kifejlődését. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Amit mi megértünk, monarchia már csak rezidiuma volt annak a világbirodalomnak, amelyet valamikor a Habsburgok uraltak, az már nem a régi monarchia volt. Annak a monarchiának a régi történelmi erőknek elhalványulása következtében egyetlen összetartó ereje volv már : csak a dinasztia, a közös uralkodó. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De ma, a nacionalizmus korszakában a dinasztia összetartó ereje olyan jelentéktelen, hogy az a birodalom, amely erre van felépítve, szükségszerűen kell hogy összedőljön az első rázkódtatás alkalmával. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Ez következett be 1918-ban egy szerencsétlen, vesztett háború után és ez olyan természetes kifejlődés volt, és amelyet mindazok láttak, akik valaha a monarchia sorsával foglalkoztak. Látta Kossuth Lajos, aki az ő kérlelhetetlen logikájával megjósolta, hogy a monarchiának az első európai konflagráció alkalmával össze kell omlania. De látta azóta is minden államférfiú, aki a monarchiával nem is rosszindulatúan, hanem tárgyilagosan foglalkozott. T. Nemzetgyűlés ! A történelemben visszafordulás nincs. Még egyszer felépíteni egy ilyen mesterséges alakulatot véleményem szerint nem lehet és az a politika, amely erre törekednék, hiábavaló áldozatokba vinné bele a népeket. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Újból egy birodalom keretébe összeilleszteni a monarchia elszakadt részeit, azokat a részeket és azokat a népeket, amelyeket semmi sem fűz össze egy geográfiai egységbe, amelyeknek lakói nyelvi, sok-