Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-255

A A' emzeigyűlés 255. ülése 1921. sem itthon, sem a külföldön végrehajtani nem lehetséges sem nekünk, sem más országoknak s ugyanakkor az irtózatos elemi csapást képező szárazság folytán, de más külpolitikai bonyodalmak miatt is, oly túlkiadásokkal állunk szemben, amelyek a költségvetést messze túlhaladják. Ily körülmények között, azt hiszem, merőben ideiglenesen és átmenetileg, oly fedezeti forrásokról kell gondoskodnunk, melyek e szükséglet kielégítését lehetővé teszik és amelyeket a törvényhozástól kérnem kell. Amint már mondtam is, őszintén, férfias nyíltsággal meg kell mondanom, hogy e fedezeti források olyanok, hogy azoknak törvénybeiktatása a;z én eredeti pénzügyi tervemmel szemben áll. Épen ezért önöknek, kik eddig biráim voltak, s kiktől azt hiszem, a bizalmat, amit belém fektettek, megérdemeltem, nyiltan és férfiasan meg kell mondanom, hogy nekem a politika szempontjából le kell vonnom a jövendő szempontjából és a politikai morál szempontjából is ezen tőlem merőben független körülmények folytán előállott helyzet következményeit, s épen ezért a ministerelnök ur által a kormányzó ur őfőméltóságának benyújtottam a pénzügyi tárcáról való lemondásomat, és e javaslatot, mely megfelel a kényszerhelyzetnek, de nem felel meg eredeti politikámnak, a magam részéről már nem képviselhetem. Hogy mégis én nyújtottam be, ezzel tartozom önöknek és utódomnak, hogy én keressem meg az utat, amelyen ő az én verejtékes fáradozásaim után, remélem, könnyebb helyzetbe fog jutni, mint aminőt jelentettek azok a súlyos idők, amelyeken én — és ezt felemelt fővel mondhatom — minden izmom és egész idegrendszerem megfeszítésével a magyarságot keresztülsegitettem. Őszintének kell lennem, nemcsak természetem szerint, nemcsak azért, mert a legelemibb kötelesség ezt parancsolja és az ország ezt méltán elvárhatja, hanem azért is, mert esetemnek oly mélyreható tanulságai vannak, amelyeket egyrészt a nemzetnek, másrészt a magyar pártéletnek fel kell használnia. Nyugodtan mondhatom önöknek, hogy lehetnek hibáim, amelyeket ismerek, lehet még több talán olyan, amelyre önök jöttek rá, de ebből az emberi szervezetből, ebből az izom- és idegtömegből, amely önök előtt áll, több munkát kiszorítani nem volt lehetséges. És ma ugy érzem, hogy lelkem egy része kimerült az emésztő küzdelemben, melyet azért folytattam, hogy hónapokon át a magyarság felett a gazdasági bajok hullámai össze ne csapjanak. Ehhez mindjárt hozzá kell tennem, hogy, bármennyire bántanak is a csalódások, nem látom azt, hogy a nemzetnek csüggednie kellene. Ellenkezőleg, azt látom, hogy sikerült nekem minden egyéni érdek feláldozásával majdnem egy éven át viz felett tartani a közgazdaság hajóját, és szent hitem, hogy ha mások ugyanazzal az elszántsággal, ugyanazzal a fanatikus erővel mindent odaadévi szept. hó 22-én, csütörtökön. 7 nak, ami a nemzetnek szükséges, tovább fogják vinni a hajót, akkor azt a rövid néhány évet, amig a láthatár kiderül, a nemzet ki fogja birni, és ha ez az idő majd eljön, talán lesznek olyanok, akik az én igen nehéz, de a nemzethez képest csekély munkámat más szemmel fogják nézni, mint most. Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Ma is az a meggyőződésem, dacára az ellenem összetorlódott körülmények nagy sokaságának, hogy az a pénzügyi terv, melyet felállítottam és mely a külföldön is annyi méltánylásra talált, az egyedüli, amely által a kibontakozást elérhetjük, és nem belső hibái, hanem tőlem, sőt nagyrészben az országtól is merőben független körülmények állták útját megvalósulásának, jobban mondva elhalasztották azt, mert mihelyt a körülmények kedvezőbbek lesznek, e tervnek teljesedésbe kell mennie. E terv alapjában azon nyugszik, hogy pénzünk értékének felemelése nélkül semmiféle pénzügyi szanálás keresztül nem vihető. Tudom, hogy a túloldalon s ma már hátam mögött is számosan vannak, kik elméletemet helytelennek tartják, mégis nemcsak lelkiismereti meggyőződésem, hog3

r e tételem helyes, hanem tanúbizonyságot is tudok rá tenni, épen kísérletem következtében, hogy az. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy mikor nekem sikerült március havában a bankóprést megállítani, akkor pénzünk javulásával egyforma mértékben jött az árak olcsóbbodása, majdnem az egész vonalon. Merem állítani, hegy ha valaki két grafikont összeállít, az egyiket ez évben, az élelmiszerek és szükségleti árainak hullámzásáról, a másikat pedig a magyar korona zürichi jegyzéséről és a külföldön való megbecsüléséről, e két grafikonnak hullámzó vonalai ugy össze fognak vágni, mint a negativ és pozitív lemezek kiegészítik egymást, vagy mint a fogaskerekűnél, a kerekek egymásba kapcsolódnak. Ez döntő bizonyítéka annak, hogy igenis, a korona emelése kell hogy legyen továbbra is főcélunk. Minden olyan szempont vagy elmélet, mely az infláció növelését célozza, csak mákonyélvezet vagy oly kényszerű, ideiglenes expediens, ahol tudnunk kell, hogy kényszerűséggel és ideiglenességgel van dolgunk és attól mielőbb meg kell szabadulnunk. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Ez a törekvésem kell hogy minden utódomnak folytatandó például szolgáljon. Ezzel szemben hiába hangoztatják, — amit különben maguk a nagybankok megcáfolnak, hogy ez az ő érdekükben volna. Először érdeke ez a magyar államnak. A magyar államnak oly súlyos külföldi tartozásai vannak, hogy a külföldi valutának minden emelkedése irtózatosan felemeli azt a szorzót, amellyel az általunk fizetendő összeget nagyobbítani kell, ugy hogy minden emelkedése a franknak vagy a fontnak egyúttal milliárdokkal emeli az adószükségletet. Ezért volt boldogságom az, midőn tavasz-