Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-259

A Nemzetgyűlés 259. idése 1921, kös bajoknak lesznek az okozói. Ez sokkal kevesebbe fog kerülni, mint amennyibe került csak az a néhány nap is, melyek következményeinek ma vagyunk szomorú részesei. Ma történelmet csinálunk ; ma az utódok, a jövendő kor előtt alkotjuk a törvényt. Ha valaha, ma fel kell emelkednünk a hazaszeretet legmagasabb régiójába és mindent félretéve, minden gyűlölködést elnémítva, mindent el kell rendeznünk és el kell rendelnünk, ami szükséges a nemzeti élet megmentésére. Azon az általános nyomoron is, mely a Habsburg-uralom következményekép ma rajtunk ül, amely abból a végzetes nagy háborúból származott, amely nem a mi háborúnk volt, (Ugy van ! ügy van !) melyet csak a Habsburg-házzal való kapcsolatunk miatt kellett megvívnunk, ezen a nyomoron is segítenünk kell, mert ha a társadalmat nem hozzuk itt nyugalmi helyzetbe, Isten tudja, mi vár még ránk. Ha a háborúba el tudták vinni a haza polgárait Habsburg-érdekekért, és ha el tudták venni a haza polgáraitól legnagyobb értéküket, legnagyobb kincsüket : életüket, a gyermekeknek apját, az anyák fiait: akkor ma. amikor az állam megint a végszükség helyzetében van ; amikor megint jogos önvédelemről van szó, nyúljon hozzá az állam a tehetőseknek ahhoz a vagyonfeleslegéhez, melyből a nemzet pillanatnyi fizikai létét meg lehet menteni. Integritásunkhoz nem az vezet, hogy Habsburg-kultuszt űzzünk, integritásunkhoz az vezet, hogy minden magyar életét megmentsük ; hogy idebenn az országot széppé, vonzóvá tegyük, mert ha ez így lesz, akkor tőlünk elszakadt testvéreink oly erővel vágynak vissza, hogy bizony nem lesz messze az az idő, hogy helyreállnak a régi Magyarország határai. Ki kell irtanunk közéletünkből a hazugságot is. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, hogy itt kezdettől fogva nem folyt őszinte politika. Ma már tudjuk, hogy miért nem. Mert minden párt, minden egyén a Habsburg-függönyök mögé rejtőzködött, és bár beszéltek keresztény eszméről, nemzeti eszméről, szociális bajokról, földbirtokreformról és minden egyébről, a háttér mindig csak az volt, hogy hogyan lehet a Habsburg-érdekeket előmozdítani. (Zaj és ellenniondások >ß középen.) Griger Miklós: Kikről mondja ezt? Rupert Rezső: Tisztelet a kivételeknek, de általános politika volt ez. (Zaj balfelöl.) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy most Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó! Rupert Rezső : A sajtóban, a fórumokon, a rostrumokon, a szószékeken mindig csak arról volt szó. Ha a kereszténységről és a nemzeti eszméről beszéltek, ez mindig csak a Habsburgeszmét jelentette. (Ugy van! jobb felöl) Ebben az országban becsületes emberek aszerint voltak becstelenek, vagy becstelen emberek aszerint voltak becsületesek, amint a Habsburg-ház hivei voltak vagy nem. évi november hó 4-én, pénteken. 125 Kerekes Mihály : Ez az igazság ! Rupert Rezső: Amellett, hogy mindennel végzünk, hogy az egész Habsburg-hagyatékot likvidáljuk, hogy a Habsburg-házzal együtt vagy annak folytán uralkodó minden rossz szellemet kiirtunk, amellett arra is szükség van, hogy mi aztán ma a nemzeti önrendelkezési jog álláspontjára helyezkedjünk, a jog, törvény, igazság és emberiesség álláspontjára, hogy ezen hatalmas érvényű eszméket kifelé is hirdetve, remélhessük, hogy visszanyerjük régi nagyságunkat és boldogságunkat ; amellett arra is szükség van. hogy ugyancsak idebenn is az igazság, a jog, az emberiesség, az igazi polgári jogegyenlőség álláspontjára helyezkedjünk, és eltér ez a törvényhozás még attól a régi habsburgi törvényhozástól is, amely a régi jogegyenlőség állapotát megbillentette, azt hiszem, nem a nemzetnek javára és az egész világ előtt való dicsőségére. Ezenkívül, amikor ilyen drága, nagy áron visszaszereztük a szabadságunkat és reszketünk nemzetünk szabadságáért és jövendőjéért, akkor mint igazi szabad, független, dacos és büszke érzésű magyar embereknek arra is szükségünk van, hogy a jelen szolgaság állapotából kimeneküljünk és mint a magyar nemzet törvényhozása és szuverén hatalma, akik ma a szent koronának szuverén hatalmát gyakoroljuk, ugy intézkedjünk, ugy rendezzük be alkotmányunkat, hogy többé személyes hatalom, egyetlenegy embernek a hatalma ebben az országban végzetes irányító szerephez ne juthasson. (Helyeslés a szélsőbalolda^on.) Ha egy embernek a hatalmát nagyon véglegessé tesszük, nagyon körülbástyázzuk, mindig félni lehet attól, hogy ez a nemzet szabadságának rovására történik. Ennélfogva ma, amikor minden nap fordulatot, meglepetést hoz magával, amikor mindig finoman illeszkedni kell az eseményekhez és a történelem kívánalmaihoz, amikor minden nap más és más embereket, talán nagyobb és nagyobb tehetségeket és más meggyőződéseket kivan, nem helyes az, ahogy a törvényhozás annak idején rendelte, hogy a kormányzói hatáskört provizórikusan ugyan, de mégis nagy ellenmondással majdnem véglegessé szervezték. Ma tehát, amikor nemzeti szabadságunkat visszanyerjük, mikor proklamáljuk a többi állammal szemben való nemzetközi teljes függetlenségünket, leszámolunk a múlttal, és a szabadság állapotába jutunk át, akkor arról is gondoskodnunk kell, hogy a magyar alkotmányt ugy rendezzük be, hogy ez a szabadságot feltétlenül biztosítsa. A mai alkotmányunknak az a része, amely a kormányzó hatalmát ad graecas calendas szabja meg, nem kellemes és nem lehet kedvező a kormányzó személye szempontjából sem. Mert nem látván a nemzet a végét annak az uralomnak, kissé gyanakvással fogad mindent, a nemzet lelkére egy pesszimizmus ül. Míg ha tudjuk, hogy a kormányzó hatalmának tartamát egy naptári idő jelöli meg, akkor, habár tesz