Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-259
126 A Nemzetgyűlés 259. ülése 1.921. évi november hó 4-én, pénteken. olyan intézkedéseket, amelyek látszólag kellemetlenek, amelyek látszólag talán a szabadságot is érintik, tudjuk róla, hogy az az intézkedés a nemzet érdekében történik, mert hiszen a kormányzó nem tenné ezt, tudván, hogy hatalmának ideje lejár s akkor, ha máskép nem, a történelem előtt felelősségre kerül, s ha máskép nem, a tényei kritika tárgyává lesznek. Mindezeket, amiket elmondottam — gondoskodván kellő büntető rendelkezésekről is azok ellen, akik még egyszer az ország jogállapotát megdönteni akarnák, vagy megtámadnák, vagy veszélyeztetnék — egy határozati javaslatba foglaltam össze, amelyet törvényjavaslat formájában a közjogi bizottság, elé is beterjesztettem és ott, mint kisebbségi véleményt is fentartottam, azonban a közjogi bizottság — nézetem szerint a házszabályokkal ellenkezően — azt, mint kisebbségi véleményt sem engedte a Ház elé terjeszteni. Ennélfogva én ezt most mint határozati javaslatot nyújtom be és indítványozom, t. Nemzetgyűlés, hogy ez vétessék tárgyalás alá a most tárgyalt törvényjavaslat helyett, bár ez, mondom, teljesen kielégíti azokat a szempontokat s végérvényesen és teljesen precíze intézkedik arról, hogy a Habsburg-ház teljes detronizálása ténnyé vált. Mondom, azért, mert mindez az én javaslatomban is irva van, de viszont mert mindaz is irva van, ami a Habsburg-aktákat véglegesen lezárja, ami történelmünket és jogi életünket a 49-iki jogfolytonossághoz — ami a nemzetnek önérzete szerint is kell hogy megtörténjék — kapcsolja : én ezt a határozati javaslatot terjesztem be azzal, hogy ez vétessék az általános ós részletes vita alapjául. Határozati javaslatom igy szól (olvassa) : »Törvényjavaslat a magyar állam alkotmányáról és IV. Károly király trónvesztéséről s a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház trónöröklési jogának megszüntetéséről. Miután a magyar nemzetállamnak teljes függetlensége és önrendelkezési szabadsága, bármily súlyos és szomorú, de el nem hárítható veszteségek árán szerezte is meg, most már lehetővé teszi, de a történelem fejleményei is követelik és államunk életérdekei, a magyar nemzet boldogsága és belső akarata is igy kívánják : Magyarország Nemzetgyűlése, mint a nemzeti szuverenitás törvényes képviselete, végre időszerűnek látja, hogy — mint az 1920:1. te. is rendeli — mindazokat a következményeket, melyek a királyi hatalomnak 1918 november hő 13-íkán történt megszűnéséből, a Magyarország és társországainak a volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal fennállott feloszthatatlan és elválaszthatatlan együttbirtoklásának bekövetkezett fölbomlásából, de a gyökeresen megváltozott viszonyokból és befejezett tényekből is folynak, levonja és megállapítsa. Ezért mi, Magyarország Nemzetgyűlése, mint a magyar állam szuverenitásának törvényes képviselete és törvényhozása, Magyarországot ezennel ünnepélyes nyilatkozattal elidegeníthetetlen és természetes jogaiba visszahelyezzük és minden tekintetben a polgárosult világ önálló, független, a nemzetközi jog minden államra érvényes korlátai közt szabadon önrendelkező államai közé iktatjuk. I. rész. Első fejezet. A magyar nemzet 1849-iki függetlenségi nyilatkozatának törvénytárba iktatása. Midőn ezt cselekedni nekünk Isten bármily siilyos csapások árán is megengedi, akaratában alázatosan megnyugodva és szomorú jelenünkben, de bizonytalan jövendőnkre is segítségért esdve, hogy mint független nemzet, melyről a bilincsek végre lehullottak, méltóknak mutatkozzunk az ősökhöz, kik szabadságunkért éltek és haltak és a nemzet valódi akaratából folyó igazi történelem- és alkotmányfolytonosságot is, legalább eszményileg helyreállítsuk, anélkül hogy önmagából folyóan akár a jelenlegi tényleges és jogállapotra bármily nemzetközi köz- vagy magánjogi kihatása lenne, akár a múltra, történelmi, érzelmi és erkölcsi tekinteteken is túl visszahatna vagy a jövőre nézve is ez érdekeken is túl vonatkoznék, nemzeti becsületből, történelmi kegyeletből ós dicső őseinket megillető, igazságot szolgáltató hálaérzésünk kifejezéséül rendeljük, hogy a magyar Nemzetgyűlésnek Debrecen Nagytemplomában 1849 április 14-én kihirdetett és 1849 április 19-én elfogadott, a diadalmas magyar nemzet szabad és valódi akaratával törvényerőre emelt »függetlenségi nyilatkozatáénak következő rendelkező részei, melyeknek a magyar törvénytárba való felvételét, érvényesülését eddig önkényes erőhatalom : az orosz cárizmus fegyvereinek segitségével kikényszeritett kénytelen megalkuvás gátolta meg, törvénybe iktattassanak. Ezek szerint jelen törvény következő része igy hangzik: A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata. MI, a magyar álladalmat törvényesen képviselő Nemzetgyűlés, midőn jelen ünnepélyes nyilatkozatunk által Magyarországot elidegeníthetetlen természetes jogaiba visszahelyezve, minden hozzátartozó részekkel és tartományokkal egyetemben az önálló, független európai Státusok sorába iktatjuk s a hitszegő HabsburgLothringen! Házat Isten és világ előtt trónvesztettnek nyilatkoztatjuk : (Felkiáltások jobb felöl : Ez a legjobb!) erkölcsi kötelességünknek ismerjük ezen elhatározásunk indokait nyilvánítani, miszerint tudva legyen az egész mívelt világ előtt, hogy e lépésre a halálig üldözött magyar nemzetet nem túlzott elbizakodás s nem for, radalmi viszketeg, hanem a türelem végső kimerültsége és az önfentartás kénytelensége vezeté. (ügy van! a szélsöbaloldaJon.)