Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-259

A Nemzetgyűlés 259. ülése 1921. évi november hó 4-én, pénteken. 123 vények, akármilyen formában hozattak is meg, nézetem szerint kezdettől fogva nem voltak érvényesek. Pedig ugyanaz a törvényhozás, amely ezt a gyalázatot magyar embereknek ajkával, agyával és érzésével elkövette, ugyanaz a törvényhozás iktatta törvénybe a pragmatiea sanctiót is. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a szélsöbaloldalon.) Kerekes Mihály: Az a kérdés, mennyit kaptak érte! Rupert Rezső : Hitszegés, árulás, lélekvásárlás és kényszer hatása alatt hozattak meg ezek a törvények. Ha most megszűnt ez a kényszerállapot, ez a kényszerhelyzet, csak örülhetünk annak, hogy a nemzet a maga önrendelkezési szabadságát visszanyerte, szolgaságától megszabadult. (Ugy van ! TJgy van ! jobb felől.) Ha mi kényszerhelyzetet keresünk, találunk kényszerhelyzetet eleget a legújabb alkotmányosság korában 1867-től is, abban a törvényhozási korszakban, amelyben megint csak a magyar törvényhozás 1879-ben Kossuth Lajost expatriálta. (TJgy van! jobb felöl.) Ki meri azt állítani, hogy a nemzet valódi akaratából hozattak meg ezek a törvények? Legyen vége tehát a kényszerhelyzetre való hivatkozásnak, mert a magyar nemzet kényszerhelyzetben törvényeket csak a Habsburg-uralom alatt hozott, (Ugy van ! a jobboldalon és a szélsobaloldalon.) az alatt az uralom alatt, amely a nemzet törvényhozására annak idején még szuronyokkal is rátámadt. (TJgy van! jobb felöl.) Nekünk, a mi legközelebbi multunkban, szabadakaratbói hozott törvényünk csak egy van: az 1849 április 14-ikén és 19-ikén kimondott trónfosztási nyilatkozat, amelyet akkor az akkori nemzet diadalmas akarata alkotott meg. (TJgy van! jobb felől) Ha mi a jogfolytonosságot helyre akarjuk állitani, akkor a valódi, a szabad nemzet utolsó törvényéhez kell a mi korszakunkat hozzákapcsolni, az 1849. évi április 14-iki függetlenségi nyilatkozathoz, amelyet a nemzetnek akkor szabályszerűen összeült törvényhozása alkotott meg. Kényszerhelyzet volt az, hogy a nemzet belső érzésének, a nemzet érdekeinek, a nemzet jogainak és alkotmányának megfelelő ez a törvény nem kerülhetett bele a törvénytárba, nem pedig azért, mert az orosz cár szuronyai segítségével levertek bennünket és nem engedték ennek törvénybe iktatását. (TJgy van! TJgy van! jobb felöl.) Balla Aladár : Idegen szomszédhoz fordultak ! Rupert Rezső : Ugy vélem tehát, hogy akkor, mikor mi most, mint a szabad nemzet törvényhozása, a nemzet önrendelkezését, teljes állami függetlenségét képviseljük; amikor mint ilyen alkotunk törvényeket : akkor nemzeti becsületünk, de a nemzet alkotmányos szelleme is azt követeli tőlünk, hogy azt a törvényt, amelyet a muszka cárnak törvényei törültek ki törvénytárunkból, oda mint a nemzet igazi, hatalmas. valódi és nagy akaratát visszaiktassuk. (Ugy van ! jobb felől) A mi államfőink sorozatában is, ahogy impériumuk egymás után következik a történelemben, hézag van. A magyar nemzet törvényhozása annak idején, 1849-ben Kossuth Lajost. aki a polgárosult Magyarországot megteremtette, törvényesen kormányzójává választotta (Ugy van! a szélsobaloldalon-) és Kossuth Lajosnak ebbeli választása a nemzet törvénytárából — elég nagy szégyen — máig is hiányzik. Ha tehát mi a jogfolytonosságot fel akarjuk venni, akkor a mi államfőinknek egymás után következő sorozatába Kossuth Lajos kormányzóságát is törvénybe kell iktatni, (ügy van ! ügy van! a szélsobaloldalon.) Amikor azonban ezekkel végeztünk ; amikor uj korszakot nyitunk meg a mi történelmünknek; amikor a jövendő felé teljes bizalommal nézünk : akkor — amint már emiitettein — detronizálnunk kell azokat a rossz szellemeket is, amelyek a Habsburgokkal itt együtt uralkodtak. Elsősorban a legátkosabb Habsburgszellemet, azt, amely testvérviszályt keltett közöttünk, kell nekünk száműznünk, ezt kell nekünk detronizálnunk. Ki volna az, aki a legközelebbi napok sötét, szomorú történelmére ne gondolna fájdalommal; ki volna az, aki lelkében felelőssé ne tenné azokat, akik ezt könnyelműen felidézték? Azonban szomoru tény az, hogy a Habsburg-szellem oly mérvben ivódott be — nem is érti az ember, hogyan lehetséges — egy ilyen független érzésű nemzetnek, lelkébe, hogy ennek az országnak jórésze, . . . Kuna P. András: A sok kitüntetés! Szijj Bálint: Azt tanulták, hogy hazaárulásért domínium és rang jár. Rupert Rezső : . . . akármennyire nem helyes is, akármennyire is nem felel meg az igazi magyar önérzetnek, a magyar érdekek igazi felismerésének, mégis tény az, hogy a nemzet egyik részének lelke meg van mérgezve és ha meg is hozzuk ezt a törvényt, a régi ábrándok, a régi téveszmék körében fog élni és fog mozogni. Épen azért itt megint folytonosan arról lehet szó, bogy ez az átkos hagyomány, ez az átkos szellem viszályt kelt közöttünk és annál inkább bizonyos ez, ha mi nem lépünk a megbocsátás útjára, ha mi a történelemnek ebben a nagy órájában egymást testvérként nem öleljük keblünkre. Épen azért az én nézetem szerint az volna a helyes, az volna a legbölcsebb megölCl RS) litt ezeknek, akik bizonyos erkölcsi tévedés és bizonyos erkölcsi kényszer hatása alatt vétkeztek a nemzet ellen, megbccsátanánk . . . (Zaj jobbfelöl.) Meskó Zoltán: Hogy elölről kezdjék, hogy újra kezdjék! Az hiányzik! Elrettentő példát kell statuálni ! (Zaj.) Rupert Rezső : ... és a történelem uj korszakába testvéri amnesztiával és szeretettel lépnénk át, (Zaj és éllenmondások jobbfelöl.) ami 16*