Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-259

104 A Nemzetgyűlés 259. ülése 1921. évi november hó á-én, pénteken. a mi cselekvésünk semmiben sem járult hozzá a béke megbontásához : ha a béke mégis veszélyben forgott, ugy ennek magyarázata az, hogy Magyarország ma sem szűnt meg a Kárpátok medencéjén belül gyakorolni azt az erkölcsi vonzóerőt, amely szinte észrevétlenül huzza vissza az elszakított részeken lakó népeket Szent István koronájához, s amely vonzóerőt az utódállamok az Ő népeikre sohasem voltak képesek gyakorolni. (Igaz! Ugy van! Hosszantartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. ) S ha a Habsburg-kérdés ilyen formában felvettetett velünk szemben , . . Somogyi István : Ettől félnek a legjobban ! Gr. Bethlen István ministerelnök : . ,. ugy ennek magyarázata talán szintén az, — mert hiszen nemzetközi szempontból világos, hogy ez tulajdonképen Magyarország belügye — hogy a Habsburg-kérdés csak akkor válhatott külüggyé, ha igaz az, hogy még azok az elhalványuló szálak és tradiciók is, amelyek a körülöttünk lakó népeket a dinasztiához fűzik, elég erősek ahhoz, hogy ezeknek az újonnan alakult országoknak egységét megbontsák. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon és a középen. Felkiáltások: A kisgazdák miért nem tapsolnak? Miért hallgatnak a szabad királyválasztók? A baloldalon és a középen ülő képviselők helyeikről felállva tapsolnak és éljeneznek. Zaj a jobboldalon. Elnök. csenget.) Előttünk eddig érthetetlen volt, (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy miért volt szükség egy olyan államszövetségre, amely 42 millió alattvalót egyesit egy államszövetségben egy hét és féi millió lakossal biró állammal szemben. Én azt hiszem, a mostani események után egész Európa előtt világossá lesz, hogy miért volt erre szükség. Mert vagy defenzív ez a szövetség, és akkor ez nyilt bevallása volna annak a belső gyengeségnek, (Igaz ! Ugy van! Taps balfelöl.) amelyben ezen államok leledzenek, vagy nincs szükség rá; s ha defenzív szempontból nincs rá szükség, akkor csakis aggressziv szempontból lehet szükséges. (Igaz ! Ugy van ! Taps a baloldalon és a középen.) Somogyi István : Fogunk mi még másképen is beszélni! Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Közép-Európa helyzete valóban nagyon beteg. A lezajlott események villanyfényénél az orvosok megállapíthatják a diagnózist. De nem azért beteg Kezép-Európa helyzete, mintha mi beteges ambíciókat táplálnánk, hanem azért, mert még ennek a gyenge Magyarországnak szomszédságát sem akarják megtűrni. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások a baloldalon: Félnek tőle!) és beteg azért, mert visszaadták ugyan Magyarország függetlenségét . . . Friedrich István; Papíron! Gr. Bethlen István ministerelnök : . . . ellenben elvették ennek a függetlenségnek minden attribútumát, s ezen függetlenség őréül odaállították egyfelől a népszövetséget, amely a döntő pillanatokban még a szavát sem hallatta, (Igaz ! Ugy van!) s másfelől a nagyhatalmak jóindulatát, amelyre a magunk részéről appellállunk és amelyet a magunk részéről kérünk. (Igaz! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés ! Yelünk szemben eddig két utat választottak. Először bieteggé akartak tenni, betegségekkel akartak inficiálni bennünket. (Igaz! Ugy van!) Ez ellen tudtunk védekezni, mert felébredt a nemzet egészséges életösztöne. (Igaz ! Ugy van !) Most pedig a direkt beavatkozás útjára próbáltak lépni velünk szemben. (Igaz! Ugy van!) Nekünk ezzel szemben csak egy fegyverünk van, és ez az, hogy szilárdan ragaszkodjunk a békéhez. (Igaz! Ugy van!) Lehet, hogy vannak ebben a Házban emberek, akik ezt a politikát gyáva politikának fogják minősíteni, azonban nem gyáva politika az, amely nem megy fejjel neki a falnak. (Igaz ! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Mi ezentúl is kérjük a magunk részére a nagyhatalmak jóindulatát, mert mi a békés politika ösvényein akarunk megmaradni; s hogy ezt tehessük, kérem a beterjesztett javaslat elfogadását. (Hoszszantartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik? Szabóky Jenő jegyző : Gróf Apponyi Albert ! Gr. Apponyi Albert: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy a ministerelnök urnák azon lángoló lelkesedéstől sugallt szavai, amelyeket — abban a pillanatban is, midőn saját lelkiismerete és saját legjobb meggyőződése szerint egy kényszerhelyzetnek deferálnia kellett — a Nemzetgyűléshez és erről a helyről a művelt nemzetek lelkiismeretéhez intézett, nemcsak ebben a Házban, hanem az egész országban osztatlan helyeslést, (Igaz! Ugy van!) lelkesedést (Ugy van'! Ugy van! a középen és a baloldalon.) és azt az elszánt akaratot fogják kiváltani, hogy bármi válasszon el bennünket különben, ezeknek a kincseknek védelmében mindenkor egységesen fogunk eljárni. (Élénk helyeslés és taps a középen és a baloldalon.) Én, dacára annak, hogy a ministerelnök ur megtalálta azokat az érzelmeket és azoknak kifejezését, amelyekkel a magyar önérzetnek tiltakoznia kell az idegen beavatkozásnak kísérletei ellen, mielőtt magára a tárgyra, a törvényjavaslatra áttérnék, nem tartom feleslegesnek, hogy az általa mondottakat néhány vonással kiegészítsem. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Nem akarok ebben a pillanatban magával a trianoni békeszerződéssel perbe szállani, ámbár összes bajainknak, merem állítani, KözépEurópa összes betegségeinek valódi kútforrása ebben az igazságtalan, a helyzet teljes félre-