Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-259

A Nemzetgyűlés 259. ülése 1921. ismerésén és nem ismerésén alapuló alkotásban rejlik, (ügy van ! TJgy van !) De ezzel ma perbe szállni nem tartom időszerűnek, csupán azokkal a sérelmekkel kívánok foglalkozni, amelyek a trianoni szerződésnek keretén belül reánk mérettek. Legelső sorban mindezeket a sérelmeket szinte összefoglalva áll az az alapvető sérelem, az, amely a trianoni békeszerződés 73. §-a ellen irányul, amely azt mondja: »l'indépendance de la Hongrie est inaliénable«. Ennél keservesebb gúnyt a történelemben nemzettel még nem űztek, (TJgy van! ügy van!) mint törvénybe iktatni egy elvet, amelyet lépten-nyomon arcul ütnek azok, akik tőlünk ennek a békeszerződésnek pontos betartását követelik. (TJgy van! TJgy van!) A békeszerződésbe be van iktatva, mint annak kiegészítő része, a nemzetek szövetségéről szóló paktum. A trianoni békeszerződés életbelépésének napján mi, bár nem vagyunk tagjai a nemzetek szövetségének, mindazoknak a jogoknak birtokába lépünk, amelyeket a nemzetek szövetségének paktuma a hozzá nem tartozó nemzetek számára biztosit. Ezeket a jogokat reasszumálja a 17. §, amely világosan tiltja, hogy bármely nemzet ellen fegyveres beavatkozás vagy a fegyveres beavatkozással való fenyegetés alkalmaztassék, mielőtt az felszólittatott, hogy vájjon a szóbanforgó vitás kérdés tekintetében elfogadja-e a nemzetek szövetségének intézményeit és szabályzatát. Ha köztünk és bármely más állam között vitás kérdés felmerül, ennek a paktumnak, tehát a trianoni békeszerződésnek alapján jogunk van ahhoz, hogy ez a felszólítás hozzánk intéztessék, mert az általam idézett 17. § nem mondja azt, hogy »felszólítható«, hanem azt mondja, hogy fel kell szólítani a nemzetek szövetségéhez nem tartozó államot arra, hogy magát a szóbanforgó kérdés megoldása tekintetében a nemzetek szövetsége eljárásának és elveinek alávesse. Azt mondja továbbá ez a 17. §, hogy amennyiben az eként megkérdezett állam affirmative válaszol, azaz vállalja a nemzetek szövetségének szabályait a viszály elintézésére, akkor a nemzetek szövetségében a szövetséghez tartozó államok részére megszabott összes garanciáknak védelmében részesül, tehát meg nem támadható, mig előbb a kérdés annak természete szerint vagy a nemzetközi bíróság vagy a nemzetek szövetségének tanácsa elé közvetítés végett nem hozatott, és csak ha a birói Ítélet elhangzott, csak ha, amennyiben elintézésnek nincs helye, a conseilnek közvetitő javaslatára nézve az egyik fél ugy nyilatkozott, hogy azokat el nem fogadja, csak ettől az időtől számított három hónapon belül van fegyveres beavatkozásnak jogi lehetősége. Bartos János : Szépen tartják ezt be. (Zaj.) Gr. Apponyi Albert : Ez a jog, ez a trianoni békeszerződés. Eá az a jog, amely nekünk abban az instrumentumban biztosíttatott, amely instruNEMZETGYÜLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖTET. h>i november hó 4-én, péntekén. 105 mentumnak reánk nézve terhes klauzuláinak végrehajtását tőlünk az utolsó betűig követelik, (TJgy van! TJgy van!) Eelmerült köztünk és a szomszéd államok között egy konfliktusnak a veszélye. Akárkinek hihájából, a szerződés erre nézve semmi megszorítást nem tartalmaz. Jogunk volt arra, hogy ez a felszólítás hozzánk intéztessék, és minden fegyveres beavatkozási kísérlet, minden fegyveres beavatkozással való fenyegetés a nemzetek szövetségéről szóló paktumnak világos, flagráns megsértése. (Ugy van! Ugy van! Taps a Ház minden oldalán.) Már most én erről a helyről, amelynek van talán elég rezonanciája, hogy azt az ország határain kivül is meghallják, azt a kérdést vetem fel, azt a kérdést intézem azokhoz a hatalmakhoz, amelyek a nemzetek szövetségének alkotásával mint — hogy ugy mondjam — a békeszerződések kiengesztelő vonásával dicsekedtek, amelyek abban egy uj érának megnyílását hirdették, azt a kérdést intézem : humbug-e, csalás-e vagy igazság a nemzetek szövetsége? (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Somogyi István: A világtörténelem legnagyobb csalása ! Gr. Apponyi Albert: Én ezt nem akarom mondani, hanem azt a felhívást intézem innen mindazokhoz, akiket illet: gondoskodjanak róla, hogy azzá ne legyen a művelt nemzetek között. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Bartos János: Máris az! Gr. Apponyi Albert: A ministerelnök ur már felemiitette azoknak az erőszakos beavatkozásoknak példájaként a lefegyverezésre való felszólítást és igen helyesen különböztette meg, hogy ez vagy a trianoni szerződésben megállapított kötelezettségek végrehajtását jelenti, akkor felesleges, vagy pedig ezen túlmenő valamit, amit sejteni lehet, ami azonban világosan kifejezésre nem jutott. De van egy másik követelmény, ezzel kapcsolatos, amely ha teljesíttetnék, szintén a trianoni szerződés flagráns megsértése volna. A trianoni békeszerződésnek 133. §-a ugyanis a lefegyverzést, a szerződés szerinti lefegyverzést kizárólag a »principales puissances interalliées et associées«, azaz kizárólag a nagyhatalmak által szervezett bizottságok kontrollja alá helyezi. Most lépten-nyomon látjuk a sajtóban — nem tudom ellenőrizni annak igazságát, de nem cáfolták meg — az úgynevezett kis ententenak azt a követelését, hogy a mi lefegyverzésünk ellenőrzésében résztvegyen. Kijelentem, hogy ez a követelés merőben ellenkezik a trianoni békeszerződésnek 133-ik §-ával, hacsak annak nem akarunk zugprókátori értelmezést adni, mert nagyon világos, hogy egyedül a nagyhatalmak képviselhetik azt a bizonyos tárgyilagosságot, amely ennek a szerződésnek lojális tartalmát garantálja. Minden más tényezőnek beavatkozása ellenkezik a tria14