Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-258

À Nemzetgyűlés 2o8. ülése 1921. évi nov. kő 3-án, csütörtökön. 97 könyvbe, hogy amikor a választásoknak vége lesz, hétfőn engem szabadlábra fognak helyezni. Hétfőn szabadlábra is helyeztek. Én orvoslást nem kérek, úgysem kapok. Azok közül, akik hamis tanúságot tettek a Tisza­ügyben, hamis vallomásokat, hamis jegyzőkönyve­ket, hamis vádakat produkáltak, egyetlenegy sem kapott büntetést. (Zaj half elől.) Meg vagyok győ­ződve, hogy ezzel sem fog semmi sem történni, hogy orvoslást nem fogok kapni. (Zaj half elől.) Bárczy István : Éljen a jog ! Friedrich István : Az igazságügyminist er ur jámbor tekintettel ül itt (Derültség bálfelől.) és néz mindig rám és ugy látszik rajta, mintha a leg­ártatlanabb volna az egész dologban, . . . Rassay Károly: Ugy van ! Ugy van ! ö fele­lős érte ! Szilágyi Lajos : Felel ! Friedrich István : ... mintha arról ő mind nem tehetne, hogy velem ebben az esztendőben mi történt. T. Nemzetgyűlés ! önök becsukhatnak, önök csinálhatnak, amit akarnak, önök ezt igy is foly­tathatják, de épen az a rezsim fogja ennek árát megfizetni, amelynek érdekében mindezt önök elkövetik. ( Ugy van I Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Még egyet mondok, t. igazságügyminister ur. Én a Tisza-pör letárgyalása után fátyolt borítot­tam mindenre, de azóta, hogy én Nyugat-Magyar­országon gyilkosokat, akik halálra voltak Ítélve és ki is lettek végezve, szabadlábon láttam sétálni, mint a mai rezsim nagy támaszait, (Nagy zaj és mozgás balfelôl.) azóta nem csodálkozom semmin sem. (Helyeslés és taps bálfelől. Nagy zaj.) Szilágyi Lajos : Hallatlan ! Mit szólnak ehhez ! Elnök: A képviselő ur mentelmi bejelentése a házszabályok 188. §-a alapján áttétetik közvet­lenül a mentelmi bizottsághoz. Weiss Konrád (szólásra jelentkezik). Elnök : Milyen címen kivan a képviselő ur szólni ? Weiss Konrád : A házszabályok 188. §-a alapján. Elnök : Mentelmi bejelentés címén. Méltóz­tassék. Weiss Konrád : T. Nemzetgyűlés ! Mikor én az egyetemre jártam, tudós tanárok tartottak ott előadást a mentelmi jogról. Olvastam azóta a mentelmi jogról egyéb tudományos könyveket is, igy az igazságügyminister urnák 1913-ban meg­jelent magas színvonalú munkáját. Hornyánszky Zoltán : Az régen volt ! Weiss Konrád : Az utolsó hetek óta azonban ugy láttam, hogy az igazságügyminister ur ugy értelmezi az ő tudását a mentelmi jogról, hogy egészen más a teória részére dolgozni és egészen más a praxisban dolgozni. Én azt hittem és azzal a szent meggyőződéssel voltam mindig itt bent a Nemzetgyűlésen, hogy minden nemzetgyűlési kép­viselőnek joga van lelkiismeretbeli meggyőződését NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XIII. KÖTET, szabadon követni. Az utóbbi hetek azonban meg­győztek arról, hogy azoknak a képviselőknek, akik igazán ki merik mondani még nehéz viszo­nyok között is szent meggyőződésüket, ártalmára van a mentelmi jog, az a jog, amelyről minket a nagy tudósok okosan, higgadtan, a jövő nemze­dékre való tekintettel tanítottak. Egészen röviden kívánom bejelenteni azt az esetet, amely velem történt. Én folyó évi október hó 23-án reggel fél nyolc órakor a kisfiámmal, aki a piarista gimnáziumnak VIII-ik osztályú ta­nulója, istentiszteletre akartam menni. A kapunk aljában két detektív várt engem. Kivettek egy cédulát, alá volt irva Nádosy országos főkapitány, letartóztattak és elvittek. (Zaj bálfelől. Felkiál­tások : Tettenérés ?) Hornyánszky Zoltán : Tettenértek, hogy a fiaddal mentél. (Élénk derültség bálfelől.) Weiss Konrád : Engem igenis tettenértek ak­kor, mikor én az istentiszteletre akartam menni. Ez volt, ugy látszik, a jogcím, hogy engem le­tartóztassanak. Nem mondanék azonban igazságot és nem járnék el teljesen lojálisán, ha azt mondanám, hogy velem is ugy bántak el a rendőrségen, mint Friedrich István igen t. barátommal. Velem szem­ben a lehető legudvariasabban bántak. Igaz, be­tettek engem is egy olyan szobába, amely az isme­retlen tettesek szobája volt. (Derültség.) A Szat­mári-féle csoportnak egyik szobájában ültem és ott mondtam is az egyik csoportvezetőnek, hogy ugy látszik, a kormány sem tudja, hogy miért ülök itt, azért ülök az ismeretlen tettesek szobá­jában. (Derültség.) Elég az hozzá, hogy ott vol­tam egészen délelőtt 11 óráig. Senki sem kérdezte tőlem., miért hoztak engem oda azok, akik oda­vittek. Én kértem, hogy hallgassanak ki, legalább mondják meg, hogy miért ülök itt. Azt mondták, hogy nem tudják, felülről várnak intézkedést, majd azután közölni fogják velem. Elég az hozzá, hogy 11 órakor bejött egy ur, detektiv-fonök­helyettesnek jelentette ki magát és azt mondta : Képviselő ur, nagyon szépen köszönjük szives megjelenését. (Derültség.) Én a magam részéről is nagyon szépen megköszöntem a szives vendég­látást (Derültség bálfelől.) és mondtam, mondja meg ezt az uraknak is, akik engem odavittek. Ezzel az én esetem a rendőrségnél véget ért. Dacára annak, hogy ép ugy, mint Friedrich István képviselő ur, egyáltalában nem várom ennek a mentelmi jogsérelemnek jóvátételét, . . . Szilágyi Lajos *. Elég szomorú ! Elég szégyen ! Weiss Konrád : ... csupán annak megálla­pítása céljából, hogy volt egy kor, mikor Magyar­országon minden gyanuok nélkül egyszerűen egy országos főkapitány rendeletére letartóztattak és elvittek olyan embereket, akiknek semmiben semmi részük nem volt ; ott tartották három óráig, — de tarthatott volna ez három hónapig is és konzekvenciája is lehetett volna — a késő nemzedék okulására jelentem be mentelmi jogom sérelmét. (Helyeslés bálfelől.) 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom