Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-233

A Nemzetgyűlés 233. ülése 1921. évi július hó 20-án, szerdán. 91 kurzusba takaródzó ilyen destruktiv újságokkal. Hogy ez hova vezetett, ... Meskó Zoltán; Láttuk Belgrádban! Karafiáth Jenő: ... ezt a belgrádi bomba­robbanás mindennél eklatánsabban igazolta be, amiből ugy a Nemzetgyűlés, mint az úgyneve­zett »utódállamok« kormányai azt hiszem le­vonhatják a következtetéseket, a tanulságokat Î Van szerencsém a következő interpellációt terjeszteni az összkorinány, illetőleg az igen t. külügyminister ur elé (olvassa) •' »1. Tudja-e a m. kir. kormány, illetve a külügyminister ur, hogy szoros okozati össze­függés van a belgrádi merénylet és a hallgató­lagosan ugyan, de szívesen tűrt, sőt leplezetten támogatott titkos alapokból, szovjet-pénzen mes­terségesen fentartott bolsevista propaganda között, mely csonka Magyarországot körülövező álla­mokban az utóbbi időben egyre szélesebb mére­teket ölt? 2. Utalással e nyugalomrontó, a konszoli­dációt elsősorban veszélyeztető, ízléstelenségében határt nem ismerő gyalázatos aknamunkára, hajlandó-e a magyar kir. kormány, illetve a külügyminister ur erélyes lépésekben illetékes helyeken rámutatni az abban rejlő nemzetközi veszedelemre ? 3. Van-e tudomása a ni. kir. kormánynak, illetve a külügyminister urnák arról, hogy a bolsevista eszmékkel való veszedelmes kacérko­dásból előállott helyzetben egyes orgánumok azzal igyekeztek menteni kormányuk céltudatos erély­telenségét, hogy nem átallották a magyar kir. kormányt vakmerő tendenciával a külföld előtt oly megvilágításba helyezni és megrágalmazni, mintha a m. kir. kormánynak ehhez az elvete­mült merénylethez köze volna? 4. Van-e tudomása a m. kir. kormánynak arról, hogy a Nemzetgyűlés zárt ülésében tár­gyalt dolgokra« — megvannak az adatok — »a Bécsben megjelenő hírlapokban — így legújab­ban is — hivatkozás történik, s van-e tudomása arról, hogy valószínű visszaélés következtében magyar nemzetgyűlési képviselők neve alatti e lapokban cikkek és intervjuk jelennek meg, amelyek ha nem bizonyulnának apokrifeknek, hajlandó-e a m. kir. kormány, s ha igen, mit cselekedni e megdöbbentő tényekkel szemben a hazafias gondolkozású magyar közvélemény meg­nyugtatására ? 5. Hajlandó-e a m. kir. kormány, illetve a külügyminister ur az osztrák kormánynál sür­gősen megfelelő diplomáciai lépéseket tenni a szomszéd magyar államot gyalázó, a magyar nemzetet mélyen sértő, ferfbrgató irányú és Német-Ausztria területén megjelenő sajtóter­mékeknek a békés megértést veszélyeztető te­vékenysége ellen? 6. Hajlandó-e végül a m. kir. kormány, illetve a külügyminster ur az u. n. utódállamok kormányainál sürgősen lépéseket tenni abban az irányban, hogy a pártatlan hírszolgálatot végző magyar sajtó termékei a megszá lőtt területen akadálytalanul terjeszthetők legyenek ?« (Általános élénk helyeslés és taps.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a minister­elnök és a külügyminister uraknak. A külügyminister ur kivan szólni. Gr. Bánffy Miklós külügyminister: T. Nem­zetgyűlés ! Az egész világ megbotránkozással vette tudomásul annak az atfcentátumnak hirét, amely legutóbb Belgrádban történt. A magyar királyi kormány kifejezte afeletti örömét, hogy ez az attentátum nem sikerült. Mi, akik elsőnek küzdöttük le a nálunk hatalomhoz jutott bolsevizmusnak az uralmát, akik elsőnek álltunk oda ezen világrengető veszedelemmel szemben, akik végigküzdöttük azokat a nehézségeket, végigszenvedtük azokat a komplikációkat, amelyek ebből származtak : mi természetesen mindenkor figyelmeztettük szomszédainkat arra, hogy az, hogy mindenféle jelszavak, mindenféle áljelszavak alatt ottan egy aknamunka folyik az ő területükön, amely egykor, egy közelmúltban, amelyről jelenleg beszélni nem akarok, egy fájó múltban talán támogatásban is részesült, hogy ez egy végze­tes, veszélyes dolog, amely nemcsak minket támad, — bár ugy tesznek, mintha csak minket támadna — de aláássa az alapjait annak a társadalmi rendnek, amely Európának első érdeke, amely az emberiség előhaladásának első feltétele. (Ugy ran!) Ebben a magyar kormány — s ez alkalommai nemcsak magamról beszélek, és a mi kormá­nyunkról beszélek, de az előző kormányokról is — mindenkor megtette a kötelességét, mindig felemelte figyelmeztető szavát. Én ma bizonyos megnyugvással tekinthetek arra, hogy az a meg­győződés, amelyet mi már régen hirdetünk, azt hiszem, megértésre talál ottan, ahol eddig kevesebb érzéket mutattak ezek iránt az ügyek iránt. Mi megnyugvással vehetjük ezt tudomásul, mert mi egyenesen és becsületesen mindig azon az alapon állottunk, hogy azzal az a eitációval szemben, amelyet talán egykor kormányzati formákért terjesztettek, s amelyet jenlenleg a Harmadik Internacionálé terjeszt, — mert hiszen ezek a dolgok át vannak szervezve — hogy azokkal szemben mi mindig megállottuk a helyünket, s ebben az irányban is teljesítettük azt a kötelességet, amely a magyar nemzet hivatása, hogy Európának rendjét és érdekét itt a Dunamedencében megvédje azzal az erővel, azzal a céltudatos akarattal, amelyet a magyar nemzet mindig tanúsított, s ahogy megálltuk egykor a helyünket a kereszténység védelmében. (Általános helyeslés.) A magyar kir. kormány tehát, mint mon­dom, nem mulasztotta el ezek iránt érdeklődni. A sajtótermékek iránt is mindenkor felhívtuk a figyelmet, s nekem reményem van arra, hogy az ilyen attentátumok, az ilyen szörnyű csele­12*

Next

/
Oldalképek
Tartalom