Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-233
92 A Nemzetgyűlés 233, ülése 1921. évi július hó 20-án, szerdán. kedetek és kísérletek, mint amilyenek Belgrádban és a bukaresti parlamentben történtek, felnyitották végre a szem'áket azoknak, akik nem hittek abban, hogy a bolsevista irány nem egy lokális, egy helyhez kötött, hanem egy internacionális veszedelem, amellyel szemben az összes polgári társadalmaknak védekezniük kell. A sajtótermékeinknek határainkon való átjuttatása iránt érdeklődött a t. képviselő ur. Nekem reményem van, hogy már a közeli időkben e tekintetben is eredményeket fogunk elérni, minthogy ezek a dolgok szóba kerültek marienbadi tárgyalásunk során is. Beményem van továbbá arra, hogy az az erősebb kezű kormány, amely átvette Ausztriában a hatalmat, módját fogja találni annak, hogy a minket sértő közlemények megakadályoztassanak és lassanként kiépíttessenek azok a fókusok, azok a tanyák, amelyekből Magyarország ellen egy hazug és alávaló propaganda folyik. (Igaz ! Ügy van !) Ugyanígy szomszédunkban, Baranyában is van egy székhelye annak az agitációnak, amely ellenünk hazugságokat szór. Minthogy pedig ez a kérdés internacionálisan, a békeszerződésnek megfelelően fog rendeztetni, ón azt hiszem, ebben is bizonyos megnyugvást találhatunk. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Karafiáth Jenő : T. Nemzetgyűlés ! A külügy minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnök : Következik a határozat. Tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a külügyminister urnák az összkormány nevében is Karafiáth Jenő nemzetgyűlési képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik ? Szabóky Jenő jegyző: Paczek Géza! Paczek Géza: T. Nemzetgyűlés! Röviden csak a következőket terjesztem elő. (Halljuk! Halljuk!) Kerületemben, Kunmadaras községben a forradalom, majd a kommunizmus kitörése alkalmával a helybeli községi főjegyző állását otthagyta. Ha figyelembe vesszük a hasonló eseteket, akkor azt látjuk, hogy azokra a helyekre, ahonnan a forradalmi időkben a tömeg elzavarta állásaikból a köztisztviselőket, a normális viszonyok helyreálltával a fölöttes hatóságok visszahelyezték az illetőket. Kunmadarason azonban betöltötték ennek a főjegyzőnek helyét egy helyettes jegyzővel, s bár az illető főjegyző folyamodott, kérvényezett, ügye a fölöttes hatóság részéről mindezideig nincs elintézve, állásába az illető mai napig sem helyeztetett vissza. így ez a szerencsétlen ember már több mint két éve teljesen fizetés, javadalom nélkül áll, felesége az izgalmak folytán elmebajos lett s miután három apró gyermeke is van, igazán el lehet mondani, hogy helyzete kétségbeejtő. Nagyon kérem a belügyminister urat, hogy a legsürgősebben rendelje fel magához ezen aktákat, s ha mód van rá és lehetséges, helyeztesse vissza állásába ezt a szerencsétlen embert, aki — mint ahogyan az ő fölöttes tisztviselőitől magam is értesültem — egyébként minden tekintetben kifogástalan, elsőrendű munkaerő volt. Megjegyzem még azt is, hogy épen a múlt hetekben volt egy községi képviselőtestületi ülés Kunmadarason, amely ülésen a főszolgabíró meg akarta ejtetni a választást ós azt akarta, hogy a helyettes főjegyzőt válassza meg a képviselőtestület. A főszolgabíró indítványát azonban 18 szavazattal elutasították, amiből a napnál világosabb, hogy maga a község is a volt főjegyzőt óhajtja. Mindezek alapján a következő interpellációt terjesztem elő, (olvassa) : »Hajlandó-e a belügyminister ur Acs Sándor főjegyzőt, kunöiadarasi lakost, Kunmadarason fejegyzői állásába haladéktalanul visszahelyeztetni ?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. A belügyminister ur kivan szólni. Gr. Ráday Gedeon belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Az a kívánsága az interpelláló tisztelt képviselő urnák, hogy a belügyminister ezeket az aktákat rendelje fel és sürgősen intézkedjék, ebben a formában nem teljesíthető, mert annak megállapítása, hogy egy állás megüresedett-e vagy sem, nem a belügyministerre tartozik, ebben a törvényhatósági bizottság, utolsó fokon pedig a közigazgatási bíróság hivatott dönteni. Egyébként az eset, amelyet a t. képviselő ur felhozott, nem olyan nagyon aktuális. A dolog ugy áll, hogy Ács jegyző lemondását a képviselőtestület annak idején állítólag tudomásul vette. Nem állapitható azonban meg, hogy az törvényesen egybehívott képviselőtestületi ülés volt-e, avagy az úgynevezett községi néptanács fogadta-e el a jegyző lemondását. Erről van egy jegyzőkönyvi kivonat a főszolgabíró birtokában, jegyzőkönyv azonban nincs, és igy annak hiányában a jegyzőkönyvi kivonatot sem lehet elismerni. A jegyzőkönyvek t. i. a kommunizmus ideje alatt állítólag elvesztek. Ez az egész kérdés lényege. A múltkor, azt hiszem, június 30-án, tartatott ugyan már egy képviselőtestületi ülés az állás betöltése céljából, ezen a gyűlésen azonban nem választottak, mert maga a képviselőtestület — igen bölcsen — kimondotta, hogy nincsen tisztában a helyzettel, mert hiszen még nem jutott el a közigazgatási biróságig a dolog, vagyis nincs döntés arra vonatkozólag, hogy ezen jegyzői állás üres-e vagy sem. Már most tegyük fel, hogy egy ujabb képviselőtestület ülne össze és azt határozná, hogy választ és meg is választana egy másik jegyzőt. Még ezzel se lenne a dolog analizálva, mert hiszen a közigazgatási biróság, ha eléje kerül
