Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-232

'Ä Nemzetgyűlés 232. ütése 1021. évi július hó 19-én, kedden. 65 dására. Én nem csinálnék ilyen üzletet. Tessék módot találni arra, hogy az állami birtokok inkább bérbeadassanak, mert a bérlőktől befolyó összeg feltétlenül lesz annyi, hogy igy legalább nem kell az államnak saját birtokaira ráfizetnie. Meskó Zoltán : De ne a bankoknak, hanem kisembereknek ! Kerekes Mihály : Én nem bizom azok reményének teljesedésében, akik a vagyonváltság során természetben leadandó földekkel a földreformot nagyrészben megoldottnak látják. Mint sok másban, ebben sem, bizom s véleményem szerint az igy leadandó földmennyiség oly kevés lesz, hogy a földbirtokreformot még csak kis részletében sem oldja meg. Nagyobbmérvü leadás csak ott lesz, ahol nagybirtok van , a 10.000 és 20.000 holdas birtokoknál. Ezeken a helyeken valószinüleg fedezve is lesz a földet igénylők szükséglete, de példán] nálunk, Borsod vármegyében, ahol a legnagyobb birtok 2000 hold, szó sem, lehet arról, hogy ez a szükséglet fedezetet találna, mert hiszen a birtokosok azt fogják mondani, hogy mit akartok még a földreformmal is, hiszen vagyonváltságban már is leadtam birtokom egy bizonyos részét, vagyis ezek majd a vagyonváltsággal akarják elütni a dolgot, hogy igy a földreform alól kivonhassák magukat. Én tehát nem bizom ennek a kérdésnek a megoldásában, mert már is azt kellett tapasztalnom, hogy földbirtokosaink nagy százaléka nem hajlandó annak az áldozatnak a meghozatalára, amire minden törvény nélkül is hajlandóságot kellene mutatnia. Öriási fontosságú a legelőkérdés megoldása is, ami bizonyos tekintetben — kapcsolatban a vagyonváltsággal — még a földhöz juttatás kérdésénél is előbbrevaló. Mert hiába kap az a gazda földet, ha nem lesz legelőhasználata, ahol egypár darab m.arhát eltarthat. A házhelyhez legelő is kell. A legelőkérdést azonban a vagyonváltság keretében nem lehet megoldani, mert az a helyzet áll elő, hogyha a községben egy bizonyos területet vagyonváltság címén legelők céljaira elveszünk, akkor nem jut házhelyre terület — ami pedig a legelső — azok számára, akik joggal tarthatnak igényt arra a törvényben biztosított két-három holdra. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Mindegyikre kell hogy jusson ! Kerekes Mihály : Tudom, hogy minden jogos igényt ki kell elégíteni, de eddig nem láttuk, hogy a kormány végre tudta volna hajtani, mert tudjuk nagyon jól, hogy voltak akadályok. Nem a ministerek, nem a Nemzetgyűlés akadályozta meg, amely lelkesedéssel szavazta meg a javaslatot, de megakadályozták lent. Egy-egy szolgabíró, egyegy jegyző megakadályozta, hogy a községekben végrehajtsák a törvényt, ha azt nem olyan szigorúan rendelték el, hogy annak súlya alatt neki mindenképen végre kell azt hajtani. A vizek szabályozásáról is beszélek. Kérem a földmivelésügyi minister urat, legyen szíves törvényjavaslatot terjeszteni a Nemzetgyűlés elé NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XII. CÖTET. arról, hogy az elszaggatott területeket a tulajdonosok, akiknek ahhoz jogos jussuk van, megkaphassák. A törvény szeirnt a folyó a határ, ma azonban egész határok, nagy legelőrészek vannak átvágva a másik oldalra, mert a viz elszaggatta őket. Példának okáért nálunk az ott lévő birtokosságnak úrbéri legelőjéből a viz elszaggatott 8fi katasztrális holdas. Ez most odaát van a Műnk birtokán. Az itteniek fizetik az adót érte, a vízfolyás pedig tovább szaggatja a földet, most már a szántóföldjeikből szaggat el, azt is odavágja a Műnk birtokához a másik oldalon, aki a kitűnően besankolt területet most füzesnek, legelőnek használja. Az az elavult rendszer, amely a vizet tette meg határnak, rettenetes károkat okoz egyes községeknek és ezért kérem a földmivelésügyi minister urat, terjesszen törvényjavaslatot a Nemzetgyűlés elé, hogy ezek megkaphassák ezen átszaggatott területet, amelynek az adóját ezidőszerint is ők fizetik. Rátérek a halászati jog szabályozásának kérdésére. A halászati jog a nagybirtokost illeti. Példának okáért Önöd községben három és fél kilométer távolságban a kisbirtokosság legelőjét átszeli a folyóvíz, a halászati jog azonban nem őket illeti, nem halászhatnak egyszerűen azért, mert a halászati jog egy olyan tulajdonosé, aki nincs is Magyarországon, nem is tartózkodik ott, nem is használja, hanem egyszerűen bérbeadja és a bérösszeget beszedi. Én abban a nézetben vagyok, hogy ezt a halászati jogot mégis rendezni kellene, mert hiszen nagyapáink ugyan fel lettek szólítva, de nem jelentkeztek, nem törődtek vele, talán tudomásukra sem hozták, hogy nekik joguk volna kérni az államtól, a vármegyétől a halászati jogot, hiszen a saját területükön van a folyóvíz. Nem törődtek vele és igy nem jutottak hozzá a halászati joghoz, pedig ez nehéz jövedelmeket hajt sok helyen. Ott van a tiszai halászat, amely nehéz ezreseket hoz az illetőknek minden ok rélkül, mert hiszen nem az ő földjük között megy a viz, és a jövedelem még sem a falusi szegényeket, a kisembereket illeti meg, hanem más zsebébe szállítja be a bérlő. Ereky Károly. Jó obstrukciós hangulat van ma itt i Kerekes Mihály : Figyelmébe ajánlom a földmivelésügyi minister urnák a háziipar fejlesztését ott, ahol folyók vannak, nemes füzekkel kellene beültetni a folyók mentét és a téli időszakban a falusi szegény emberek részére háziipari iskolákat lehetne berendezni. Amint tudjuk, nekünk igen nagy kiadásunk van pl. kosarakra, amelyekben a gyümölcsöt külföldre szállítjuk. Ezeket a kosarakat külföldről hozzuk, holott nekünk vannak szép folyóink, amelyek mellett a nemes fűz jól megterem. Egy pár esztendő alatt nehéz ezreket lehetne biztosítani ebből a szegényeknek azokban a falukban, amelyek a folyóvíz mentén feküsznek, A népjóléti minister urnái erős rendszerváltozás történt, az ő rendeletére ugyanis a rokkan tés özvegyi ellátást reformálták. Ami a rokkant9