Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-232

66 A Nemzetgyűlés 232. ülése 1921. évi július hó 19-én, kedden. ellátást illeti, teljes egészében meg vagyok vele elégedve. Ha történik is egy-két helyen baj, ami­kor odamegy az embsr, azon módon elintézik, (Ugy van! Ugy van! jobboldalon.) Ez ellen nincs kifogásom. Kifogásom van azonban az özvegyi nyugdíjak kezelésével szemben. Megtörténik az,* hogy ha bsjut a kérvénye az illetőnek, esztendőn keresztül rem tudja megkapni özvegyi nyugdíját. Azt kérdezem, mibőJ éljen az a szerencsétlen hadi­özvegy, ha egy esztendőn keresztül nem kapja meg járulékát ? Én a népjóléti minister úrtól már többször kértem intézkedést olyan esetekben, amikor a törvény nem rendelkezik. így megtör­ténik az az eset, hogy 26 esztendő óta él egy asz­szony a férjével hit nélkül. A férje elesett a világ­háború alatt, négy gyermekük van. Ssnki sem törődik velük, neki a törvény szerint özvegyi nyug­díj nem jár. Háborús segélyt kapott, az járt neki, most azonban elvágja tőle az állam a segélyt és ez a 26 évig férjével együttélő négygyermekes anya ki van téve annak, hogy nem kap semmit. Nem kap a gyermek sem, mert ha hit nélkül élt az asz­szony az urával, akkor a gyermekek nem a férfi, hanem az asszony nevét viselik Ez lehetetlen álla­pot, A minister ur figyelmét már kétszer felhív­tam erre, de felvilágosítást még mindig nem kap­tam. Valahogy rendet kellene teremteni ezen a téren és kérem, hogy a minister ur rendelje el azok­nak, akik hivatottak ezekben a kérdésekben fel­világosítást nyújtani, hogy adják meg a felvilá­gosítást, hogy az illetőket gyorsan értesíthessük a vidéken Nagyon szűkmarkúak voltunk továbbá azok­kal a rokkantakkal szemben, akik valamilyen úton­módon a szovjet alatt nem kapták meg a fizetésü­ket ; el voltak vágva, nem tudtak feljönni Buda­pestre, szóval nem kapták meg. Most mi történik ? Ha a fizetését felvette volna a rokkant — úgyis alamizsna az — megette volna a szovjet alatt. Mivel a szovjet után pénzrendszerünket reformál­tuk és kimondtuk, hogy a szovjetpénz csak egy ötödét éri annak, amit a rendes kékpénz, vagy a Kun Béla által nyomatott más pénzek érnek, igy abba a helyzetbe jutott az a rokkant, hogy egy ötödét kapta volna a szovjet alatt fel nem vett fizetésnek. Igaz, hogy a tisztviselők is igy kapták meg fizetésüket Magyarországon, de azért a rok­kantakkal legalább ezen a téren lehetett volna ki­vételt tenni, mert hiszen nem egészen bizonyos, hogy ezt a fizetést a szovjet alatt feltétlenül , hogy ; ugy mondjam, Kun Béla-féle pénzben vették volna fel. A minister ur figyelmét, mondom, csak arra hívom fel, hogy ez nem nagy áldozat lett volna az országnak és az a szegény rokkant igy mégis végeredményben tekintélyes summát vesz­tett. T. Nemzetgyűlés ! Csodálatos dolog, a Nemzet­gyűlés másfél éve együtt ül és bár a legelső, amit igért a népnek, a közigazgatás reformja volt, (Halljuk ! HaUjuh fa jobboldalon.) ezt még mindig nem hozták az illető ministerek a Nemzetgyűlés elé. Azt. mondtuk a választások alkalmával, fele­lős állásban lévők hirdették, hogy legelső köteles­ségünk lesz, hogy a vármegyébe is bemenjünk és a vármegyében is megkapjuk a számarányunkhoz mért képviseletet. Mégsem hozza ez a kormány sem, amelyet mi nagy kormánynak tartottunk, a közigazgatás reformját. Beszélnek a főrendiház reformjáról, beszélnek más reformokról, de arról a reformról, amely a falut, a vidéket magát érdekli, nem beszél itt senki sem. En igen kíváncsian várom, hogy mikor lesz a kormány abban a hely­zetben, hogy közigazgatási reformját beterjessze a Nemzetgyűlésnek .... Meskó Zoltán : Mi is várjuk ! Kerekes Mihály : ;. . mikor lesz abban a hely­zetben ennek az országnak a lakossága, hogy azt válassza meg képviselőjéül, jegyzőjéül és birájául, akit arra alkalmasnak tart. A régi törvények sze­rűit megtörtént például Biharban, hogy amikor a biróválasztásnál bementek a községházára, onnan előzőleg már minden széket kivittek, ugy hogy csak a szolgabíró és a jegyző tudott leülni. A szolga­bíró előterjesztette a három jelöltet és azt mondta, hogy »az én jelöltem Szabó Sámuel, álljon fel, aki Szabó Sámuelt akarja bírónak !« Minthogy min­denki csak állni tudott, bevették a jegyzőkönyvbe, hogy egyhangúlag Szabó Sámuelt választották meg bírónak. (Derültség.) Reischl Richárd : Jó vicc ! Kerekes Mihály : Ez nem vicc, hanem törté­neti tény ! Ereky Károiy: Anekdotának jó! Kerekes Mihály : Mikor fogja ez a szuverén Nemzetgyűlés Magyarország lakosságát abba a helyzetbe hozni, hogy megválaszthassa azt, akit méltónak tart bírónak, jegyzőnek, közfunkcioná­riusnak ? Most megtörténik az, hogy ha valaki azt mondj biró nekem nem kell, azt a be­csületes magyar kisgazdát internálják. Azt is jog­gal követeljük a kormánytól, hogy egyszer teremt­sen már rendet és hozza ide a közigazgatás reform­ját s mentesítsük azt a szegény embert attól, hogy ha nem akar szavazni az illető bíróra, kimondják rá, hogy internálják Zalaegerszegre. Mü.dennek nem lehet más oka, mmthogy fél­nek a vármegye felfrissítésétől és attól, hogy a demokratikusan gondolkodó elemek bevonulnak a vármegyére. Ne féltsék a történelmi vármegyét a néptől, amely annak érdekeit megvédte a harc­téren. Ha jó volt az a nép az államnak kint a lövészárokban, akkor hadd jusson szóhoz a törté­nelmi vármegyében is, amelynek érdekét minden becsületes polgár védeni fogja. De véget kell vetni annak, hogy a társadalom annyira kasztokra ta­gozódjék, hogy egyik a másikban ellenséget lás­son államszempontból is. A kormánynak abszolúte nincs ereje kifelé.Nem hallgat kint rá senki. Megtörtént, hogy egy jegyző magát a kormányt legazemberezte, vizsgálat is indult, — még akkor Meskó volt az államtitkár — de a jegyzőkönyv fel se jött a belügyministeriumba. Hogy várjuk a tekintély visszaállítását, ha a kor­mány a saját reputációját sem tudja megvédeni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom