Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-232

58 A Nemzetgyűlés 232. ülése 1921, évi július hó 19-én, kedden. leszek a törvény javasalat többi intézkedéseivel foglalkozni. Mielőtt ezt megtenném, nem hagyhatom meg­említés nélkül, hogy a pénzügyi bizottságban aggá­lyok merültek fel alkotmányjogi szempontból a törvényjavaslatnak a felhatalmazási törvény szo­kásos kereteit több irányban túlhaladó intézke­déseit illetőleg. A pénzügyi bizottság e kérdéssel behatóan foglalkozott és rámutatott arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak minden intézkedése oly sürgős közérdekű szükséglet kielégítését cé­lozza, melyeket a jelenlegi rendkívüli viszonyok gyors tempójú fejlődése hoz felszínre, s amelyeket az 1921/22. évi költségvetés bizonytalan terminusu letárgyalásáig az államérdekek veszélyeztetése nél­kül függőben hagyni nem szabad. A törvényjavaslatban felhatalmazást nyer a kormány arra, hogy a közszolgálati alkalmazottak rendkívüli segélyeit ez év július, augusztus és szeptember hónapokban is folyósíthassa. Az 1920: XI. te. 4. §-ának hatályát, mely beigazol­tál! hazafiatlan társadalomellenes, vagy közer­kölcsbe ütköző magatartású közalkalmazottak el­bocsátására vonatkozik, városi, községi és egyéb alkalmazottakra is kiterjeszthesse ; az 1920 : XXVIII. te. 1—5. §-ai hatályon kivül helyezésé­vel a ministeri számvevőségeket az egyes minis­terek alá vissza helyezhesse ; a magyaróvári lő­porgyárat a polgári ipar céljára hasznosithas a. Ugyancsak felhatalmazást nyer a kormány a büntetéspénzek, bookmaker-fogadásak utáni ille­tékek, az átalányozás mellett gyakorolható szesz­főzés, a hadmentességi díj, a háborús gazdasági szervek felszámoltatásának lebonyolítására, a postai kihágásoknak megfelelő szabályozására, valamint arra is, hogy a magyar nemzeti hadsereg felszere­lésére, az 1920/21. évi állami költségvetésben fel­vett, de fel nem használt hitelrészt a vagyonvált­ság terhére felhasználhassa. Ezen intézkedések különösebb indokolást nem igényelnek. Bár az intézkedések között azoknak jelentő­sége és sürgőssége tekintetében különbség alig tehető, mindazonáltal különösen fel kell hívnom a t. Nemzetgyűlés figyelmét a törvényjavaslat 7. és 3. §-aira. A 7. §-ban a kormány, illetve a pénzügyminister felhívást kért arra, hogy az ingat­lan vagyon váltságának folyóvá tétele végett leg­feljebb három és félmilliárd korona erejéig 5%-kal kamatozó jelzálogilag biztosított törlesztéses állami kölcsönkötvényéket bocsásson ki, illetve amennyi­ben jobbnak látja, ehelyett magyar jelzáloginté­zetekkel, vagy evégből alakítandó pénzintézettel megállapodást létesítsen az államkincstár által szavatolt 5%-kal kamatozó vagyonváltságzálog­levelek kibocsátása iránt és szükség esetén ezen kölcsönkötvények, illetőleg záloglevelek kibocsá­tásáig azok ellenértékére nyújtandó előleg iránt is átmeneti hitelművelet utján gondoskodjék. Ezen szakasz indokolása a magyar államadós­ságokról szóló törvényjavaslatban var. Ezen tör­vényjavaslat szerint ugyanis azok a címletek, Államadóssági háborús címletek, amelyek közala­pok, közalapítványok, gyámpénztári tartalékala­pok, közművelődési és közjótékonysági intézetek tulajdonában vannak, vagyonváltság helyett ezekkel a címletekkel lesznek kicserélendők. Mint­hogy a törvényjavaslat végrehajtása, szükség­szerűen magával hozza ezen kötvények kibocsá­tását, a pénzügyminister ur ezen törvényjavaslat­ban kér erre felhatalmazást, és egyben arra is, hogy ezeket az összegeket, amelyek ilyen címen az ingatlan vagyonváltsággal kapcsolatban be­folynak, azokra a célokra fordíthassa, amelyek a vagyonváltságról szóló törvényjavaslatban kör­vonalazva vannak. Nagy jelentőségű a törvényjavaslatnak azon intézkedése, amely szerint felhatalmazást nyer a kormány arra, hogy az 1920 ; XI. te. 2. §-ában foglalt tilalom alól felmentve a közalkalmazotta­kat előléptetésben részesítse, illetve kinevezése­ket eszközöljön, Az elmúlt két esztendő a magyar közalkal" mázott örök dicsősége. Világszemléletében kigu~ nyolva, nemzeti érzésében üldözve, életigényei" vei deklasszifikálva, örökös nélkülözések között és egy jobb jövőnek sürü ködbe vesző bizonytalan" ságával szemben az összeomlásból megmentet t egész erkölcsi tőkéjét minden kísértés dacára a konszolidáció, az újjáépítés szolgálatába állította, és közhivatali területeken oly állapotokat terem­tett, amilyenekkel még sokkal kedvezőbb hely­zetben levő államok sem dicsekedhetnek, (Ugy van !) Nagyon jól tudjuk, hogy az ezen felhatal­mazás alapján nyújtandó bonifikációvalnem emel­jük jelentékenyen magasabb nivóra a köztiszt­viselők megélhetését, nem tesszük fehérebbé a közalkalmazottak kenyerét, de ez az erkölcsi el­ismerés jóleső elégtételül szolgál a sokszor és mél­tatlanul megtámadott közalkalmazottaknak, (Moz­gás.) és meg vagyunk győződve, hogy a kormány ezzel a felhatalmazással ugy fog élni, hogy a szol­gálati érdemek jutalmazását minden munkakör­ben egyenlően lehetővé fogja tenni. A parlamenti gyakorlat szerűit az indemnitási vita mintegy kötelező alkalmul szolgál a kormány­programul tárgyalására, de tekintettel arra az egészen, különleges helyzetre, mely országunkban ugy politikai mint pénzügyi szempontból ma fennáll, azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a t. Nemzetgyűlés elé, hogy hagyja ezen kormány­programra megvitatását az 1921/22-ik évi költ­ségvetés tárgyalásának idejére és méltóztassék ezt a törvényjavaslatot lehetőleg vita mellőzésé­vel elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra jelentkezik ? Szabóky Jenő jegyző : Kerekes Mihály ! Kerekes Mihály: T, Nemzetgyűlés! Az elő­adó ur jelezte, hogy július végén lejár a kormány felhatalmazása. Mi, az ellenzék, igen szerettük volna, ha az után a sok ígéret után, melyet a pénzügyminister ur tett, rendes költségvetést tár­gyalhattunk volna és végre valahára abban a hely­zetben lettünk volna, hogy a kormány működé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom