Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-232

A Nemzetgyűlés 232. ülése 1921. évi július hó 19-én, kedden. 5 ( J sét tényleges alapon, számadatok alapján bírálhat­tuk volna meg. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kormánynak december 31-ig adjak felha­talmazást, mert én ezt az időt igen soknak tartom. A felhatalmazási törvényjavaslatban üdvöz­löm azt, hogy a kormány végre elhatározta ma­gát arra, hogy a magyarországi köztisztviselők helyzetén olyanformán segit, hogy foganatosítja az elmaradt előléptetéseket és kinevezéseket. Hisz végre valahára el is kellet« jönnie annak az időnek, hogy ne csak egyes helyeken történjenek előlép­tetések, hogy ne csak ezredeseket nevezzenek ki, — nem sajnálom ugyan tőlük — hanem kis alkal­mazottakat is. A vita során foglalkozni fogok ezzel a kér­déssel annál is inkább, mert a tisztviselői kérdés megoldása Magyarországnak olyan eminens ér­deke, hogy ha azt nem oldjuk meg, az ország ér­dekei által megkövetelt formában, akkor ebben az országban mindig 26 milliárdos budget lesz, ami végeredményben az oiszág pusztulását fogja jelenteni. Sorozatos csalódás ért bennünket a pénz ügy minister urban, örömmel tapsoltunk azon bejelentésének, hogy ezen a Nemzetgyűlésen nem tárgyalnak már többé felhatalmazási törvény­javaslatot, hanem hogy jön rendes költségvetés­sel, melynek során a Ház minden egyes tagjának módjában lesz ellenőrizni a kormány pénzügyi gazdálkodását. Amint látjuk, újra csak ott va­gyunk, ahol voltunk ezelőtt egy évvel, megint csak nem vagy mik abban a helyzetben, hogy a kormány működését vita tárgyává tehessük. Én ismételten kifejeztem azt a nézetemet, hogy a kormány közgazdasági politikájával nem vagyok megelégedve. Ismételten szóvátettem itt, a Nem­zetgyűlésen, hogy a kormánynak nincs közgazda­sági politikája. Hiába szedjük a milliárdokat az országban bármilyen címen, akár fogyasztási adó, akár vagyon.váltság, akár másmilyen címen, ha a termelő munkát nem tudjuk megindítani. Leg­első kötelességünk volna tehát, hogy a termelő munkát megindítsuk, mert különben különösen, a mezőgazdasági munkásoknak százezrei marad­nak a télen kenyér nélkül. Felhívom a t. kormány figyelmét erre a kérdésre, mert nem osztozom Gaal Gaszton képviselő urnák nézetében, melyet teg­nap itt kifejtett, hogy egy mezőgazdasági munkás keresete 36 ezer koronát tesz ki. Ha minden munkanap dolgozhatnék a mezőgazdasági munkás, akkor rendbsn volna, akkor elérné keresete ezt a maximumot, de nagyon jól tudjuk, hogy a mező­gazdasági munkásoknak hány százaléka dolgozik, hány százaléka kapott aratást, Mi lesz már most azokkal a mezőgazdasági munkásokkal, akik nem kaptak aratást, akiknek nem tudunk munkaalkal­mat adni, hogy kenyerüket megkereshessék csa­ládjuknak ? Nem látom ezt tisztázva a kormány gazdasági politikájában. Nem látok a kormány politikájában ténykedést, igyekvést arra,, hogy megindítsa Magyarországon ezt a munkát, hogy minél kisebb százalékra redukáltassék azok száma, akik munka nélkül lézengenek, akik munkaalkalom hiányában, nem tudják családjuknak megkeresni a kenyeret. Utaink tönkre vannak téve. A múltkor egy kérvényt adtam át a kereskedelemügyi minister urnák, mely szerint a Tiszántúl olyan helyzet van. hogy az esős idő bekövetkeztével az emberek nem tudnak a néhány kilométernyi távolságban lévő városba bemenni. Szerencsétlen helyzete van ebben a tekintetben Tiszagyulaháza községnek. Ez a kis falu olyan szerencsétlen helyzetben van, mint valamikor a régi világban Sarkad volt, hogy a vármegye végén lévén, nem törődött vele senki. Tiszagyulaháza ujabban alakult község, 5 kilo­méter távolságban, melyből két és fél kilométer Szabolcs megyéhez tartozik, két és fél kilométer pedig Borsod megyéhez. Szabolcs vármegye igyek­szik megépíteni az utat, de mégis olyan a helyzet, hogy amikor az őszi esős idő bekövetkezik, négy ló sem tudja az üres szekeret kihúzni a határba. Lehetetlen helyzet ez. Ki kellene építeni tehát ezt az utat, hogy a lakosok tudjanak orvosért, patika­szerért bemenni a városba. Tiszapolgár község 5 kilométer távolságra van, onnan szerzik be az orvosságét, onnan jár ki az orvos, oda kell piacra menni és nincs rá mód, hogy ezt az utat kiépít­hessék. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : A törvényhatóság feladata. Kerekes Mihály : Tudom, hogy a törvény­hatóság feladata, hiszen tárgyalások is folytak már ez irányban és én csak a község szerencsétlen helyzetét ecsetelem, nem hibáztatom érte a minis­ter urat, nem mondom, hogy ő az oka annak, hogy az ut nincs kiépítve. Csak megemlítettem, hogy a község olyan szerencsétlen helyzetben van, hogy fele útja Szabolcshoz tartozik, fele útja Borsodhoz, s mig ezek a megyék egymással tárgyalnak, évek telnek el, de az ut még sincs kiépítve. Itt van vizeink szabályozása. Rettenetes ká­rokat okoz az országnak a viz. Szabálytalanul ka­nyarog a Sajó és százmilliós károkat okoz, falu­kat tesz tönkre, gátakat és töltéseket szaggat el. Amidőn nem tudunk más munkát adni a mező­gazdasági munkásoknak, sőt még a városi munka­nélküli ipair munkásoknak sem, arra kérem a pénzügyminister urat, vágjon le egy tekintélyes összeget a vagy on váltságból ezen munkák céljaira. Nem hiszem, hogy az entente-képviselők, akik idejönnek, hogy pénzügyi kezelésünket ellenőriz­zék, kifogásolhatnák, hogy bizonyos összeg szük­séges munkaalkalom teremtésére. Munkaalkal­mat kell adni az embereknek, kenyeret kell adni a szájukba. A négy és fél évig tartó világháború és az azt .követő forradalmak után erkölcsi köte­lessége a kormánynak, hogy munkaalkalmakról gondoskodjék, hogy az emberek minél inkább hozzászokjanak a munkához és kötelessége az államnak az is, hogy megadja a lehetőséget arra, hogy a munkások munkájukból meg s élhessenek, A kormány közgazdasági politikájával azért sem vagyok megelégedve, mert — bár nem az ő hibá­jából — a gyárak kéményei csak szórványosan 8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom