Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-254

638 A Nemzetgyűlés 254. ülése 1921. évi augusztus hő 23-án, kedden. Magyarországhoz tartoztak. E tekintetben utalok azon deklarációra, amelyet a nemzetiségi kérdésben e Házban már megtettem (Helyeslés és taps.) abból az alkalomból, hogy a nyugatmagyarországi képviselő urak ezt annakidején szorgalmazták. Nekem ehhez sem hozzátenni valóm, sem abból elvenni valóm nincsen és sajnálom, hogy a t. képviselő ur akkor talán nem volt itt jelen. Méltóztassék ezt a deklarációt elolvasni. Azt hiszem, nem volna helyes, ha ebben a tekintetben ma messzebbmenő nyilatkozatot tennék. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Általános helyeslés.) Elnök : A házszabályok 205. §-a alapján az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szmrecsányi György : A ministerekök ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnök : Következik a szavazás. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e a ministerelnök urnák Szmrecsányi György képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen!) Tudomásul vétetik. Következik *? Vasadi-Balogh György jegyző : Csontos Imre ! Csontos Imre : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt interpellációmat előterjeszteném, szives türelmüket kérem ahhoz, hogy pár rövid szóval reá mutathassak arra, hegy ennek a szerencsétlen országnak borzasztó nehéz helyzetéből hol látom én a legelőnyösebb kivezető utat ? (Halljuk ! Halljuk !) Tisztán áll előttem, hogy a Nemzetgyűlés minden pártja és minden tagja igyekszik azon a téren mozogni, hegy a nemzet összességén segítsen. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy sok tekintetben eltérünk a valóságtól és nem mutatunk komoly szándékot a külföld előtt arra, hogy a bajok okozójával csakugyan szakitani akarunk. (Zaj balfelöl.) Bocsánatot kérek, mi legyőzött állam vagyunk s ha ártatlanságunkat a győző európai államok előtt fel akarjuk tüntetni, akkor oda kell állítanunk azt, aki minket hatalmánál, erőszakosságánál fogva áldozatul dobott. (Zaj.) Mert ha a külföld előtt még ma sincs tisztázva ügyünk, ártatlanságunk, akkor az a győző hatalom . . . Hornyánszky Zoltán : Minket nem győztek le ! Becsaptak bennünket ! CsontOS Imre : . . . nem tudja megállapítani, vájjon igaz-e az, amit mi világgá kiáltunk, hogy mint ártatlanok semmiféle bá^talomra nem szolgáltunk reá. Épen a múlt héten jártak itt külföldiek, akikkel volt szerencsénk beszélni, hegy tájékozódást szerezzenek maguknak arról, vájjon alkotmányjogi kérdéseink hogyan is állanak, mi a vélekedése e tekintetben a magyar nemzet összességének, vagy a magyar név nagy többségének. Éti erről a magam tudomása szerint kellett, hogy tájékoztassam őket. (Zaj half elöl.) Sajnos, a külföld előtt még ma is abban a színben van feltüntetve ez a magyar nemzet, hogy nincs egyéb baja, gondja, mint hogy IV. Károlyt mennél hamarább visszahozhassa a magyar trónra. (Igaz ! ügy van ! Zaj jóbbfelől.) Ez rólunk a felfogás külföldön s ezért kérdezem, hogy amikor kegyelemért rimán kódunk . . . (Zaj.) Hornyánszky Zoltán : Nem rimánkodunk ! Én nem rimánkodom ! (Zaj.) Elnök : Méltóztassanak a képviselő urat csendben meghallgatni. CsontOS Imre:... bocsánatot kérek, nekem nemzetem érdekében mindent el kell követnem s ha ma az itélőbiróság elé állítanak, lelkiismeretesen állok oda, mert az a hitem és meggyőződésem, hegy nem volt a magyar nép fiai között egyetlen egy sem, aki a háborút akarta volna. (Igaz ! Ügy van! Taps.) Bűnhődjék az, aki a háborúba ezt a nemzetet belevitte, (Igaz ! ügy van ! Taps jobbjelöl.) legyen az bárki és legyen annak az ententenak elég ereje és hatalma ahhoz, hogy kérdőre vonja azt, aki a háborút csinálta. Ugron Gábor : Saját magát vonja felelősségre ? Benkő Gábor : A Habsburgokat ! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! CsontOS Imre: Bocsánatot kérek, ki mondta azt 1914-ben, hogy : Meggondoltam, megfontoltam, megüzenem a háborút ? (Zaj a baloldalon és a középen.) Ugron Gábor : A trónörököst kik ölték meg ? Benkő Gábor: Azért nem lehet egy millió embernek meghalni ! Az osztrák trónörökösért egy millió magyar nem halhat meg ! (Nagy zaj.) Ugron Gábor : Linder is igy beszélt. (Zaj. Elnök csenget.) CsontOS Imre : Egy szerencsétlen szétdarabolt államnak, egy elnyomott nemzetnek határozottan arra az álláspontra kell helyezkednie, hogy a nagyhatalmakat meggyőzze a maga igazságáról. Nekünk be kell bizonyítanunk, hogy soha senkinek a határára a magunk akaratából nem léptünk. (Igaz! TJgy van ! a szélsőbaloldalon és jobb jelöl.) Nincs más ut és ha erről meggyőzhetjük a külföldet, bármilyen hangon is — akkor én mégis csak azt hiszem, van bennük lélek, hegy ennek a szerencsétlen nemzetnek igazságát elismerik. De ha azt hiszik, hogy nincs semmi bajunk, csak IV. Károly visszahozatala az egyedüli gondunk, mert másképen nem boldogul a magyar nemzet, akkor ezzel nem fogunk győzni. (Zaj.) Drozdy Győző: Igaza van ! Csontos Imre: Mi kisgazdapártiak, akik politikailag határozott ideál alapján állunk — és mondhatnám a magyar nemzet 95%-ának ez a politikája — lemondtunk arról az agitációról, hogy a királykérdést bolygassuk, de azt állandóan mindig bolygatják. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások; Látjuk!) Ugron Gábor: Miért bolygatják? Csontos Imre: Nem beszélek tovább róla, csak az a nézetem, hogy ezt a nemzet érdekében végleg el kell intézni. A következő interpellációt intézem ezért a külügyminister úrhoz és az összkormányhoz (olvassa) ;