Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-254

À Nemzetgyűlés 254. ülése 1921, »1. Van-e tudomása a külügyminister urnák és az összkormánynak arról, hogy a külföld előtt állandóan folyik az a megtévesztő propaganda, hogy a magyar nemzet összesége kéri IV. Károly mielőbbi visszahozását Magyarországba ? 2. Akarja-e a kormány, hogy ez az ügy mielőbb tisztáztassék és a magyar nemzet kívánságainak megfelelően törvényesen elintéztessék ? (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Én a magam részéről a kormány nevében kijelentem, hogy már annak idején programmbeszédemben hitvallást tettem amellett, hogy a kormány az 1920:1. te. alapján áll. (Éljenzés a jobboldalon.) Ennek folytán semmiféle propagandát olyan irányban, hogy a királykérdés időelőtt és erőszakosan megoldassék, a magam részéről nem tűrök és nem fogok tűrni. (Élénk helyeslés.) Amennyiben ez bárhol mutatkoznék, a kormány azt el fogja nyomni és meg fogja semmisiteni. (Helyeslés.) Ezen az állásponton áll ma és ettől az álláspontjától nem fog eltérni a jövőben sem. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés.) Enök : A házszabályok 205. §-a alapján az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csontos Imre: T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur válaszát tisztelettel tudomásul veszem. Elnök : Következik a szavazás. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e tudomásul venni a ministerelnök ur válaszát Csontos képviselő ur interpellációjára, igen «vagy nem ? (Igen!) Tudomásul vétetik. Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Vasadi Balogh György jegyző : Benkő Gábor ! Benkő Gábor: T. Nemzetgyűlés ! Shakespeare, a világ legnagyobb szellemóriása meg akarta dramatizálni a bűnök bűnét, a fertelmek fertelmét, a legnagyobb bűnt, amelyet az emberi elme —• és az ő elméje nagy volt — kigondolhat. Ezt III. Bichárddal cselekedte meg, megirván, hogy III. Richárd egy asszonynak a férjét, akit az az asszony nagyon szeretett, legyilkolta és másnap, amikor a gyászos özvegy a fájdalom tetőfokára jutott, amikor sirba kisérte férjét, ez a gyilkos III. Richárd nejéül kivánta őt. Shakespeare óriási agya azonban törpévé silányul le manap, amikor Bécs velünk a nyugatmagyarországi kérdésben ezt a III. Richárdénál is fertelmesebb, becstelenebb, nyomorultabb, gazabb dolgot akarja elkövetni. Mert mit követel tőlünk Ausztria, t. Nemzetgyűlés, és ki ez az Ausztria, aki ezt tőlünk követeli ? Ausztria nem más, mint annak az 500 esztendős, rothadó, bomló, orgyilokkal, beostelenséggel, árulással rablott és elkobzott birtokok adományozásával dolgozó habsburgi rendszernek folyománya. évi augusztus hó 23-án, hcdden. 639 Elnök : Kérem a képviselő urat, sziveskedjék kifejezéseit ahhoz a nívóhoz alkalmazni, amelyet a tanácskozás méltósága érdekében valamennyiünknek meg kell őriznünk. (Helyeslés half elöl.) Benkő Gábor : Köszönettel tudomásul veszem, de mint hazátlan, kivert székely ember méltóbb szavakat nem találhatok, mikor Nyugat-Magyarországra ugyanaz a sors vár, mint amely alatt erdélyi székely testvéreim most szenvednek. Kivel követte el Ausztria 500 esztendőn keresztül ezeket a mostoha dolgokat, a világ legbecstelenebb dolgait ? A világ legártatlanabb, legbecsületesebb, legjámborabb nemzetével, a magyarral. Mert ha Sziám, Nikaragua, vagy akár Montenegró is ideáll és elköveteli egész Budapestet, egész Magyarországot a vae victis jogán, ezt talán még meg lehetne érteni, de nem érthető meg az, hegy épen Ausztria teszi meg ezt, amelynek feláldoztuk fiaink millióinak életét s amelynek számára, bár mi is éheztünk, elvettük és kiküldtük az itthon maradt asszonyok és hadiözvegyek véres verejtékkel termelt gabonáját, élelmiszerét. Az, hogy ez az Ausztria követel tőlünk területet, azt hiszem a világtörténelemben-, a legfeketébb, a legbecstelenebb pont lesz és az iskolás gyermekek évezredek múlva is az ő példájukból fogják megtanulni, hegy milyen aljasságra veit képes a világtörténelemben a politika és a diplomácia. Akkor, amikor mi Ausztria határainak védelmére a Doberdóra, Volhiniába a magyarság fiatal első generációjának százezreit küldtük a.halálba, viszont a habsburgi rendszer, az Armee-Oberkommardo rendszere, 1916-ban Erdély havasaira, bérceire egy őrszemet se juttatott, akkor is lenyeltük a békát, amint lenyeltük 500 esztendőn keresztül. Ám most ne jajduljon fel a magyar sziv magyar fájdalma ? Azonban én őszintén megvallva, Bécstől, Renneréktől mást nem is vártam. Ez természetes. A vipera, fehér galambnókát nem szülhet. Hogy pedig Bécs velünk szemben vipera módjára járt el, azt nemcsak a történelmi múltban mutatta, hanem mutatja azóta is, mióta magát demokratának nevezi. Hiszen hogy csak a közelmúltba menjek vissza, 1848-ban Bécs volt az, amely nemzetiségéül ket ellenünk titokban fellázította, nemrégiben pedig a Károlyi-forradalom után Bécs volt az, amely Kunéknak és Böhm éknek szarvát megnövesztette. Mert amig mi burrtárseikat keressük és eközben kanapé-perekkel vagyunk elfoglalva, elfelejtjük azt a történelmileg bebizonyított tényt, hogy a szociáldemokraták szarvát a Renner-kormány növesztette fel és Kun Béláékat a Rennerkormány juttatta diadalra. Ott van a DienerDénes József-féle történelmi akta, amelyben Renner elismeri, hogy ők is minden pillanatban készen állnak a kommunizmus kikiáltására, csak először rajtunk akarták kipróbálni, hogy nem sül-e el visszafelé. Ki ez a Bécs és ki ez a Németausztria ? Hiszen ezt a rendszert a becsületes tiroli gazda, a karintiai, krajnai, stájer nép ép ugy gyűlölné