Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-232

;»G A Nemzetgyűlés 232. ülése 1921. évi július hó 19-én, kedden. segíteni akarunk a földbirtokreformnial, akkor a bérletek kérdését is rendeznünk kell. Nem szándékom mai felszólalásomban előterjeszteni mindazon adatokat, amelyeket összehordtam a háborús bérleti gazdálkodásról. Ezt arra az időre hagyom, amikor a mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, bölcs határozata folytán, tárgyalni fogja a haszonbérleti kérdést. Nekem mai felszólalásom alkalmával csak RZ cl feladatom, hogy a Nemzetgyűlés előtt rámutassak arra a szükségességre, hogy a haszonbérleti törvényt meg kell alkotni, a haszonbérleti kérdést törvényhozási utón, intézményesen rendezni kell. (Helyedés a jobboldalon.) Nem akarok összehasonlításokat tenni külföldi államokká], Németországgal, Franciaországgal, Dániával, nem akarok kitérni arra, hogy azok miképen rendezték a bérleti kérdést. Nem akarom ismertetni azokat a törvényhozási intézkedéseket, azt az óriási adathalmazt, amely a külföldi államokból rendelkezésemre áll, hogy bizonyítsam azt, hogy milyen fontosnak tekintette a külföldi államok egész sorozata ennek a kérdésnek a rendezését. Csak egy pár hibára fogok rámutatni, amely Magyarországon évtizedek óta divik. Magyarországon a régi uzus az volt, hogy a kényelmes földbirtokos a birtokot egyszerűen kiadta főbérlőnek, aki munka nélkül, egyszerűen továbbadta a földet, láncolt vele ugy, hogy mire a falu népéhez került az a földbirtok, ő már 100—200, sőt 1000% nyereséget dugott zsebre. Találkoztam valóságos láncbérletekkel, amelyek három-négy kézen mennek keresztül, s a bérlőnek csak az a hivatása, hogy a pénzt beszedje és beszállítsa a tulajdonosnak, aki egészen kényelmesen, szépen megél munka nélkül. Láttam Budapest környékén és különösen a Dunántúl eseteket, amidőn a főbérlők a bérleti szerződésbeli összegnek 10—15-szörösét követelik a kisbérlőktől. Meskó Zoltán : A káptalan földjein ! Frühwirth Mátyás: Az uj rendelet megengedi, hogy a bíróság fölemelje az alacsony bérleti összegeket. Ez nagyon helyes. Felemelte a bíróság 200—300%-kal és többel a háború előtti 30—40 koronát, ugy, hogy az illető most fizetett 150, esetleg 200 koronát holdanként. A kisparasztnál azonban már azt veszem észre, hogy másfél métermázsának a tőzsdei árát vették el. Másképen, tehát a mai árak szerint a kisparaszt fizet 1500 koronát holdanként, amikor a főbérlő a tulajdonosnak csak 150 vagy 200 koronát ad. Meskó Zoltán : A kalocsai káptalant is ki kellene oktatni, hogy ne adja zsidónak a földjét! (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Frühwirth Mátyás: Ha valahol meg lehet állapítani uzsorát, akkor itt meg lehet állapítani, mert az illető minden hold után zsebrevág 10Ö0 koronát, anélkül, hogy különösebb munkát végzett volní*. Felfedeztem a különböző esetek között valóságos modern jobbágyságot. Vannak bérletek, amelyeknél a falu népével szemben a rendes bérleti összegen kivül kikötnek személyes szolgálatokat is. Be keli mennie a feleségének a konyhába dolgozni, a gyermekeknek is keli valami munkát végezniök és sok mindenféle más személyes szolgálat is van a bérlettel kapcsolatban kikötve, amelyről meg lehet állapítani, hogy a jobbágyság maradványa, amit tehát nem szabad tűrni. A másik dolog, ami faluhelyen különösen divik, a kisuzsorások munkája. Minden földbirtokosnak van a faluban egy-egy megbízható embere, akire, mikor a bérletet kiadja a falu lakosságának, rábízza, hogy a bérleti összeget hajtsa be. Ez a földmivelő, aki rendesen a legélelmesebb ember a faluban, a legnagyobb uzsorát szokta elkövetni. Nemcsak a rendes bérleti összeget kívánják, hanem attól, aki bérelt földet, attól a kisfelestől, azt is követelik, hogy szállítson neki ingyen egy-két fuvar trágyát, szántson föl egy-két holdat, vessen be egy-két holdat, szóval, a leglehetetlenebb kívánságokkal lépnek föl ezekkel a bérlőkkel szemben. Ez mind olyasmi, ami a földuzsora fogalma alá esik. De továbbmegyek. Találtam más eseteket is, amelyekben a földbirtokos nemcsak a búzából kíván magának részt a bérlőtől, hanem kiköti csirke, hizott disznó, hizott liba szállítását. Lehetetlenség, hogy Magyarországon ezt eltűrjük akkor, amikor mindenki azt hirdeti, hogy agráristák vagyunk, hogy mezőgazdaságunkat emelni keli. Ha rá tudunk mutatni a vásárcsarnokokban az egyes piacokon az uzsorára (Mozgás.) és meg tudjuk fogni az uzsorát mindenütt, ahol akarjuk, akkor rá kell tudnunk mutatni arra is, hogy a földdel mi történjék, és nem szabad tűrnünk, hogy a magyar nép legértékesebb kincsét, a magyar földet bárki uzsorára használja fel. Haller József: Ezt a legkönnyebb megfogni. Frühwirth Mátyás: Itt még a részes földekkel űzött visszaélésekről is kell beszélnem. Valamikor divatban volt a feles földek rendszere, most azonban nagyon sok helyen látjuk, hogy negyedes földekről beszélnek. Negyedes földek is vannak, amelyeknél szinte lehetetlen dolog, a gyakorlati gazdálkodó szemével nézve a dolgokat, hogy az az ember megkapja a munkájának értékét a földből. Nagyon sok körülmény játszik itt közre, nem akarom ezt a kérdést egyoldalúan tárgyalni vagy eldönteni, de vannak vidékek, vannak földbirtokok, ahol teljes lehetetlenség még a munka értékét is kihozni a negyedes földből. Láttam azután, különösen a mezőgazdasági konjukturával kapcsolatban, hogy horribilis árakat kérnek a földbirtokosok a bérlőtől. Tudok eseteket, hogy olyan helyeken, ahol talán megterem 5—6 métermázsa búza, a bért másfél