Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-254

622 A Nemzetgyűlés 254. ülése 1921 mal még egy felszólalás lesz önállóan ebben a kérdésben, T. Nemzetgyűlés ! Nem mondok vele semmit, ha azt mondom, hogy a keserűség kelyhét most kell a végletekig kiürítenünk, hogy nem hagytak semmi lehetőséget kihasználatlanul, hogy ezt a nemzetet megalázzák, meggyalázzák. Meginvitáltak a rablásra mindenkit. Meginvitálták azt a szomszédunkat is, amely évtizedeken (Felkiáltások: Évszázadokon !) át belőlünk és általunk élt. (TJgy van! TJgy van!) Szilágyi Lajos; Különösen a háború alatt a fronton ! (Ugy van ! TJgy van ! Zaj. Elnök csenget.) Haller István : Ami odaát történik, az hiénapolitika, az hullarablás, (TJgy van! TJgy van!) az az önzésnek és a gyávaságnak a politikája. (TJgy van! TJgy van!) Ausztriának meg kell azt jegyeznie örök életére, — bár ezt az örök életet azt hiszem igen könnyű volna évekkel megmérni — hogy ha a hűtlen jóbarátból ellenség lesz, az a leggyülöltebb ellenség és gyűlöltebb ellenségünk nekünk, attól a pillanattól kezdve, amikor Ausztria ráteszi a kezét a zsákmányra, nem lesz mint Ausztria. (TJgy van! TJgy van!) Nincs arra mód, alkalom és lehetőség többé, hogy mi bármilyen tekintetben figyelembe vegyük annak az Ausztriának ós népének érdekét, amely odaáll a dicstelen halottrablók közé. (TJgy van! TJgy van!) Ausztria reánk volt utalva és reánk lesz utalva, akár mit fognak biztatására neki mondani. Tőle minden élelmiszerforrás távol van, csak mi vagyunk közel hozzá és nincs olyan rendezett állam mellette, amely adhatna, csak Magyarország, ha itt teljesen konszolidálódni tudunk. 0 tehát ezzel elvágja a köldökzsinórt vélünk és ezzel elvágja saját megélhetésének lehetőségét. (TJgy van! TJgy van!) Nemcsak a becsület kell hogy visszatartsa attól, hogy rablóink közé álljon, hanem az életösztön kellene hogy visszaijessze attól az ajándéktól, amelyet neki adnak. Ha nem fog visszaijedni ettől az ajándéktól, meg vagyunk arról győződve, hogy aki a mi testünkből eszik, az mérget eszik magának és ha ez a többiekre áll, áll ő rá is. Akár hogy képzeli, hogy a világ hatalmai biztosítani fogják a zsákmányt, a világ hatalmai nem lesznek elég erősek ahhoz, hogy állandóan fentartsanak egy természeteilenes állapotot. (TJgy van! TJgy van!) Nem a mi fegyverünk, nem a mi elszántságunk, hanem a természet törvényei fogják megváltoztatni azt, amit Trianonban ostobául, kegyetlenül, gyűlölettől és bosszútól vezetve csináltak. (TJgy van! TJgy van!) Aki a természet ellen vétkezik az elvész és aki ugy érzi, hogy a természet ellen vétkezett, az készüljön el arra, hogy ennél a bünhödósnél mi ott leszünk és a magunk igazságának érzetében nem kárörvendve, de részvétlenül fogjuk nézni, mint sülyednek el azok a nemzetek, amelyek évi augusztus hó 23-án, kedden. bennünket akartak a világ térképéről letörölni, a történelemből kidobni. (TJgy van! TJgy van! Taps.) A kormányhoz a következő interpellációt intézem (olvassa): »1. Van-e tudomása a kormánynak és a külügyministernek arról, hogy a megszálló hatalmak, de különösen a szerb kormány nem respektálják a magyar állampolgároknak az úgynevezett trianoni béke több pontjában biztosított vagyonjogait? 2. Megtörtónt-e már a 239. §-ban kontemplált döntő bíróság felállítása? 3. Szándékozik-e diplomáciai lépéseket tenni a sérelmes állapotok megszüntetésére?« (Általános élénk helyeslés és taps.) Elnök." Az interpelláció kiadatik a külügyminister urnák. A külügyminister ur kivan szólani. Gr. Bánffy Miklós külügyminister : T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy a felszólaló tisztelt képviselő ur sem várja azt, hogy a nagy politikára vonatkozó általános megjegyzésekre kitérjek e percben, amidőn a legsúlyosabb munkában vagyunk igen sok irányban s amikor nem annyira a szó, mint az ország érdekét védelmező cselekedet kell, hogy elfoglalja időnket. Az általános politikára nézve csak az a megjegyzésem van, hogy kétségtelen, hogy a nagy entente az, amelynek parancsszavára ez a szerződés aláíratott, kétségtelen azonban, hogy elsősorban azok a hatalmak, amelyek ennek a szerződésnek a hasznát látják, azok kötelesek a szerződésnek azokat a pontjait tisztelni, amelyek a tőlünk elszakadt véreink jogait védik. E tekintetben a kormány nem várt természetesen arra, — de elődei sem vártak — hogy ösztökéltessék, hanem ugy a nagyhatalmakkal, mint közvetlenül folytatott tárgyalásokban ott lévő véreink jogait, azoknak, akik hozzánk optálnak, a jogait mindig kidomborítottuk és annak iparkodtunk érvényt szerezni. Én azt hiszem, hogy ez a kérdés a nemzetek szövetségének valósággá válásával lesz majd egyik módon megoldható, másrészt pedig közvetlen tárgyalások révén. így az általam vezetett marienbadi tárgyalásokban is már közelebb jutottunk e kérdés megoldásához, amely természetesen ma még nincs megoldva és amellyel állandóan foglalkozunk továbbra is. Semmi esetre sem engedhetünk azokból a jogokból, amelyeket véreinknek a békeszerződós biztosit. Az interpelláció 1. pontjára azt felelhetem, hogy természetesen tudunk ezekről a sajnálatos körülményekről, amelyek szomszédainknál különböző mérvben és különböző formában nyilvánulnak meg, de tulajdonképen mindenüttt ugyanazzal a célzattal s ez ellen gyakran felléptünk. Ami pedig a békeszerződésnek 239. §-át illeti, jelentem a Háznak, hogy most foglalkozunk ennek a döntőbíróságnak megalkotásával. Egy megbízottunk már ki is ment az angolmagyar bizottságba; ez Zoltán volt igazság-