Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-252
A Nemzetgyűlés 252. ülése 1921. évi aug. hó 18-án, csütörtökön. 571 illetve két módositást. Általában elvetendőnek tartom azt, hogy azoknak adjuk meg az adókedvezményt, akik legalább egy évig az arcvonalban szolgáltak. Ehelyett azt javaslom, hogy mindenkinek adjuk meg a kedvezményt, aki a Károlycsapatkerésztet megszerezte. (Mozgás jobbfelől.) Nagyon jól tudom, hogy ez pénzügyi szempontból lényeges összeget jelent. De ha egyszer be méltóztatnak nyúlni a katonai kérdésbe és a frontkatonát meg méltóztatnak különböztetni a frontkatonától, akkor óva intem a pénzügyminister urat, hogy olyan törvénnyel menjen ki a nyilvánosság elé, amely a szociális béke helyett elkeseredést fog szülni. Azt a vitát, hogy ha a frontkatonával szemben a hálát le akarom róni, (Zaj. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) a hála lerovásánál milyen fokmérőt alkalmazzunk, már a régi képviselőházban eldöntöttük. Mikor először felvetették azt a kérdést, hogy a katonának választójogot kell adni, akkor széles vita indult meg afelett, hogy kinek adjuk hát azt. Amint méltóztatnak visszaemlékezni, Istenben boldogult gróf Tisza István arra az álláspontra helyezkedett, hogy csak a vitézségi érmes katonáknak adjuk meg a választójogot és ő ugy vélte, hogy evvel eleget tettünk a nemzeti hálának, mig a képviselőház kisebbsége arra az álláspontra helyezkedett, hogy minden Károly-csapatkeresztesnek meg kell adni a választójogot. (Ellenmondások jobbfelől.) Ebből a kérdésből olyan vita keletkezett, amely itt a Házban is napokig tartott, de azonkivül a parlamenten kivül a sajtóban mindnyájan foglalkoztunk evvel a kérdéssel, akik a haderő szervezetét, a mozgósítást, a háború egész tartama alatt az utánpótlást figyeltük és hozzá tudtunk szólni ahhoz, ki érdemel hálát, M nem. Ebbe belebukott a Tisza-kormány, mert szűkkeblűnek mutatta magát és győzelemre került a kisebbség azért, mert helyesebben fogta meg katonai szempontból ezt a kérdést. Katonai szempontból egyedül és kizárólag igen is a Károlycsapatkeresztet tarthatjuk igazságos fokmérőnek. Ezt mindenki megkapja, aki 12 hétig a fronton kint harcolt, de megkapja az is, aki nem volt kint 12 hétig a fronton, azonban ennél rövidebb időn belül megsebesült vagy megbetegedett és emiatt hátraszállitották, avagy hadifogságba került. A Károly-csapatkeresztnek tehát olyanok az alapszabályai, hogy azt őszinte, nyugodt lelkiismerettel elfogadhatjuk, amikor hálánkat akarjuk leróni, mig minden más megkülönböztetés igazságtalanságokra vezet és faluhelyen, a perifériákon nagy visszatetszést szülne a frontkatonákat állítani szembe frontkatonákkal. Azonkivül én nem tudom, az igen t. pénzügyminister ur hogyan fogja a végrehajtási utasításban szabályozni azt, hogy miképen fogják az adózó polgárok bizonyítani azt, hogy egy esztendeig voltak kint az arcvonalban. Ennek a bizonyitása nagyon nehéz és én nem tudom, milyen eszközöket fog a faluban kint lakó polgár igénybe venni, hogy ezt az adókedvezményt megkapja, mert a legtöbb esetben nincs módjuk, amellyel ezt bizonyítani tudnák. Eltekintve attól, hogy 1918-ban felfordult minden, a legtöbb pótzászlóaljnak irattára is össze-visszakeveredett vagy megsemmisült, úgyhogy ilyesmit bizonyítani most már nagyon nehéz lesz, mig a Károly-csapatkereszt bírását, azt, hogy megilleti az illetőt a Károly-csapatkereszt vagy sem, majdnem minden katona bizonyítani tudja. (Zaj és ellenmondások jobbfelől és a középen.) Közigazgatási szempontból megmérhetetlen könnyebbséget jelent tehát az, hogy ha a Károly-csapatkeresztet fogadjuk el mint bizonyítékot. Az egy esztendőt jóformán kizártnak tartom, hogy pontosan bizonyítani tudják. Ebből kifolyólag két módositást nyújtok be a 6. §-hoz. Mielőtt ezt tenném, ki óhajtok térni sokoró" pátkai Szabó István képviselőtársamnak javas" latára. Ha jól értettem, ő egyharmad adókedvez" menyben kívánja részesíteni mindazokat, akik egy évig künn voltak a fronton, de egészségesek maradtak, továbbá a rokkantakat abban az esetben, ha 50%-ban csökkent a keresetképességük, még abban az esetben is, ha nem voltak egy évig a fronton, végül a hadiözvegyeket abban az esetben, ha azok többgyermekesek. Tehát ha egy gyermeke van a hadiözvegynek, akkor tisztelt képviselőtársam még nem. óhajtja ebben az adókedvezményben részesíteni. Ellenben Szabó képviselőtársam, még egy másik csoportosítást is eszközöl, amikor a katonák körében megkülönbözteti a törpebirtokost a kisgazdától, mert 50 holdon alul csakis kisgazdáról lehet szó. Tehát a képviselő ur szembeállítja a törpebirtokost a kisgazdával és a törpebirtokosok közül teljes adóelengedésben kívánja részesíteni azokat, akik 50%-nál súlyosabb rokkantak, vagy pedig a hadiözvegyet, akinek két vagy több gyermeke van. Hegedüs Loránt pénzügyminister: öt hold nem 50 hold ! Szabó István (sokorópátkai) : Ha a birtoka 5 kataszteri holdnál nem nagyobb ! Szilágyi Lajos : Én már látom, hogy a t. képviselő urban megmozdult a lelkiismeret . . . Szabó István (sokorópátkai) : Mindig ébren volt ! (Derültség.) Szilágyi Lajos : Megmozdult abban a tekintetben, hogy szűkkeblűnek tartja ő is az eredeti szöveget. De félmunkát végez a képviselő ur is az indítványával és roppant megnehezíti az adózás pénzügyi, közigazgatási keresztülvitelét. (Egy hang jobbfelől : Könnyebb igazolni, mint^ a csapatkereszttel !) Itt is nehézségek lesznek. En a képviselő ur módosítását szűkkeblűnek tartom és annál tovább óhajtok menni. Ép így vagyok Madarász képviselőtársam indítványával, aki megfeledkezett azoknak a csoportjáról, akik megbetegedtek a fronton és emiatt voltak kénytelenek hátrajönni. Madarász képviselőtársam is, Szabó képviselőtársam is megfeledkeztek továbbá a hadifogságba kerültek 72*
