Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-252
570 A Nemzetgyűlés 252. ülése 1921 Temesváry Imre: T. Nemzetgyűlés! Teljes egészében osztom sokorópátkai Szabó István és Madarász Zsigmond t. képviselőtársaimnak módosító indítványait. Ha azonban a t. Nemzetgyűlés esetleg nem fogadná el teljes egészében sokorópátkai Szabó István képviselőtársam indítványát, arra kérem a t. Nemzetgyűlést, legyen szives az én következő módosításomat elfogadni (olvassa) : »Indítványozom, hogy ezen szakasz második sorában az »arcvonalban szolgált« szavak után »vagy hadirokkant, hadiözvegy, hadiárva» szavak iktattassanak be. En az egy évi frontszolgálatot, mint Madarász képviselőtársam mondotta, nem tartom teljesen helytállónak, mert hiszen megtörténhetett az, hogy már a háború kezdetén, talán mindjárt az első napon hadifokkanttá vált az illető szerencsétlen honfitársunk és akkor a vagyonváltságot kivető bürokrata esetleg nem fogja ugy tekinteni, hogy az illető teljesen nyomerék és mivel nem volt egy esztendeig az arcvonalban, nem adja meg neki ezt a kétharmadrész kedvezményt. Azért tisztelettel kérem, méltóztassék az én közvetítő indítványomat elfogadni. Elnök : Következik ? Kontra Aladár jegyző: Cs. Kovács István! Cs. Kovács István: T. Nemzetgyűlés! Teljesen osztozom előttem felszólalt t. képviselőtársam módosító indítványában és szeretném kibővíteni, amihez, azt hiszem, ugy a t. Nemzetgyűlés, mint a t. pénzügyminister ur is hozzá fog járulni. Tényleg nagyon helyes a 6. § : nak az a rendelkezése, hogy azok, alak legalább egy évig frontszolgálatot teljesítettek, csak kétharmad után tartoznak vagyonváltságot fizetni, egyharmadától pedig mentesek. Ez helyes, azonban itt óriási hiba csúszott be és én csodálkozom, hogy a bizottságon átment javaslatban ez a hiba elkerülte a bizottság figyelmét. Mert hogy lehet összeegyeztetni azt, hogy öreg családapáknak, akiknek nevén áll ugyan még a vagyon, de akiknek három gyermekük is kint a fronton tartózkodott, a birtoka nem mentesittetik az egyharmadával, ellenben a szomszédé igen. Pedig esetleg három fiuk is, négy, öt évig is vagy a front végső összeomlásáig is ott volt a harctéren, talán fogságba is esett. Eleknek a birtoka nem mentesittetik, mig ellenben azoké, akik csak pár hónapig vagy egy évig voltak a harctéren és abba a szerencsés vagy szerencsétlen helyzetbe jutottak — ezt nem bírálgatom — hogy az apjuk meghalt és a saját nevükre került a vagyon, azoknak a birtoka mentesittetik. Én tehát kérem a t. Nemzetgyűlést és a t. pénzügyminister urat, hogy módosító indítványomat elfogadni kegyeskedjék, amelynek értelmében a pénzügyminister ur javaslatával szemben abban az esetben, hogy ha a családból nem is a tulajdonos, hanem gyermekei voltak a harcvonalban, ugy az egyharmad vagyonváltság alól azon birtok is mentesitt essék. Kérem ezen módosító indítványom szives elfogadását. Elnök : Ki következik szólásra ? évi aug. hó I8~án, csütörtökön. Vasadi Balogh György jegyző : Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Én a, törvényjavaslatnak ezt a szakaszát már az általános vita során is megtámadtam. Ezt a szakaszt lehetetlen dolog megszavazni, mert igazságtalan, mert hiányos és mert keresztülvitele a faluban egyszerűen lehetetlen. Én azt mondottam, hogy örömmel üdvözlök minden olyan törvényjavaslatot, amely a frontkatonát megkülönbözteti attól a polgártól, aki nem volt a fronton, ellenben óva intettem attól a t. Nemzetgyűlést, hogy belemenjünk abba, hogy a frontkatonát a frontkatonától is megkülönböztessük. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert ha ezt tesszük, akkor nagyon óvatosan kell eljárnunk és az összes katonai szabályok, rendeletek és az egész háború történetének mérlegelése után szabad csak ezt megtennünk, hogy a frontkatonát a másik frontkatonától ilyen nagy kedvezménnyel megkülönböztessük. Én azt mondottam, hogy ha itt egyévi frontszolgálatról beszélünk, az igazságtalan, és azt mondottam, hogy nem tudok megszavazni egy olyan törvényjavaslatot, amely a 365 napos frontkatonát óriási adókedvezményben részesiti, mig a 364 napos frontkatonát ettől az adókedvezménytől teljesen elüti. Én azt mondottam, hogy nem lehet megszavazni egy olyan törvényjavaslatot, amely az egyéves frontkatonát igy jutalmazza, de azt, aki egy éven belül megbetegedett és emiatt haza küldték vagy megsebesült és emiatt hazaszállították vagy hadifogságba került és emiatt az egy évet kitölteni nem tudta, e kedvezménytől elüük. És azután azt mondtam, hogy hiányos a törvényjavaslat azért, mert csak azokról beszél, akik az egy évet a fronton kitöltötték, de nem beszél azokról, akik a fronton a legnagyobb áldozatot hozták. Nem azok részesitendők a legnagyobb jutalomban, akik oly szerencsések voltak, hogy egy esztendőt a fronton kibírtak tölteni anélkül, hogy megbetegedtek volna, vagy megsebesültek volna, hadifogságba kerültek volna vagy hősi halált haltak volna, hanem azok hozták a legnagyobb áldozatot, akik életüket ott hagyták. Ha a nemzeti hálát le akarjuk róni ebben a szakaszban, elsősorban azok előtt kell meghajtanunk a zászlót, akik hősi halált haltak. Ezekkel szemben csak ugy tudjuk leróni a hálánkat, ha az illetők hozzátartozóit adókedvezményben részesítjük. Vitás megint, kit értsünk hozzátartozó alatt. Én általában azt mondtam az általános vitánál, hogy a hadiözvegyeket és hadiárvákat. Beismerem, hogy beszédemben én is hiányos voltam, mert megfeledkeztem egy nagy csoportjáról azoknak, akikkel szemben még a nemzeti hálát le kell rónunk : ezek azok a keresetképtelen szülők, (Helyeslés jobbfelöl.) akiknek pl. a családfenntartó gyermeke halt hősi halált. Ha tehát a hősi halált halt katonák iránt le akarjuk róni hálánkat, le kell róni a hadiözvegyekkel, hadiárvákkal és azokkal a keresetképtelen szülőkkel szemben, akiknek családfenntartó gyermekük a harctéren elesett. En tehát egy más módosítást fogok beadni,
