Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-251
A Nemzetgyűlés 251. ülése 1921. évi augusztus hó 17-én, szerdán. 545 1. a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése ; 2. a mai napirenden szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak-e a napirendi javaslatot elfogadni ; igen vagy nem ? (Igen !) A Nemzetgyűlés a napirendi javaslatot elfogadta. Következnek az interpellációk. Ki az első interpelláló ? Forgács Miklós jegyző: Vasadi Balogh György ! Vasadi Balogh György : T. Nemzetgyűlés ! Hogy az interpellációm tárgya elég világos legyen, kénytelen vagyok röviden magát a témát ismertetni. A középiskolai tanárokról szóló 1886. évi XI. te. 23. §-a ugy intézkedik, hogy azoknak 30 évi szolgálat után van nyugdíjjogosultságuk teljes fizetéssel. Ezt a rendelkezést az 1912 : LXV. te. megváltoztatja, generalizálja a tisztviselők szolgálati idejét 35 évre, ugy azonban, hogy a tanároknál a szerzett jogot tiszteletben tartja annyiban, hogy szabad tetszésükre bizza, hogy választhatnak a között, meg akarnak-e maradni a 30 éves alapon és ez esetben lakbérnyugdíjat nem kapnak, vagy pedig elfogadják az 1912 : LXV. te.-et, amely szerint 35 évig szolgálnak, de lakbérnyugdíjban is részesülnek. Ennek a trövénynek végrehajtásánál rövid határidő lett kitűzve az állami középiskolai tanárok részére, hogy választásukat bejelentsék. Ez a háború előtt történt és a legtöbb tanár elvi alapon állva megmaradt a 30 évnél, nem számítva arra, hogy az idők ennyire megváltoztatják az anyagi viszonyokat, hogy megélhetésüknél nagyon erősen számba jön az az 1000—1200 korona, amit ilyen sérelmes módon elvesztenek. Több irányban mozgalom indult meg, hogy valahogyan orvoslást találjanak a tanárok. A kultuszministerium részéről meg is volt a jóakarat, mert ez év márciusában átiratban is kérte a pénzügyministernek ehhez való hozzájárulását. Minthogy azonban mindezideig semmisem történt, meglehetős nyugtalanság van, és ezért arra kérem a közoktatásügyi minister urat, tegye lehetővé valamely formában, hogy azok a tanárok, akik — mert prófétai tehetséggel senkisem bír — a harminc éves szolgálat alapján maradtak, most revízió alá vehessék ezt az elhatározásukat és újból kijelenthessék, hogy ők harminc vagy harmincöt éves szolgálati alapon óhajtanak-e nyugalomba menni. Annyival méltányosabb volna ez, mert hiszen a háború következtében sokan, akik a harminc évet leszolgálták, voltaképen nem is mehettek nyugdíjba, hanem szolgáltak tovább, harmincöt sőt negyven esztendeig, de ennek ellenére nem részesültek a kedvezményben. De más igazságtalanság is van benne. Ugyanis a nem állami középiskolai tanárokról az 1914 : XXXVI. te. intézkedik és ezt a közoktatásügyi ministeri rendelet a pénzügyminister úrral egyetértőleg ugy értelmezi, hogy a nem állami tanároknak joguk van a háború után hat hónap alatt kijelenteni, hogy melyik alapot akarják megtartani, a 30 vagy a 35 éveset. íme tehát egy- és ugyanazzal a képesítéssel és egyNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XII. KÖTE és ugyanazon jogalapon álló személyek között ilyen nagyon erős, mondhatni anyagi kárt jelentő eltérést okoz a törvénynek kétféleképen való intézkedése. Ezért arra kérem az igen t. minister urat, legyen szives itt a Ház színe előtt megnyugtatni a tanárokat atekmtetben, hogy ezt a jogukat elismeri. Annyival inkább meg lehet ezt tenni, mert hiszen mindössze 552 emberről van szó, akik nem is egyszerre lesznek nyugdíjjogosultak, hanem több esztendőre, sőt évtizedekre beosztva. Minthogy pedig egy embernél az 1912 : LXV. te. szerint körülbelül 800—1000 koronát tesz ki a lakbérnyugdíj, igazán oly csekélység az egész összeg, hogy már csak az általános megnyugtatás érdekében is szüksége van a közoktatásügyi minister urnák arra a kijelentésére, hogy ezt a kérdést a legnagyobb megnyugvásra fogja megoldani és hogy ez igy lesz, abban annál inkább bizhatunk, mert az igazságügyminister ur is tudta a birák kérdésénél a maga erélyes álláspontját érvényesíteni, tehát azt hiszem, pusztán a közoktatásügyi minister ur erős akaratán múlik, hogy ez a kérdés is megnyugtató elintézést nyerjen. Hosszasabb megokolás helyett bátor vagyok a következő interpellációt előterjeszteni (olvassa) : »Interpelláció a magy. kir. vallás- és közoktatásügyi, továbbá a m. kir. pénzügyminister úrhoz : 1. Hajlandó-e a két minister ur ugy intézkedni, hegy az állami középiskolai tanárok szolgálati idejét szabályozó és a 30 és 35 év között szabad választást megér gedő 1912. évi LXV. te. végrehajtása tekintetében — dacára, hogy a választásra vonatkozó elhatározás bsjelentését záros határidő alatt meg kellett tenni még a háború előtt — ugyanolyan elbírálás alá essenek, mint a nem állami középiskolai tanáré k, akikre vonatkozóan az 1914. évi XXXVI. te. rendelkezik és az 1917. évi 37.000/1. b. sz. vallás- és közoktatásügyi ministeri körrendelet a pénzügyminister úrral egyetértőleg ugy határozott, hogy a háború befejezését követő hat hónapon belül beérkező kérvények in de költ esetben határidőn túl is tárgyalás alá vehetők. Az állami tanárok részére is kérem az újból való nyilatkozás lehetővé tételét.« Elnök : Az interpelláció kiadatik a vallás- és közoktatásügyi minister urnák. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a pénzügyminister ur nevében is megpróbáljam megadni a választ igen t. képviselőtársam interpellációjára. Az 1912. évi törvényes intézkedés tulajdon képen res judicata, amennyiben bizonyos, gondolom hat hónapi időt adott az illető állami tanároknak arra, hegy nyilatkozzanak, optáljanak a 30 vagy 35 éves szoJgálati idő választása mellett. Ez az optálás annak idején meg is történt és az illető tanárok természetesen tudomásával birtak annak, hegy a törvény rendelkezései szerint mindazok, akik a könnyebbnek látszó módot, vagyis a 69
