Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-251

546 A Nemzetgyűlés 251. ülése 1921. évi augusztus hé 17 én, szerdán. 30-éves szolgálati korhatárt választják, az úgynevezett lakbérnyugdijpótlékban nem fograk részesülni. Én azonban ezen az egész eljáráson és az utána következő 1914. évi törvényszerű eljáráson két igen súlyosan kifogásolható momentumot találok. Az egyik az, hogy az 1912. évi törvényes intézkedés valósággal a büntetés eszközével próbálta rászorítani a tanárokat arra . .. • Usetty Ferenc : 150 éves jogtól foszt meg ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister; . .. hogy a 35 éves szolgálati korhatárt válasszák, amennyiben a törvény maga kimondja, hogy mindazok, akik a 30 éves, tehát a könnyebbnek látszó korhatárt választják, az emiitett nyugdíjpótlékban nem részesülnek. Ezt én a magam részéről most utólag nem tartom méltányos intézkedésnek és ennélfogva feltétlenül abban a véleményben vagyok, hogy meg kell találni a módját annak, — jóllehet az optálás res judicatat teremtett" — hogy az a méltánytalanság reparaltassek. A másik méltánytalanság akkor történt az állami tanárok kárára, amikor 1914-ben a felekezeti tanárokra vonatkozólag ugyancsak törvény rendelte el ugyanezt, azonban a bekövetkezett háború azt eredményezte, hogy a felekezeti tanárokra nézve nem lett hat hónap alatt res judicata a dolog, hanem az tulaj donképen még ma is folyamatban van. A felekezeti tanároknak tehát módjukban volt és van a megváltozott gazdasági viszonyok közé helyezkedve Ítélni a 30 vagy 35 éves szolgálati korhatár megválasztására vonatkozólag és igy természetesen abban a nagy előnyben részesülnek, hogy szivesebben optálnak a 35 éves korhatár mellett már csak azért is, mert nyugdíjba menni a jelen viszonyok között igen nagy teher, másodszor pedig azéTt, mert a 35 éves korhatár mellett való optálásnál még abban az előnyben is részesülnek, hogy a lakbér után is megkapják a megfelelő nyugdíjjárulékot. Ez tehát a másik méltánytalanság a felekezeti tanárok javára és az állami tanárok kárára. Mivel meg vagyok győződve arról, hogy a Nemzetgyűlés bölcseségének sem lehet az a véleménye, hogy a felekezeti és állami tanárok között egyiknek vagy másiknak kárára vagy javára különbség tétessék, én örömmel üdvözlöm t. képviselőtársam felszólalását, hogy ezzel alkalmat adott nekem itt a Nemzetgyűlés magas szine előtt kijelenteni, hogy a magam részéről mindent el fogok követni a pénzügyminister úrral egyetértőleg abban az irányban, hogy ez a méltánytalanság megfelelő módon, a legrövidebb időn belül reparaltassek, mindenesetre ugy, hogy az optálási jog most immár az 1912. évi törvény alapján már optáltaknak is megadatván, az egész ügy egy bizonyos rövid. záros határidőn belül véglegesen res judicata legyen az egész státusra vonatkozólag. Kérem, méltóztassék eképen a pénzügyminister ur nevében is adott válaszomat tudomásul venni. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vasadi Balogh György : T. Nemzetgyűlés ! Minthogy a minister ur válasza a legteljesebb mértékben megnyugtató nemcsak reám, hanem az érdekelt tanárokra nézve is, a választ köszönettel tudomásul veszem. Elnök : Következik a határozathozatal. Tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi minister urnák a péni ügyminist er ur nevében is Vasadi Balogh György nemzetgyűlési képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem, ? (Igen !) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik ? Forgács Miklós jegyző' : Letenyei Pál ! Letenyei Pál : T. Nemzetgyűlés ! Interpellációmnak a tárgya tulajdonképen a múltkori interpellációmmal összefüggésben van. Akkor én a t. : belügyminister ur válaszát nem is vettem tudomásul, annak okáért, mert június 9-én terjesztettem elő az interpellációt, az igen t. belügyminister ur pedig egy május 9-én felvett jegyzőkönyv alapján adta meg nekem a választ. Gaál Endre : Egy kis tévedés ! Letenyei Pál : En az interpellációmat tulaj donképen azért jegyeztem be akkor, mert láttam, hogy az a vizsgálat, amely a községben lefolytatódott, nagyon is egyoldalú \olt. Mikor pedig láttam, hogy az interpellációmra a választ annak a vizsgálatnak alapján adta meg az igent. belügyminister ur, akkor nem is vettem azt tudomásul. De eltekintve ettől, tovább akarok menni. Tudjuk nagyon jól, hogy nagyon sok községi jegyző a háború alatt rettenetesen kivette a részét a munkából és a szenvedésből, de viszont vannak a községi jegyzők között olyanok, akik egyenesen basáskodnak és egyenesen a nép eltiprására törekszenek. Épen megjegyeztem akkori interpellációmban, hogy az a községi jegyző, aki közreműködött abban, hogy a vizsgálat miként folytatódjék le és aki az adatokat szolgáltatta, milyen cselekedeteket követett el. Most bátor leszek illusztrálni a cselekedeteit. Ez a községi jegyző Ácsteszér községből, amelyhez ez az Aka község is —• amelyben a plébános úrral az eset megtörtént — közigazgatásilag hozzátartozik, mikor a forradalom kitört, anélkül, hogy valakinek egy szót is szólt volna, másnap eltávozott, senkinek az irodát át nem adt számadásokat meg nem. mutatta és eltávozott ugy, hogy egy évig távol volt a községtől. Akkor visszakerült. Az a község kérelmezte több izben a főszolgabirótól, hogy ne helyezze vissza, mert ismerték szabálytalan cselekedeteit a lakosok. Bármennyire kérelmezte is azonban ezt a képviselőtestület, a főszolgabiró mégis direkte visszahelyezte őt abba a községbe. T. Nemzetgyűlés ! Egy másik cselekedetét már a múltkor ugyancsak felemiitettem, amelylyel ő a hatalmasságát minél jobban meg akarta mutatni a néppel szemben. Ezt nem én állítom,