Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-251
540 A Nemzetgyűlés 251. illése 1921. szellemdriásai is mármár elszámították magukat saját fajuk és saját Tereiknek életerejében. Kérem, méltóztassanak elhinni, nem a cigány, nem a kártya, nem a patriarchális névnapi összejövetelek és szüreti mulatságok — amint mondják és amint Forgács t. képviselőtársam is felhozta — űzték el a nemesi kúriák lakóit, hanem a magyar gazdának foglalkozásánál fogva természetévé vált konzervativizmusa volt a pusztulás főoka, amint hogy évszázadokon keresztül épen a konzervativizmus tartotta meg magyarnak e hazát. És minthogy a konzervativizmus épen a kisgazdáknál még sokkal fokozottabb mértékben van kifejlődve, ez akadályozta meg azt a természetes folyamatot, hogy ezeket a lakatlanná vált nemesi kúriákat a kisgazdák értelmesebbjei népesítsék be. Sajnos, ehelyett internacionális^ üzérek kezére került a magyar középbirtok. (Élénk felkiáltások : Ez volt a baj !) Csekély kivétellel megmozdult a föld a nagybirtokosok lába alatt is, részben eladás, részben a nagybérlet formájában ; mígnem ezek az internacionális áramlatok darabokra tépték szét az egész országot, — ami előrelátható is volt — mert egy-egy ilyen elhagyatott kúria nemcsak az idővel pótolható anyagi javakat, de évtizedeken keresztül konzervált erkölcsi értékeket és javakat is eltemetett örökre. Gaál Endre : Nem nézték, hogy kinek adják bérbe ! Ez volt a hiba ! Tarányi Ferenc : Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Nem hangulatkép akar ez lenni, hanem száraz statisztikai adatokkal beigazolt rideg valóság, amelyet kötelességemnek tartottam felhozni azért, hogy a jelenlegi politikai vezéreinknek komor mementoképen szolgáljon. Ahogy a régi hadügyministerek folytonos követeléseit, és mint az események be is igazolták, jogos követeléseit most a kultuszminister ur vette át, aki nem cifra tábornoki egyenruhában, karddal az oldalán, hanem fekete talárban, ahhoz méltó fegyverekkel igyekezik megvédeni a magyar hazát, a kultúrát, ugy ennek a törvényjavaslatnak elfogadásával figyelmünket a földmivelésügyi minister ur felé fordítjuk, hogy megfelelően előrelátó, messze jövőbe tekintő gazdasági politikával igyekezzék alátámasztani ezeket a repedező falakat, ne hogy a hirtelen reájok rakott sűlyteher alatt összeroppanjanak. Tudom nagyon jól, hogy ennek az ingatlanvagyonváltságnak egyetlen fillérét sem lehet bármilyen okszerű, bármily busásan kamatozó beruházásra fordítani. Tudom nagyon jól, hogy Czettler Jenő t. képviselőtársunk indítványát sem fogja a pénzűgyminister ur elfogadhatni, nemhogy Robert Emil t. előadó urnák az ingatlanvagyonváltságról szóló, olyan szépen kidolgozott tervezetét magáévá tehetné, de az előző évtizedek nyomorúságaiban megedzett és élelmessé vált gazdaközönség majd a viszonyok kényszere alatt segít magán, csak bizonyos irányítást lásson, csak az utat jelöljék meg számára, amelyen nem fognak eléje akadályok évi augusztus hó 17-én, szerdán. gördülni. Hogy a jelenlegi gazdasági helyzet sivár, az tény. Dacára annak, hogy a háborús években a belterjes gazdálkodásnak tulajdonképen minden kelléke hiányzott, mégis általában gazdasági helyzetünk, a háború előtti évekhez viszonyítva, különösen az Alföld háromnyomásu ugargazdálkodását tekintve, határozottan haladást mutat, aminek egyedüli okát tisztán a kényszerrendszabályoknak mintegy ösztönszerű kijátszásában keresem. A kisgazdák általában állatállományukat szaporították, a nagyobb gazdák pedig az ipari növényeknek termelésével kísérleteztek. Ezen az alapon haladjunk tehát tovább. Kezdjük tehát először állatállományunk javításával, mert hiszen elvesztették érzéküket általában a gazdák ebben az irányban ós a javított állatállomány és a legelőkultura, azután átmenet a takarmány-növényeknek és a takarmánynövények magvainak termesztésére. Mert, hogy az agrár Magyarország pl. répamagot az ipari Németországból hozzon be, lóhere- és lucernamagot pedig Franciaországból és Olaszországból, ezt az abszurdumot, ezt a luxust többet nem engedhetjük meg magunknak. Akkor hiába szavazzuk meg egyik adót a másik után, akkor valutát javítani a pénzügyminister ur képtelen. További lépés, amely önmagából következik már, az olajos növények termesztése, és így tovább, átmenet az ipari növények termesztésére és lassankint az egész gazdasági életnek indusztrializálása. De ennek első kelléke az, hogy a kis-, közép- és nagybirtokot, mint egymásra utalt és egymást kiegészítő harmonikus egységet forrasszuk egybe és serkentsük közös tevékenységre. Nem akarok ennél a tárgynál tovább időzni, el is térnék első principíumomtól, hogy röviden fogok beszélni. Nem akarok itt a tejszövetkezetekről, a tejtermékek exportja és importja közötti arányról, len-, kender- és dohánytermesztésről beszélni, csak röviden annyit, hogy ki fog alakulni egy bizonyos rayonirozás a talajós éghajlati viszonyoknak megfelelőleg. Kevesebb terményt egyes vidékeken, de azokból többet termelve, azokat jobban művelve és azokat ott helyben ipartelepeken feldolgozva és ezeken az ipartelepeken feldolgozva, sok olyan egyéb terményt is, mely ma mint értéktelen hulladék, elkallódik: ebben látom én a jövő gazdasági pilitikát és errenézve várnék én a földmivelésügyi minister úrtól, megfelelő irányítást és megfelelő vezetést. A pénzügyminister úrtól nem kérek szubvenciót a mezőgazdasági ipar fejlesztésére, dacára annak, hogy a magyar ipar jövőjét tulajdonképen csak ebben látom, mert hiszen a mesterséges ipari szubvencionálásnak szomorú példáját már láttuk '•— ha jól emlékszem, — az első koalíció idején, amikor a nagyiparnak nagy tőkéket bocsátottak rendelkezésére minden eredmény nélkül. (Mozgás.)
