Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-251
528 A Nemzetgyűlés 251. illése 1921. évi augusztus hó 17-én, szerdán. ben mindig megálltuk a helyiteket. Mi békében, cserdben akarurk élni és teljes lojalitással csak azt kérjük, hegy nyissanak végre utat nekünk, adjanak egy kis levegőt, mert levegő nélkül ez az ország semmiféle pre grammot meg nem valósithat, levegő nélkül itt a végpusztulásnak kell bekövetkeznie. Legyen szabad most már nekem, mint iparosnak rátérnem arra, hogy iparostársaimat, ugy a kis-, mint a közép- és a nagy-, úgynevezett gyáriparosokat, figyelmébe ajánljam a t. pénzügyminister urnák. Én nem akarom azt mondani, hogy az őstermelők, akiket a t. túloldal képvisel, fizessenek többet adóban, vagyonváltságban. Én nem akarok egyik társadalmi osztályra sem különösebben kitérni. Én csak azt kérem a pénzügyminister úrtól, legyen szives nekünk haladékot adni és nagyon megfontolni a dolgot, mert a magyar iparosság végnapjait éli. Ami volt a közelmúltban, az elmúlt. A háború alatt és a háború után szakadozva, részletekben voltak bizonyos alkalmak, amelyeket az iparosok talán a kelleténél jobban kihasználtak. De ez igen rövid ideig tartott és ennek igen csekély eredménye volt. Én, ismétlem, nem akarom a túkldal képviselőit zavarba hozni azzal, hogy azt mondjam, hogy mi fizessünk kevesebbet és ők fizessenek többet. Én a magam részéről teljes hálával elismerem, hegy Magyarországot megmenteni ezidőszeiint igazán csak az agráriusok tudják. Ha ők is ennyire lecsúsztak volna, mint mi, akkor Magyarországnak a létminimuma, mindennapi kenyere se lenne biztositva. Mégis kérem a pénzügyminister urat arra, legyen bizonyos kimélettel az iparosok iránt és adjon nekik bizonyos haladékot. Mi teljes tudatában vagyunk kötelességünknek és nagyon szivesen hozzájárulunk a tervekhez, de vegye figyelembe, hogy a mai helyzetben az ipar igazán nem tud dolgozni. Politikánk fő alapelve az legyen, hegy Magyarországon újból meginduljon a termelés. Csak igy tudunk adósságainktól megszabadulni és lassanlassan konszolidálódni. A mostani viszonyok között nem maradhatunk, mert semmiféle vagyonváltsággal, semmiféle adóval nem tudjuk jövőnket biztosítani. Mégis tudom azt, hegy a haza földje iránt való szeretetből minden magyarnak az a törekvése, hegy itt minél előbb rendet teremtsen. Ezt csak ugy teremthetjük meg, ha elfogadjuk az igen t. pénzügyminister ur pro grammját, bármilyen súlyos legyen is az. Én hiszem, hegy ha ő csak kétharmadrészben is meg tudja valósitani a maga programmját, akkor talpra áll az egész magyar nemzet és lassan-lassan talpra áll a magyar ipar is. Ezért a javaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: EJ következik szólásra ? Vasadi Balogh György jegyző : Drozdy Győző ! Drozdy GyŐZŐ: T. Nemzetgyűlés! Kétségtelen, hogy az előttünk levő javaslat az államélet létminimumát óhajtja szolgálni. Amikor az állam exisztenciájáiól, létérdekéről van szó, nincs politikai párt, amely az ilyen javaslattal szemben vétót merne emelni. Mi is készséggel hozzájárulnánk egy olyan váltsághoz, amely minden szenvedést reánk ró és még az utolsó fillérünket is követeli, mert tudjuk azt, hogy csak az államélet biztonsága nyújt elegendő erőt a polgárságnak ahhoz, hegy a maga munkáját végezni tudja. Ez a javaslat azonban nem nyújt elegendő alapot az államélet biztonságára és a polgárságnak biztositandó életerőre. Ha minden politikai vonatkozás nélkül vizsgáljuk Hegedüs pénzügyminister ur egyéniségét, akkor megállapithatjuk, hogy őt mindnyájunknak tisztelnünk kell. De, őszintén szólva, nem ezt a vagyonváltságot vártuk tőle. Lehet, hogy a pénzügyminister ur pénzügyi rendszere a legragyogóbb alkotás, amit valaha pénzügyministeri, pénzügyi genie alkotott. De attól a pénzügyminstertől, akiről az egész kontinensen szinte legendákat beszélnek, olyan javaslatot vártam, amely magán viseli az alkotó genie nyomait, amely megszünteti az osztályok fatális versengését, megszünteti azt az állapotot, hogy minden társadalmi osztály egymás zsebébe és szájába kénytelen nézni, amikor ezeket a vagyonváltságjavaslatokat tárgyaljuk. Pedig csinálhatott volna tökéletes javaslatot is a pénzügyminister ur, mert a külföld már sok jó példával szolgált ez irányban, a minister urat azonban talán az a büszke öntudat vezette, hogy többet ér magyarnak lenni, mint csehnek vagy osztráknak, a magyar tehát fizessen többet. (Zaj.) A képesség is meglett volna benne, hogy egy progressziv alapon álló javaslatot készitsen, de nem merte ezt elénk terjeszteni, mert amióta ott hagyta a szabadelvű mezőket és a reakció szolgálatába szegődött — ha csak egy esztendőre is, amint ő mondotta — tekintettel van a különféle politikai egzigenciákra. Ha liberális maradt volna a pénzügyminister ur, akkor biztosak vagyunk benne, hogy a kisbirtok okvetlenül olyan vagyonváltságot kap és fizet, amit meg is bir. De számolnia kellett a minister urnák az ő barátaival, a grófokkal, a nagypapokkal és a nagybirtokosokkal. (Zaj és felkiáltások a középen: Hagyja békén őket ! Egészen fölösleges izgatás I) Majd beszélünk azoknak földbirtokáról is, majd meglátjuk, milyen vagyonvaltsag alá esnek. (Zaj és félkiáltások a középen: Miért nem csinálták meg a liberálisok ?) Elnök: Méltóztassék a szónokot nyugodtan meghallgatni. Drozdy GyŐZŐ : Miért nem csinálják meg most? Azért nem csinálta meg a pénzügyminister ur, mert ha olyat csinál, ami a kisbirtokosokat kiméli szemben találja magát azokkal az u. n. kisgazdapárti képviselő társainkkal, akik annak ellenére, hogy abban a pártban vannak, mégis csak a nagybirtok exponensei. Orbók Attila: Például én. Drozdy GyŐZŐ: A pénzügyminister ur fináncdiktátorként jelent itt meg előttünk, de némán tűrte a kormányzatnak minden olyan reakciós, ténykedését, amely közgazdasági életünket teljesen aláásta. Némán tűrte, hogy a különitmények
