Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-251

A Nemzetgyűlés 251. ülése 1921. kerültek. Tessék most megpróbálni ezektől a bankoktól ezeket a részvényeket ugyanazon az áron megvásárolni, ahogy ők akkor vásárolták meg, akkor nyilvánvaló lesz, hogy már itt ennél az egy krachnál a részvénytársaságok régen visszaszerezték azt, amit a vagyonváltságnál kifizettek. De én kérdem a penzügyminister urat, hegy ka a kontemplált va gyón váltsággal — mint ahogy kijelentette — képes rendezni az állam pénzügyeit, — mert ha a va gyón váltsa g erre nem lenne elegendő, máris megbukottnak látnám pénzügyi terveit — ha a vagyonváltság alkalmas az állam pénzügyi helyzetének konszolidálására, akkor ezáltal kinek a vagyona emelkedik technikai utón, melyik vagyon lesz az, amely a vagyonváltság tényleges befizetése alapján emelkedett ? Az ingatlan értéke emelkedik-e % Azt hiszem, hegy nem. Ellenben a pénz értéke feg emelkedni. És kinek kezében lesz az emelkedő érték % A részvénytársaságé k, a bankok kezében. Az ingatlantulajdonosok legfeljebb tartozni fegnak nekik. Kinek vagyona feg emelkedni, kinek vagyona feg több vásárlóképességet felmutatni ? A barkók vagyona. De nézzünk tovább. Hegy a sokat hangoztatott agrárérdekek mennyire háttérbe vannak szorítva, azt a legjobban bizonyitja a nagy szócsövön hirdetett szabadforgalom. Mi van megengedve ? A pénz ügymin ister ur csak lisztet enged kivinni, hivatkozva arra, hegy a mezőgazdaságnak szüksége van a korpára. T. pénzügymin ister ur, én adok itt egy ideát. Meg lehet engedni a gabonakivitelt is a külföldi malmoknak. Egyszerűen letétet kérnék aranyvalutában, külföldi valutában attól a külföldi malomtól, amely kiviszi a gabonát, hogy a megfelelő mennyiségű korpát visszahozza, és ha nem hozza vissza, itt marad a letétje. Akkcr azután nem történhetnék meg az, ami most történt, hogy a malmok kartellbe állanak és 800— 1000 koronával a világparitáson alul vásárolják a gabonát. Ezt nem nevezem szabadforgalomnak, de nem nevezem agrárpolitikának sem. Nézzük meg, hogy kiknek kezében vannak azek a nagy malmok, amelyek kartellben vannak. Ugy tudom, hegy a Kereskedelmi Bank és a Hitelbank kezében. Most legutóbb történt meg az, hegy a vasbehozatalt korlátozták, illetőleg eltiltctták. Mi történt erre ? Az állami vasgyár és a salgótarjáni vasgyár azonnal kartellt kötöttek és a vasárak 80%-kal felmentek. Kik fizetik ezt meg ? Nem a mezőgazdák fegják ezt megfizetni ? En azt hiszem, hogy igen. Ezt sem nevezem agrárpolitikának, t. pénzügymin ister ur. Én azt látom, hegy rohamosan haladunk a bankokrácia felé. Hogy mit jelent a bankokrácia Magyarországon, arra nem kell figyelmeztetnem a két többségi párton ülő képviselőtársaimat. Én azt hiszem, hegy Magyarországon a bankokrácia azt jelenti, hegy meg fog szűnni minden önálló kis exisztencia, akik a háború alatt viselve évi augusztus hó 17-én, szerdán. Sâ5 a háborúnak összes terheit, a rekvirálási zaklatásokat stb., az állattól kezdve a gabonáig, mindent odaadtak olcsó árakon. Nemcsak Magyarországnak, hanem az akkori szövetséges államoknak a vilá gparitási áron alul adták az élelmet. Ha ezeket az txisztenciákat, akik véres verejtékkel egyszer már oda tudtak jutni, hogy függetlenítették magukat a bankoktól és kifizették a tartozásaikat, ma újra függő viszonyba hozzuk, akkor itt nemcsak a termelés fog megszűnni, hanem meg fog szűnni a magyar fajnak az a joggal vindikálható ereje is, hegy itt ők vigyenek vezérszerepet az országban. Beszélhetnek itt tőlem zsidóüldözésről, fehér terrorról, — ezek lehetnek apróbb egyéni akciók, melyeket én szintén elit élek — de kérdem * mikor keresett itt épen az a bankokrácia és épen ez a zsidó társadalom annyit, mint a keresztény kurzus alatt \ ! ( Ugy van ! Ugy van !) Rá akarok itt még mutatni és felhivni a t. pénz ügymin ister ur figyelmét arra, hegy nem látom különösen sújtva ebben a vagyonváltságban a háború alatt szerzett vagyonokat. Hegedüs Loránt pénzügyminister: Külön törvény van róla ! Huszár Elemér : Nem látom azok még ittlevő vagyonának megadóztatását, akik milliárdokat vittek ki és akik elsősorban idézték elő az összeomlás előtt és az első hónapokban a pénzünk rohamos esését az idegen valutákkal. Most röviden áttérek a pénzügyminister ur eddigi pénzügyi politikájára. Én meghajlok a pénzügyminister urnák zsenialitása előtt a bankés pénzügyi technika terén. De kérdem, hegy a pénzügyminister ur megoldhatónak tartja-e anélkül, hogy közgazdaságunkat megerősitené, vagy — mondjuk — épen technikai utón emelné a fedezetnélküli pénzünknek értékét a külföldön, az állam pénzügyeit teljesen konszolidáltaknak tekinti-e, amikor ezzel egyúttal agyonütötte a kereskedelmünket és iparunkat, mert hiszen, amikor a pénzünk javult, ugyanakkor volt a felfordulás, ugyanakkor álltak meg az ipartelepeink, ugyanakkor állt meg és pangott a kereskedelem és akkor voltak az óriási bukások. Én azt hiszem, hegy nem. Olyan pénzt, amelynek aranyfedezete nincs, csakis a munkával, az exporttal lehet megjavítani. (Ugy van!) Mindaddig, mig technikai utón történik a pénzünk javulása, ugyanaz lesz az eredmény, mint amit most látunk. Kérdem a t. pénzügyminister urat, hegy most, amikor termés előtt vagyunk, amikor tudjuk és tudják a külföldön, hogy kivitelünk lesz és kivitelünk van élelmiszerekben, miért esik épen akkor a valutánk ? Én azt látom, hogy technikai utón történt a valutánk javitása s ezért nem lesz annak realizált az alapja mindaddig, mig a kivitelünk nem emelkedik annyira, hogy a külföld is tudja. Most rá akarck mutatni azokra a hibákra, amelyek az agrártársadalomnak milliárdokba kerülnek és amelyek megakadályozzák azt, hogy az agrártársadalom minden nehézség nélkül, min-