Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-251

526 A Nemzetgyűlés 251. illése 1921. évi augusztus hó 17-én, szerdán. den függő viszonyba való jutás nélkül fizethesse ki a vagyonváltságot. Csak egy-két példát sorolok fel. . A lábasmarhának kivitelét megakadályozták akkor, amikor 40—50.000 korona volt a külföldi paritásban egy lábasmarha. Ma akarják ezt kivinni ? Ha a gazdák akkor eladhatták volna és a külföldön levő magyar lebélyegzésü pénz visszaözönlött volna a gazdák kezébe, ma nehézség nélkül kifizethetnék a vagyonváltságot. Ugyanígy történt a hüvelyesekkel, ugyanez történt a szesszel, a borral. Ezek mind ittmaradtak mindaddig, mig lezuhantak az árak és amig a hajóür annyira felemelkedett, hogy Amerika képes volt konkurrálni az európai piaccal, mielőtt mi értékesithettük volna a kivitelre szánt dolgokat. Rassay Károly: Ezért senki sem felel % Valakinek kellene felelnie ! Huszár Elemér: A pénzügyminister ur munkáját nem hasonlithatom máshoz, mint egy szorgalmas méhészéhez, aki a vevőközönsége igényeit ki akarja elégiteni, de nem a rendes kaptárhoz nyúl, hanem a törzs családjához, a szalmakaptárhoz és ezt lefojtja kénnel, hogy a kundschaftokat kielégíthesse mézzel. Ugyanez történt ma a mezőgazdasággal, de ez létalapjában fogja megtámadni az egész országot s a többi társadalmi rétegnek az exisztenciáját is. De menjünk tovább. Hiszen a pénzügyminister ur már annyira emelte az adókat s az adók különböző válfajait, hogy a gazdák a megcsökkent jövedelem mellett nem képesek ezeknek eleget tenni, tekintve, hogy az iparcikkek árának esése nem állott arányban a valuta emelkedésével, sőt azt lehet mondani, hogy mindig lépcsőzetes emelkedést mutattak, mert amikor a valuta esett, akkor újra többszörös százalékkal emelkedett az iparcikkek ára és ma nagyobb a drágaság, mint volt akkor, amikor a pénzünk egy centimon állt. A pénzügyminister ur ugyanakkor, amikor a gazdák alig tudják ezeket a nagy terheket viselni, milliárdokat dob ki. Csak a pénzcserét emlitem meg, amelynek technikai műveleténél óriási hiba történt. A valutát fel kellett emelni, de akkor még nem lehetett a pénzt becserélni. Mi volt ennek a következménye ? Amikor az Osztrák-Magyar Bank magyar lebélyegzésü bankjegyeinek értéke feltűnően emelkedett, azt a primitiv bélyegzőt egyszerűen hamisitották. Ez sok milliójába került az országnak. Én azt hiszem, hogy ezzel várni kellett volna és a határidőt kitolni. A pénzcserét meg kellett volna csinálni s azután technikai utón emelni a valutát, amely ép ugy leesett volna, mint most. Azt kérdezem, hogy ha a vagyonváltság ilyen alacsony kulcs szerint van megállapítva és amikor a látszólagos alacsony kulcs mellett is óriási terheket ró az ingatlanokra, — hiszen ez még a győző államokban sem képes a pénzügyieket rendezni, — elképzeli-e a pénzügyminister ur azt, hogy a győző államok bele fognak nyugodni abba, hogy egy legyőzött állam ilyen kis vagyonváltsággal rendezhesse a pénzügyeit % Mert szupponálom azt, hogy a pénzügyek ezzel ren* dezve lesznek. Én azt hiszem, hogy sokkal jobb lett volna, ha azokat a dologi és anyagi értékeket, amelyek a háború előtt ugyanazok voltak, különválasztottuk volna a pénz- és egyéb állami tartozások fejében kibocsátott adólevelektől és ezeket külön vagyonváltság alá vontuk volna, mivel ez a kettő majdnem ellentétes. Ha a földnek pénzben kifejezett értéke emelkedik, akkor a pénz értéke csökken és for dit va. Ezeket egy kalap alá, egy vagyonváltság alá vonni — szerintem — lehetetlen. Gondolja a pénzügyminister ur, hogy az ilyen alacsony kulcsú és látszólag könnyű adózással, tényleg azonban súlyos adózással az entente be fogja érni ? Biztosithat-e engem a t. pénzügyminister ur arról, hogy az általa felhalmozott, nem pénz-, de anyagi értékeket a jóvátételi bizottság nem fogja saját magának követelni ? Ezekre, szeretnék tőle megnyugtató választ kapni. Kern tartja-e bűnnek a pénzügyminister ur, hogy még a mai napig sem gondoskodtak arról, hogy a szerteröpködő, elszámolatlan milliók egy parlamenti bizottság előtt elszámoltassanak ? (Egy hang a jobboldalon : A bécsi milliók/) Én azt hiszem, hogy maguknak a gyanúsított egyéneknek is jobb volna, ha ezektől a gyanúsításoktól megszabadulnának. Mint képviselőnek kötelességem akkor, mielőtt terheket szavazok meg a polgárok vállaira, követelni, hogy az állami pénzek elszámoltassanak, bárkinek a kezén lettek légyen is. Én nem látok az államháztartásban mostanáig sem takarékoskodást. Láttam ellenben kulturális és egyéb céloktól megvont összegeket. De egyes kiadások, amelyek a közvagyon terhére történnek, még most sem szűntek meg. Amikor a nyomor orgiákat ül, amikor magánegyének sokszor anyagi erejükön felül áldoznak, mert a nyomort nem nézhetik, az állam számos milliókat költ luxus-kiadásokra. Ha kívánja a pénzügyminister ur, szolgálok részletes adatokkal. Ha nézem a vagyonváltság számadatait, amelyeket kellene, hogy eredményezzen, érzésem az, hogy a pénzügyminister urnák a koncepciója máris megbukott, mert amit eredményezni kíván, azt elérni nem fogja. Kérdezem : Mi lesz ennek a következménye \ Mi lesz az eredménye annak, ha az állam pénzügyeit rendezni nem fogja tudni ? A pénzügyminister ur eltávozik, jön egy uj pénzügyminister és a jövő évre egy uj vagyonváltságot fog kivetni, mert különben jön a pénzügyi Összeomlás. Beszédemet a t. pénzügyminister urnák egy nagyon kedves mondásával fejezem be : hogy ha az orvos operál, hagyják operálni, mert ha operálás közben megzavarják, a beteg belehal. En ezt a mondást megforditom és azt mondom, hogy a pénzügyminister ur operált már és amputálta a társadalmi rétegek nagyon sok osztályát, az operációk azonban nem sikerültek, mert az ampu, tált végtagok gennyednek; annak az orvosnak én