Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-251
524 A Nemzetgyűlés 251, ülése 1921. évi augusztus hó 17-én, szerdán. sújtó adózástól legalább szerény tehetségemmel megvédeni. Szerencsétlen hazánkban ma a mezőgazdaság az egyedüli alap, amely nemcsak minden állampolgár megélhetését megadja, de amely fedezetlen pénzünknek is a többtermelés, az export révén kifelé a külföld szemében bizonyos érteket és vásárlóképességet ad. Mikor hozzászólok a törvényjavaslathoz, egyáltalán nem veszem rossz néven a pénzügyminister úrtól, hogy bizonyos mértékben elfogult a részvénytársaságokkal szemben. Nem veszem ezt rossz néven, mert hiszen onnan jött ide, egy nagy bank vezérigazgatói állásából és valószínűleg oda is fog visszamenni. Az agrárpárttól azonban, amelynek hivatása volna az agrárérdekeltség jogainak megvédése, attól igen is rossz néven veszem, hogy megszavazza ezt a törvényjavaslatot, amely aránytalanul sújtja az ingatlant és a mezőgazdaságot. Tagadom azt, hogy a részvénykurzus a részvénytársaságok tényleges vagyonát valóságosan kifejezi. Állitom, hogy a részvénykurzus annyi sok mindenféle befolyásnak, börzespekulációnak stb. van alávetve, hogy az nem lehet a vagyonváltság alapja, hiszen maga a mérlegkészítés is sokszor egy ügyes bankdirektor hatalmában van. De azonkívül már ott van az igazságtalanság, hogy a részvénytársaság, mikor egy mérleget elkészít, a mérlegben minden egyes terhet felszámit, tényleg csak a cselekvő vagyonát mutatja ki és a pénzügyminister ur azt az értéket veszi a kiszámítás alapjául, amelyet a részvénykurzusok kifejeznek. Miért nincs ez ugyanígy egy magánszemélynél, egy ingatlannal biró egyénnél, hogy ő is felszámíthassa összes terheit, amint a részvénytársaságok felszámítják a mérlegkészítésnél ? De nagyon jól tudjuk azt is, hogy a részvénytársaságok, főleg a bankok a háborús szállításokban, ha nem is közvetlenül, de közvetett utón igenis részt vettek, hiszen tudjuk, hogy a hadseregszállitóknak, a sibereknek a bankok adták meg az eszközt arra, hogy óriási módon gazdagodjanak, de ezt bizonyos haszonrészesedés fejében tették. Hallottam a pénzügyminister úrtól a pénzügyi bizottság egyik ülésén azt, hogy a pénzintézetek jelzálogkölcsöneiket értéktelen papírpénzekben kapták vissza a földbirtokosoktól, viszont a pénzintézetek arany frankkal maradtak adósok. Bizonyos fokig koncedálom ezt, de kérdem a t. pénzügyminister urat, hogy számításba vette-e azt, hogy ezek a pénzintézetek mennyit realizáltak az akkor már előttük is értéktelennek látszó pénzvagyonból a háború alatt. Azt hiszem, hogy rengeteg sokat, mert a számbavehető ipartelepek, nagy gazdaságok, bérletek, földbirtokok óriási módon a nagy bankérdekeltség kezébe kerültek. Hiszen alig van nagybirtok, alig van bérlet, amely ne lenne bankérdekeltségben. Kérdem a pénzügyminister urat, hogy amikor ezek az ingatlanok, ezek az ipartelepek a részvénytársaságok alapján fognak adózni, ha teljesen egyenlőnek tartja a vagyonváltságot a részvénytársaságoknál, vagyis a kurzus alapján megállapított vagyonváltságot az ingatlan vagyonváltsággal, miért zárkózik el attól, hogy ezek a részvénytársaságok az ő ingatlan vagyonuk, az ő ipartelepeik után is ennek a törvényjavaslatnak alapján adózzanak ? Hiszen ha egyenlő a két vagyonváltság, akkor őket nem sújtja semmiféle többteher. Én azt látom, hogy igenis ezek a részvénytársaságok ki fogják magukat vonni az ingatlan vagyonváltság alól már csak azért is, mert hiszen — bár elvileg tagadom — az ingatlan vagyonváltságnál progresszivitás van behozva. Ha a részvénytársaságok a részvények kurzusa alapján fizetnek majd ingatlanaik, bérleteik, vagy iparvállalataik után vagyonváltságot, akkor ott nem lesz progresszivitás. Én azt látom, hogy egy kis pénzintézet ugyanannyi vagyonváltságot fizet, mint egy nagy részvénytársaság, teszem azt a Kereskedelmi Bank, vagy a Hitelbank, mert ott progresszivitás a nagy vagyonok részére nincs behozva ; ha azonban ingatlanaik, vagy ipartelepeik után fizetnének vagyonváltságot, őket is sújtaná a progresszivitás. Erre nézve leszek bátor a részletes tárgyalásnál egy indítványt benyújtani és én azt hiszem, hogy az igen t. pénzügyminister ur, miután egyformának és egyenlőnek veszi ezt az adózást, ezt minden további nélkül el is fogja fogadni és egyenlően fogja sújtani a részvénytársaságok ingatlanait vagy ipartelepeit más polgári egyének vagyonával. Nézzünk meg pl. egy ipartelepet. Hiszen az ipartelepek részvényeinek kurzusa sokszor a konjunkturális haszontól, sokszor a megrendeléstől, sokszor a többgyártástól függ. Ha egy gyár többet dolgozik, akkor a részvényosztalékok magasabbak lesznek, maguknak a részvényeknek értéke emelkedik, és ha esetleg megszűnik ez a munka, akkor a részvények értéke esni fog. Amikor a konjunkturális" viszonyok emelték a gyár munkaképességét, amikor több vagyonnal rendelkezett, akkor a gyár ingatlanaiba, gépeibe több volt invesztálva, mint most, amikor nem dolgozik. Most kérdem, mit akar a pénzügyminister ur megadóztatni : a tárgyi vagyont, vagy pedig a jövedelmet ? Mert én azt állitom, hogy a részvénykurzus a jövedelemnek is értékmérője és nem tisztán a tárgyi vagyonnak a kifejezője. De még ha elfogadom alapul ezt is, határozottan állitom, hogy az ingatlan vagyonváltsággal szemben, amely átlagosan körülbelül 15%-os adózást jelent e szerint a kulcs szerint, a részvénytársaságok csak 5%-os vagyonváltságot fizetnek. De még ha ezt is koncedáljuk, azt kérdem, hogy ha a részvénytársaságok ezt az 5%-os vagyonváltságot leadták, —mert hisz ez a 15% körülbelül 5% — nem szedték-e már régen vissza ezeket az összegeket ? Tekintsünk csak vissza a legutóbbi tavaszi börzekrachra. Ott a kisemberek, akiknek részvényeik voltak és a középosztály vagyonának roncsait veszítette el. Hova kerültek ezek a részvénypapírok ? Ugy tudom, hogy a bankokhoz
