Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-250
A Nemzetgyűlés 250. ülése 1921. évi aug. hó 16-án, kedden. 513 a jószágát, hogy másikat yesz helyette, de amikor egy hónap múlva venni akart, már négyötszörös áron sem tudott vásárolni, annyira felverték az üzérkedők a jószág árát. Az üzérkedők szerezték meg a sok milliót és a hadimilliomosok, akik a papirbakancsot szállitották. A kisgazdák pedig kiadták a pénzüket. Akinek volt bora, az még tudott eladni, de tavaly a kereskedők belelovalták a népet, hogy a pénznek nincs értéke, ezért portékát vásároltak, a falusi nép széjjelszórta a pénzét, odaadta rekvirált iparcikkekért és most odajutottunk, hogy pénze már nincs. Nem áll tehát az, amit Sándor Pál képviselő ur mondott. Nagy baj az, hogy a Tiszántúl nagyon sok munkás kimaradt az aratásból. Ma még munkájuk sincs. Én jártam a vizi-társulatoknál, hogy adjanak munkát, de azt mondták, nincs pénzük. Jártam a földmivelésügyi ministeriumban, ott azt mondták, adnak munkát, de ehhez a pénzügy minis ter ur hozzájárulása szükséges. Drozdy Győző: Mégis támogatod! Kuna P. András : Ezért arra kérem a pénzügyminister urat, hogy ha lehet, adjon valamit sürgősen ezeknek a társulatoknak, hogy a munkanélkülieket munkához juttathassák, mert ha most nem tudnak dolgozni, nem szerezhetnek be őszre semmit, a mindennapi kenyérnek valót, amit az ellátatlanok számára úgyis ki kellene nekik adni. Ha pedig nem lesz élelmük, teljesen felfordul a közbiztonság, mert végre is enni kell, vagy pedig teljesen ingyen kell majd eltartani az ellátatlanokat, ha most nem tudunk nekik munkaalkalmat juttatni. Engedjék meg, hogy példát hozzak fel a kisgazdákra vonatkozólag, mert attól a 10—14 holdas gazdától a románok elvittek minden termést és állatot : kukorica tavaly se termett, de hogy a 300 holdas birtoknak milyen volt a sorsa, arra vonatkozólag felolvasok egy községi igazolványt (olvassa) : Másolat az ötkoronás bélyegü eredetiről. Szelevény község elöljárósága igazolja, hogy Józsa Károly és társai kunszentmiklósi lakosok gazdaságában 1917/18. évben közismerten gyenge, rossz termés volt. 1919. év tavaszán a 364 kat. holdat kitevő gazdaság 4 /Ö részben viz alá került, s erre az 1918/19. évi termés csaknem egészen megsemmisült. 2. Az árviz a tanyaépületeket romba döntötte, melyek még máig is felépitetlenek s az ebből származó kár az 1919. évi átlagárat számitva körülbelül 140.000 korona. Az oláhok által 1919. évben a gazdaságnak okozott kár 212.977 korona. A vörösök által okozott kár 5350 korona. Egyben igazoljuk, hogy az 1919. évi árviz és megszállás folytán az 1919/20. gazdasági években a birtokot teljesen megmivelni lehetetlen volt, igy a termés a gazdasági szükségletet nem fedezi. Szelevény, 1921 május 9. Községi pecsét. Aláírva a jegyző és a biróhelyettes. Még csak arról akarok pár szót szólni, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XII. KÖTET hogy a Magyar Gazdaszövetség a »Barázda« című kis füzetben 1921 augusztus 9-én azt mondja, hogy milyen eljárást folytattunk mi kisgazdák a vagyonváltság alatt. Hibáztatja eljárásunkat, hogy e tekintetben nem képeztünk egységes frontot, mint a kereskedők, ahol a kisés nagykereskedők együtt képeztek frontot. A kiskereskedők soha nem mondották azt, hogy a nagykereskedők fizessenek többet, mi meg folytonosan hangoztatjuk azt a rég elkopott frázist, hogy fokozatosan haladjon a vagyonváltság is a nagybirtokra nézve. Ha ezt igy folytatjuk, akkor a nagybirtokosok, akik kölcsönök révén összeköttetésben vannak a nagybankokkal, össze fognak fogni a nagybankokkal és együtt fognak a kisgazdaérdekek ellen dolgozni. Amikor ezt veti ellenünk ez a kis füzet, kénytelen vagyok konstatálni, hogy a nagybirtokosok ezt nem most kezdték, ők már régebben különváltak tőlünk. Sokszor akartak velünk dolgozni, mi híven dolgoztunk is. Amikor gróf Károlyi Sándor, Darányi Ignác, Bernát István részéről láttuk a jóakaratot a hitelszövetkezetek utján, hitelszövetkezetek és fogyasztási szövetkezetek alapításánál mellettük voltunk és velük dolgoztunk. De le kell szegez' nem azt a tényt, hogy mikor 1848-ban meg* adták a népnek, a jobbágyságnak, hogy föld* birtokkoz juthasson, nem biztosították kellőképen az akkori vezetőemberek, hogy azt meg is tarthassa, de nem biztosították a nagybirtokosok sem, mert az elmúlt évtizedekben inkább a nagytőkéseknek adták haszonbérbe a birtokokat és nem a kisembereknek. Emiatt a kisemberek összeszorultak, mint nálunk is, a rossz, szikes földeken, ahol csak legelők vannak, azt a földet turják-furják hiába, sokszor kétszer is kell vetni, a nagybirtokosok pedig a tőkés bérlőknek adták a földet bérbe. A mi tájékunkon a nagybirtokosok legjobb földjeit most is nagytőkések bérlik, a kis-' emberek hiába kérik azt bérbe, kis haszonbérletet nem adnak, azt megtagadják és ha a gazdasági albizottsághoz folyamodnak emiatt, ez is elutasítja a kisembereket azzal, ami ebben a törvényjavaslatban is benne van, hogy nem hasitható ki a földbirtokból egy olyan rész, amely nélkül az üzem nem folytatható kellőképen. Felhívom a pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy ezt a pontot hagyjuk ki a mostani törvényjavaslatból, mert ha benne hagyjuk, ugy járunk vele, amint azt már a bizottságban is elmondottam, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem lesz semmi eredménye. Hogy felhozzak egy példát, Cibakháza mellett van egy hatezer holdas birtokos. Lehivatott magához az intézője, hogy egyeztessem ott a kisembereket. Csak azért mondom el ezt, mert lehívtak engem, hogy megértessem a néppel, hogy közvetlen a falu előtt elterülő körülzáró birtokból csak a hadirokkantaknak, hadiözve65
