Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-250

5l2 A NewbzetgyüÍés 250. ülése 1921. évi aug. hó 16-án, kedden. küldött 500 tagú hatalmas deputáció adott át Wekerle Sándor minist erelnök kezeibe egy alaposan megindokolt kérvényt igényük kielégítése végett. Ugyanekkor megalkottatott egy állandó és teljhatalommal ellátott bizottság tisztelettel alólirott elnöklete alatt. Wekerle Sándor minist erelnök jogi vélemény megadása céljából kiadta ezt a kérelmet az igazságügyministeriumnak, ahonnan azzal a véleményezéssel érkezett hozzá vissza, hogy a jászkunoknak igazuk van és ez az igény kielégítendő. Erre Wekerle Sándor ministerelnök ur kiadta ezt a pénzügyministeriumnak azzal, hogy állapítsa meg a fenti összegeknek mai ellenértékét és keressen rá fedezetet. Közben a koaliciós kormány is megbukott, gróf Tisza István alatt nem történt semmi ; később bekövetkezett szerencsétlenségek, a világháború és hazánk megcsonkulása folytán beállott viszonyok ezt meg is akadályozták, minélfogva a jászoknak és kunoknak ez az igényük megvan ma is, a jogsérelmet nyögik ma is. Az országnak siralmas helyzete szükségessé teszi az u. n. vagyonadónak behozatalát. Mi a Jászságnak és mind a két Kunságnak lakosai azonban ugy véljük, hogy ezt a vagyonadót mi már a megváltáskor, az u. n. redempció alkalmával bőven kifizettük. Az országnak többi lakosai ilyennel nem voltak megterhelve és ezt a mai értékben sok százmilliónyi összeget kitevő hatalmas summát az 1915. évi XXXIV. te. szerint is az ország és az uralkodó helyett fizettük. Ez a törvény kimondja azt is, hogy a visszaváltás az országnak a kötelessége. De mert sohasem teljesítették a kötelességüket, hogy ősi szabadságunkkal élhessünk, magunknak kellett a váltságösszeget jól megtetézve visszafizetnünk. Feltétlenül áll az, hogy a kis- és középbirtokosokból álló Jászság és a két Kunság pénzben és vérben háromszor annyi adót fizet az országnak, mint akármelyik másik, hasonló területe. De ez ellen mi nem. panaszkodunk. Fizetjük szívesen, csak hazánk hasznát lássa. De nem tartjuk igazságnak azt, hogy mi újra megadóztassunk vagyonadóval, amikor mi már ezt régebben és túlbőven kifizettük. Megállapítva tehát azt, hogy a redempeionális összegnek a megtérítését követelni jogunk van és ezt az igényünket mindenki elismeri kijelentve azt, hogy kérésünk teljesítése esetén nem kívánjuk a sokkal többet kitevő redempeionális összegnek a megtérítését, kérjük a mélyen t. Nemzetgyűlést : méltóztassék kimondani, hogy a Jászságban és a két Kunságban fekvő ingatlan vagy ónok, mint amelyek a redempció alkalmával a vagyonadót már bőven megfizették, a most kivetendő vagyonadó alól mentesittessenek. Ez természetesen nem terjed ki az ezen a területen létezhető többi vagyonokra. Igazságosnak véljük ezt, miután ezek a vagyonok már beszolgáltatták busásan a maguk adóját. Bejelentve még azt, hogy az alulírott bizottság minden tagja a legnagyobb készséggel bocsátja rendelkezésre ez irányban tudását-és m.unkáját, méltányos kérésünknek kielégítését kérve, maradunk teljes tisztelettel a jászkun redempeionális végrehajtó-bizottság részéről dr. Kelle József elnök.« Felkértek engem, hogy ennek a kérdésnek megbeszélésénél letegyem a Nemzetgyűlés asztalára »A Jászkunság megváltása« című könyvet. Amikor itt előterjesztettem a Jászkunságról szóló redempciót, a megváltásról szóló tervezetet, rá kellett mutatnom az elmúlt eseményekre nem azért, hogy hazánknak e nehéz és súlyos napjaiban kivonjuk magunkat a közös teherviselés alól, hanem rámutattam azért, hogy a Jászság és a Kunság, mint a magyar nemzet testének részecskéje, ha kellett, tudtunk és áldoztunk vért, vagyont és életet is a hazáért. Jelszavunk : Mindent a hazáért. Rámutattam azért, hogy leszögezzem, hogy nekünk tartozik ezzel az ország, amint azt Deák Ferenc és hazánknak több nagy fér fia is elismerte. Követelnünk kell ezt most azért is, hogy elébe tárjuk az entente-nak és a tőlünk követelődző Ausztriának azt, hogy ez a tehertétel még ma is fennáll. Ezzel tartozik Ausztria. Mert a volt közös uralkodó adott el bennünket és ő miatta kellett magunkat akkor is megváltani. A közös uralkodóház vagyona pedig Ausztria kezében van, ebből könnyen ki lehet fizetni bennünket. Rátérek most arra a sokaktól, ma délelőtt is Sándor Pál t. képviselőtársamtól hangoztatott és elkoptatott frázisra, hogy milyen jó sorsa van a kistermelőnek, a földmivesnek, mert terem mindene, annyi a pénze, hogy nem is tudja hova tenni, kilóval mérik és a szalmazsák azzal van kitöltve, amint Sándor Pál mondja. Jó volna, ha így volna, akkor nem tiltakoznánk ellene, de sajnos, nincs igy. Mi, túlatiszaiak elmondhatjuk, hogy megnehezedett az Ur keze fölöttünk. 1914 óta jó termésünk még nem volt. 1919-ben lett volna, de akkor meg elvitték az oláhok a gabonát, a jószágot, kifosztottak bennünket, és ránk következett a mostani esztendő is, amikor egyes helyeken lett volna egy kis búzatermésünk, de a JászKunságban nem mindenütt, mert a búza csak másfél magas, s az árpából legfeljebb kétmagas a termés, a kukoricából pedig ugy látszik, nem lesz semmi, krumpli nincs, takarmány nincs. A jószág értéke nagyon leszáll. Honnan volna akkor a kisembernek pénze, mint ahogyan azt Sándor Pál polgártársam az előbb mondotta. Reischl Richárd : Azt akarja, hogy a bankoktól kérjünk kölcsön! Kuna P. András: Tényleg ez fog bekövetkezni. Ha voltak is, akik a háború alatt kifizették adósságukat, mert a jószágforgatással szereztek valamit, tanultak a kereskedőktől, az most már elveszett. A háború elején meglepődött a kisgazda, hogy a mikor eladta a jószágát, pár száz koronával többet is kínáltak érte, mint amennyit kért. Akkor azzal a célzattal adta el