Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-250

508 A Nemzetgyűlés 250. ülése 1921. évi aug. hó 16 én, kedden. a Nemzetgyűlés támogatása kellene már csak ahhoz, hogy az ó pénzügyi programmja sikerre vezessen. Ebben csalódtunk, mert az igen t. pénzügyminister ur néhány nappal vagy héttel ezelőtt az entente jóvátételi bizottságára hivatkozva azt mondotta, hogy jóvátételi bizottság még teljesen tönkre tehet mindent, amit ő épitett. Én biztosra vettem, hogy ezzel a tényezővel is előre számolt a minister ur, ugy hogy az ő fanatizmusa ragadott el kezdetben engem is s ezért tartottam szükségesnek, hogy támogassam az ő pénzügyi politikáját. Ebben a feltevésemben csalódván, most természetszerűleg bizolmatlansággal viseltetem iránta. A napirenden lévő törvényjavaslatot nem tartom igazságosnak, nem tartom arányosnak, nem látom benne az egyenlő elbánás elvét következetesen keresztülvive, nem látom az arányos teherviselés elvét ott, ahol azt megvalósitani kellett volna, nem látom a progressziót ott, ahol azt az emberi osztó igazság és a szociális érzés megkövetelte volna. A földbirtoknál, valamint a földbirtok felszerelési tárgyainál szerfelett alacsonynak tartom a létminimum megállapítását és annak kiterjesztését követelem az összes törpebirtokosokra és az összes törpebirtokokra. A váltság mérvét csekélynek tartom a nagy vagyonnál, viszont elviselhetetlenül súlyosnak a kis emberekre nézve. A váltság lerovásmódjánál félrendszabálynak tartom azt, amit a földreform végrehajtása érdekében méltóztattak a törvényjavaslatba bevenni. Szűkkeblűnek tartom, a frontkatonáknak nyújtott kedvezményeket és súlyosan igazságtalannak azokat a részeket, ahol a hadikölcsönnel való fizetést csak a váltság feleösszegéig méltóztatnak megengedni, míg a kényszerkölcsön pénztári elismervényeivel való fizetési módról ez a törvényjavaslat teljesen hallgat. A kormánynak ez az eljárása, azt hiszem, teljesen megrendíti majd a népben a felelős kormányférfiak szavában való hitet és egyszersmindenkorra ki fogja zárni a lehetőségét annak, hogy a kormány valamilyen kölcsönért saját polgáraihoz fordulhasson. Ezeknek a hiányosságoknak kiküszöbölésére a részletes tárgyalásnál majd javaslatokat fogok előterjeszteni, most csak azt tartom szükségesnek, hogy néhány szóval részletesebben megvilágítsam egyrészt a frontkatonáknak nyújtott kedvezményeket, amelyeket, mint emiitettem, szükkeblüeknek tartok, másrészt pedig a földreformot érintő rendelkezéseit e javaslatnak. Nagyon helyes, t. Nemzetgyűlés, hogy a frontkatonákat előnyösen megkülönböztetjük azoktól, alak a frontot elkerülték. Különösen helyes, hogy az adótörvényeknél megkülönböztessük őket. Ez volt mindig az álláspontom nekem is, az egész Nemzetgyűlésnek is, bár egynémely idevonatkozó javaslataimat a többség — nem tudom milyen okból — leszavazta. Maga a gondolat tehát, hogy a frontkatonákat előnyösen megkülönböztessük, üdvös és helyes, ugy azonban, ahogyan ebben a javaslatban történik a megkülönböztetés, állítom, hogy a frontkatonák megkülönböztetése határozottan rossz. A 6. §-ban ugyanis azt méltóztatnak mondani; hogy azt a váltságkötelezettet, aki az 1914—1918. évi háború során beigazoltan legalább egy évig az arcvonalban szolgált, és akinek váltságköteles ingatlana 50 katasztrális holdnál nem több stb. stb., kedvezményben méltóztatnak részesiteni. T. Nemzetgyűlés ! A javaslatnak ez a szakasza rossz, mert nemcsak a frontkatonát különbözteti meg a frontot elkerülő polgártól, hanem a frontkatonát is megkülönbözteti a frontkatonától, már pedig, ha ez a megkülönböztetés megtörténik, akkor nagyon vigyázva kell belenyúlni ebbe a kérdésbe, mert könnyen megeshetik, hogy ez a szociálisnak tervezett intézkedés visszafelé fog elsülni. Én pl. nem tudnék jó lélekkel megszavazni olyan törvényjavaslatot; amely a 365 napig fronton lévőt nagy adókedvezményben részesiti, mjg azt a katonát, aki 364 napot tölsött a fronton, elzárja ettől a kedvezménytől, (ügy van ! jóbbfelől) Rossz ez a törvényjavaslat azért is, mert azt a látszatot kelti, hogy a fronttal kapcsolatban a szerencsét jutalmazza. T. i. gondolkozzunk csak egy kicsit. Mindnyájan, akik kint voltunk, tudjuk, hogy aki egy évig baj nélkül, kint volt az arcvonalban és szolgálatot tudott ott teljesíteni, az többékevésbé szerencsés embernek volt mondható, mert a többiek már az első évben vagy megbetegedtek, vagy meghaltak, vagy megsebesültek, vagy eltűntek, vagy pedig hadifogságba estek, szóval szerencsétlenül jártak és nem tölthettek egy esztendőt a fronton. Ha én a frontérdemeket jutalmazni kivánom, akkor annak egyedül alkalmas fokmérőjéül a Károly csapatkeresztet tartom. Sokat vitatkoztunk ezen már a régi képviselőházban is, ahol a katonák választói jogát tárgyaltuk és a sok mindenféle próbálkozás után rájöttünk, hogy sem nem egy év, sem nem 6 hónap, sem nem egy ilyen időtartamhoz kötött frontszolgálat, hanem egyedül és kizárólag a Károly-csapatkereszt az, ami e tekintetben irányadóul szolgálhat. T. i. a Károly-csapatkereszt alapszabályai szerint mindenki megkapja ezt a kitüntetést, aki 12 hétig volt az arcvonalban, de megkapja az is, aki saját hibáján kivül nem.tölthetett ennyi időt a fronton, szóval aki betegség, sebesülés vagy igazolt hadifogság következtében nem maradhatott kint 12 hétig. Ez egy igazságos rendelkezés és igazságos lenne, ha a Nemzetgyűlés is arra az álláspontra helyezkednék, hogy minden Károly-csapatkeresztes katonát adókedvezményben részesít és nem igazásgos az, hogy az egy esztendőt fronton töltött katonát kedvezményben részesítsük az egy nappal korábban megsebesült, megbetegedett vagy hadifogságba jutott katonát pedig teljesen elüssünk ettől a kedvezménytől. De hiányosnak is tartom ezt a szakaszt. Ugyanis ha én a frontkatonát megkülönböztetem—és pláne ha ezt a megkülönböztetést ugy, amint apénzügyminister ur elfogadta, időtartamhoz kötöm — akkor nem feledkezhetem meg a hadiözve-