Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-250

 Nemzetgyűlés 250. ülése 1921. évi o/ug. hó 16-án, kedden. 509 gyekről és a hadiárvákról sem. Mert a hadiözvegyek és a hadiárvák családfentartója sokkal nagyobb áldozatot hozott, mint az a katona, aki egy esztendeig vagy akár 52 hónapig is a fronton volt, de végeredményben életben maradt, holott ezek a családfentartók, akik odavesztek, a legnagyobb áldozatot hozták, életüket áldozták a haza oltárára. Ha a szociális béke szempontjából, a szociális igazság és az emberi osztó igazság szempontjából méltóztatnak ezt a szakaszt megszavazni, akkor innen nem maradhatnak ki a hadiözvegyek és hadiárvák sem. (Hegedüs Loránt pénzügyminister helyeslőleg int.) Nagy örömmel látom a pénzügyminister ur mozdulataiból, (Derültség.) hogy hozzá fog járulni az ide vonatkozó javaslathoz. Én már előre kijelentem, hogy módosítást fogok benyújtani a 6. §-hoz, olyan értelemben, hogy minden Károly-csapatkeresztes katona megkapja ezt az adókedvezményt s azonfelül minden hadiözvegy és hadiárva is. A Károly-csapat keresztesre vonatkozólag még azt is megjegyzem, t. Nemzetgyűlés,, hogy annak birását a legkönnyebb bizonyítani. Nem kell semmi különleges nyomozás, legjobban a Károly-csapatkeresztet fogja tudni mindenki otthon igazolni, mig azt, hogy egy évig volt-e fronton, vagy pedig nincs meg egészen az egy esztendő, azt kint a falun a legtöbb ember majd semmiféle eszközzel nem fogja tudni igazolni. Adóügyi, közigazgatási szempontból tehát, a végrehajtás szempontjából is, nehezményezem ezt a szakaszt, amely sok bajra fog alkalmat adni. Rátérek ezek után a törvényjavaslat:] ak arra a részére, amely a földreformra vonatkozik. A földreform, mint tudjuk, jóformán a parlament mir den egyes tagjának pre grammpontja volt. 1920 őszére Ígértük, 1921 őszén sem lesz meg. Talán 1922 őszére lesz meg, vagy sohasem, vagy ha meglesz, késő lesz, ahogy véleményem szerint már teljesen és tökéletesen el is késett. Elkésett pedig azon okból, legalább az én vidékemen, mert a vásárlóképessége a földet igénylőknek megszűnt. Aki tavaly még sürgette a földreformot, mert volt pénze, az ma már csüggedtegen azt mordja, hegy késő, már nincs meg az a pénzem, nem vagyok vevő, nem vagyok igénylő, (ügy van! TJgy van!) a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Az én véleményem szerint tehát a földreform elkésett és ezzel együtt véglegesen meg is bukott. De "foglalkozni kell ezzel a kérdéssel abból a szempontból is, hogy a pénzügyminister valamelyik vidéki népgyűlésen, ha jól tudom, azt a nyilatkozatot tette, hogy akik eddig Magyarországon földreformot akartak csinálni, a földreformot föld nélkül akarták csinálni, mig ő most majd megmutatja, hogy földreformot csakis földdel lehet csinálni, a földet pedig a va gyón váltsa gj avaslat törvényerőre emelkedése alkalmával fogja ehhez megszerezni. En a pénzügyminister urnák ezt a kijelentését innen, ellenzéki oldalról is, leghatározottabban visszautasítom, mert ugy gondolom, hegy ez a törvény, amelyet mi tavaly megszavaztunk, voltaképen jó. Igaz ugyan, hogy a Rubinek és a nagyatádi Szabó István-féle tervezetbőllett eggyé gyúrva, igaz, hogy sokat toldottunk-f oldottunk, módositottunk rajta, de mégsem tudtuk, vagy tudták ugy elrontani, hogy ne lehetett volna végrehajtani. Igenis végre lehetett volna hajtani azt a törvényt kellő eréllyel, kellő kormányzati intézkedésekkel. Hogy nem lett végrehajtva, nagyon sajnálom, minden tiszteletünk nagj^atádi Szabó Istváné, de mégis őt kell emiatt felelőssé tennünk, mert az egész idő alatt kormányon volt, a földmivelésügyi tárca a kezében volt és mégsem hajtotta végre azt a törvényt, amelyet mi már az elmúlt év őszén megszavaztunk. Ha a t. minister úrral szemben mesterséges akadályokat támaszottak a törvény végrehajtása elé, (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a szélső baloldalon.) mint ahogy tudom, hegy támasztottak, ha őt folyton és folyvást elgáncsolták, sőt tudok olyan esetről, hogy saját ministertársa gáncsolta el, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) mindez nem szolgál mentségül, mert a minister ur állandóan kormányon volt és igy azonosította magát azzal a politikával, amely az elmúlt esztendőben itt Magyarországon lejátszódott. A mi véleményünk szerint nagyatádi Szabó Istvánnak, mihelyt látta azt, hogy nem tudja végrehajtani a földreformot, a kormányból ki kellett volna lépnie és az ellenzéki oldalra kellett volna átjönnie híveivel együtt . . . Benkő Gábor : Több lett volna az ellenzék, mint a kormánypárt. (Derültség.) Ereky Károly : Akkor az lett volna a kormánypárt ! Szilágyi LajOS : . . . mert szent meggyőződésem, hogyha ellenzékbe jött voha hiveivel együtt, akkor azt a pregrammot, amelyet tulajdon képen ő állitott fel és amelyre igen sokan felesküdtünk választóink előtt, sokkal sikeresebben tudta volna keresztülvinni. Ereky Károly : De nem tudta otthagyni az erdélyi grófokat ! (Zaj.) Szilágyi Lajos: Én különben félve beszélek most kisgazda érdekekből, mivel legutóbb a kisgazdapárti padokból Lovász János t. képviselőtársam visszautasította azt, hogy más, mint vérbeli kisgazda hozzászóljon ezekhez a kérdésekhez, mikor azt mondotta, hogy bántja őket, t. i. a kisgazdákat az, hogy vannak olyanok, akik ortodoxabb kisgazdák akarnak lenni, mint a valódiak. Mikor Lovász János igen t. képviselőtársam egyik képviselőtársunkat műkisgazdának nevezte csak azért, mert a július 21-iki ülésen nagyon ^erősen megvilágította a kisgazdapártnak a kormányhoz való viszonyát, t. Nemzetgyűlés, az ilyen felfogás ellen tiltakoznom kell. Itt nem lehet senkit sem műkisgazdának nevezni, aki a kisgazda programmot magáénak vallja. Általában azt mondhatnám, hogy a műkisgazda elnevezés inkább ráillik azokra a kisgazdákra, akik nem kisgazdák, hanem vagyo-