Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-250
504 A Nemzetgyűlés 250. ülése 1921. évi aug. hó 16-án, kedden. dik. Németország eddig megfizette az ő rátáit, meggyőződésem azonban, hogy rövid idő mnlva Németország ezeket a rátákat nem lesz képes betartani. A jóvátáteli bizottság, ha akarja, tönkretehet minket is, de csak papiroson, mert mi nem adhatunk neki semmit. Mi a magunk dolgával vagyunk elfoglalva. És én félek a jóvátételi bizottság intézkedéseitől, hacsak nem akarja ezeket az intézkedéseket anyagokban életbeléptetni. Én remélem, t. Nemzetgyűlés, hogy erről a dologról nem lesz alkalmunk beszélni. De ha ezzel összefüggésben kellene aztán az adókat hozni, akkor olyan szomorú perspektivát látunk magunk előtt, amelyben nincs más, mint csak a vízözön. Kernelem, hogy a nyugati államok belátták már, hogy Magyarország az az ország, melyet a legerősebben nyomorítottak meg az összes országok között, (Igaz! ügy van!) az az ország, amely a legártatlanabb ennek a háborúnak felidézésében és amelynek ministerelnöke gróf Tisza István, el lehet mondani, mindent megtett annak idején, hogy ebbe a háborúba bele ne keveredjünk. Mindamellett Magyarországot a legnyomorultabb országgá tették azáltal, hogy nem értették meg a középeurópai konstellációt. Csontos Imre : Nem kurtította maga sem a háborút! (Zaj balfelöl.) Ugron Gábor: Aki nem akarta, azt felakasztották, az akkor hazafiatlan fráter volt. Ha egyszer benne voltunk, ki kellett tartani, ez volt a becsület. Sándor Pál : Ez a javaslat szerintem a végleges rendezést nem szolgálja. De én nem akarom magamnak azt a szemrehányást tenni, hogy ezt a javaslatot elutasitottam, azért elfogadom a javaslatot. Ereky Károly: Ezek után? Sándor Pál: Elfogadom ezt a törvényjavaslatot, mert nem akarom, hogy a pénzügyminister ur azt mondja, hogy szavaim, amelyeket elmondottam, esetleg arra az eredményre vezetnek, hogy nem fogadják el a javaslatot. Nem bjszek ugyan ebben, de még igy is óvatos vagyok. Ám próbálja meg a minister ur azt, amit az ő zsenialitása és rátermettsége diktál, próbálja meg ennek megvalósítását. Meg vagyok róla győződve, hogy amikor amerikai útját megkezdi, Amerikában már a professzor fog beszélni és nem a pénzügy minister. Ereky Károly: Nem volt logikus a vége. Elnök: Az ülést 10 perere felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Kenéz Béla foglalja el) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Ki következik szólásra. Forgács Miklós jegyző: Pákozdy András! (Felkiáltások: Nincs itt!) Szijj Bálint! Szijj Bálint: Tisztelt Nemzetgyűlés! Bár, az előttünk fekvő vagyonváltság-javaslat a bizottságban hat tárgyaláson ment keresztül, azért mégis még nagyon sok javítani való van rajta. A bizottságban mi, kisgazdák, elmondtuk észrevételeinket és módosító tervezeteinket, azonban ezt nem nagyon acceptálták; igy kénytelenek vagyunk itt, a plénum előtt újból elmondani ezeket. Különösen kifogásoljuk és nem tudunk beletörődni abba, hogy a bankok és a részvénytársaságok vagyonváltsága csak 10°/o. Különösen kirívó ez akkor, amikor a bankokban elhelyezett takarékbetétek és hadikölcsönpapirok váltságát 20°/o-ban állapították meg. Ez az osztó igazság elvébe ütközik, mert hiszen ez azt a tőketulajdonost bünteti, aki, ahelyett hogy részvényeket vásárolt volna, hadikölcsönpapirokat vásárolt, hallgatva az állam kérő szavára és szivének hazafias sugallatára. És igaza' volt Lovász János képviselőtársamnak, amikor ezelőtt néhány hónappal azt mondta, hogy, ha a felelős állásban levő minister valamit kijelent, azt nem Teleszky, Korányi, vagy Hegedüs jelenti ki, hanem a magyar állam pénzügy ministere. Már pedig Teleszky jelentette ki, sőt rá is irattá a hadikölcsönpapirokra, hogy »jelen állampapírt sem a fennálló, sem a jövőbe hozandó törvények nem vonhatják adózás alá.« Es mégis 20°/o-os adó alá vonják, mig a részvényekben elhelyezett tőke csak 10°/o-kal adózik. Korányi Frigyes báró volt pénzügyminister azt Ígérte, amikor a kényszerkölcsönről elismervén y eket adtak, hogy ezeket az elismervényeket a földbirtok-reform alkalmával földszerzésre is föl lehet használni, addig is azonban az állam 4% kamatot fizet utánuk. Korányi volt minister urnák ezt az igéretét nem acceptálta Hegedüs Loránt minister ur. O sorsjegyeket ád az elismervényekért, amelyeket majd 60 év múlva fognak kisorsolni. Tehát még az ezután születendő gyermekből is ősz ember lesz, mire visszakapja a dédapjától ellett kölcsönt. Nagyon sovány vigasztalás ez annak a kisembernek, akinek véletlenül épen egy pár igavonó állatra való pénz volt a kezében, amit nem ritkán épen akkor vett fel kölcsönbe a banktól. Majd a dédunokája vehet igavonó állatot, de kérdés, hogy lesz-e akkor szükség, mert a valuta megjavulásával az a kisbirtok is rámegy arra, hogy a most fölvett kölcsönt visszafizesse a banknak. Tudjuk, hogy az állam kölcsönei közül azokat, amelyeket külföldön, vagy az OsztrákMagyar Banknál vett fel, — akár a háború előtt, akár a háború alatt, akár azóta — viselnünk kell, fizetnünk kell kamatostul együtt. Hát miért épen csak saját állampolgáraival szemben ilyen igazságtalan a magyar állam? Azt mondhatná erre a pénzügyminister ur, hogy ez ujabb terhet jelentene, amit megint az állampolgároknak kellene viselniök. Ennek tudatában vagyunk, de azt akarjuk, hogy viselje ezt a terhet az is, aki nem sietett az állam
