Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-250

A Nemzetgyűlés 250. ülése 1921. évi aug. hó 16-án, kedden. 503 nincs, amelyből egy vagon csak ennyit érne. Ezért ez is lehetetlenség. De még nagyobb lehetetlenség a következő : Azt mondja, hogy tiszti fizetésben 6'8 millió a költség és kimutat 1114 hivatalnokot. Ha ezek között felosztom ezt az összeget, akor 5—6000 korona jön ki, ha pedig levonom a hivatalnokok számából a 175 tisztviselőt, akkor 7000 korona jut egyre-egyre évente. Hát hogyan tud egy tisztviselő 7000 koronából megélni? Ezek lehetetlenségek a bilance-ban, már pedig itt állami felügyelet van, amennyiben báró Lers Vilmos képviseli a kormányt ennél a vállalatnál. Ez a vállalat ki akarja kapcsolni a kereskedelmet és 2000 bizományost tart az országban, legalább ennyiről számol be. 2000 bizományosa van tehát, ami annyit jelent, hogy igenis kereskedőkkel dolgozik. De bocsánatot kérek, ha egy vállalat, amelynek 4 milliárdot bocsátanak rendelkezésére, 26 millió kapitálissal és 112 millió áruraktárral... (Egy hang jobbfelöl: Mégis jobb!) Ha az ön szemében ez jó, tisztelt képviselőtársam, akkor nekem ez ellen nincs semmi kifogásom. Az én meggyőződésem szerint lehetetlen állapot, ha az állam ilyen dolgokat tűr. Lehetetlen, hogy az egyik oldalon az adókat a legkisebb exisztenciáktól is beszedjék, és a másik oldalon ilyen könnyelmű wirtschaftot folytassanak. Tankovics János: A szubvencionált gyárak mit kaptak? Weisz Manfréd mit kapott? Sándor Pál : Az adó az állam egzigenciájának kielégítésére való és megengedhetetlen az, hogy ezekből az adókból egyes kiváltságos társaságok révén, amelyek a legnagyobb rizikóval viszik a dolgokat, szusztentációképen óriási összegek vétessenek el. Rassay Károly: Ki szavazta ezt meg? Szilágyi Lajos: Ez a kivételes hatalom! Sándor Pál : És kérdezem a pénzügyminister urat, hogy hol van itt a szabadkereskedelem? A minister ur, ugy látszik, meg akarja valósitani a Gottscheid-féle Staatssocialismus-t. Ez az egész dolog, ami állítólag a pénzügyminister úrtól indul ki, erre vall, ő központosítani akar, hogy ezentúl a Eutura bonyolítsa le az összes szövetkezetek bevásárlásait, amelyre bankhitelt akart igénybevenni, amit azonban a bankok megtagadtak. Bocsánatot kérek, ez tiszta Staatssocialismus és ha ezt akarja csinálni a pénzügyminister ur, akkor honnan veszi az adókat, hol lesz a szabadkereskedelem ? A Futur a nem fizet adót, a Euturától ön, t. minister ur, ezt nem fogja bevasalni, csak attól kaphat, aki az árun keresett. (Egy hang a középen: Nyilvános számadásra kötelezett vállalat! Fizet adót!) Egy tiszteletteljes kérdésem is van a minister úrhoz. Annak idején a Hangya inszerált, hogy aki beteszi a tőkét, annak nem kell megfizetnie a 20 %-ot. Tisztelettel kérdem, hogy akik betevők voltak ezen hirdetmény révén, megfizették-e a 20%-ot, igen vagy nem? ..:. De nem akarok ezekre a dolgokra kitérni, miután az elnök ur már úgyis figyelmeztetett. (Egy hang balfelől : Jó is lesz befejezni!) Rassay Károly: Miért lesz jó? (Zaj balfelől) Szilágyi Lajos: Joga van beszélni! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Sándor Pál : Kérem, kitérhetnék az Akaratra is, amely egy 53.000 tagot számláló szövetkezet és házépítéssel foglalkozik. (Zaj.) Oda kormánybiztost küldtek és a helyzet az, hogy az államnak támogatnia kell egj 53.000 tagból álló szövetkezetet a házépítés tekintetében ! Hát miért kellett ennek a szövetkezetnek támogatás ? (Zaj.) Es kitérhetnék még 15 más dologra, t. uraim, amik az újságokban megjelentek, de ez eszemágában sincs. En csak azokkal foglalkozom, melyek az állammal közvetlenül kapcsolatban vannak és amelyek aláássák az állam presztízsét. Mert nem tűrhető, hogy adókból szedjék be az ilyen fölösleges kiadásokat. Ez az én tiszteletteljes nézetem. Senki ellen nem irányul az én tüském, a Hangya ellen sem. Vigyázok és óvakodom attól, hogy csak egy támadó szót is mondjak, de bocsánatot kérek, a tényeket, amennyiben adóról van szó, csak idehozhatom ? (Igaz ! Ugy van ! Halljuk ! Halljuk ! a szélsöbaloldalon. ) Tankovics János: Az is tény, hogy a lebélyegzés előtt kivitték a pénzeket. Szilágyi Lajos: Mindig másról beszél! Rassay Károly: Állami pénzek felhasználásáról van most szó,! Sándor Pál : És ezzel végzek is, t. Nemzetgyűlés! (Felkiáltások jobbfelöl: Hála Istennek! Zaj a szélsőbaloldalon.) En azt hiszem, hogy irgalmatlanul le kell vonnunk a konzekvenciákat. Tétovázásnak itt nincsen helye. Három etapeot ismerek. Az első volt a Korányi pénzügyminister ur rezsimje, amikor lebélyegezték a bankókat és az állam ebből élt. A másik Hegedüs pénzügyminister ur rezsimje, amelynek eredménye, ha ő elmegy, az lesz, hogy ugyanolyan állami célokra fogják felhasználni az adók hozamát és sajnos, a konzekvencia ennek az, hogy következni fog egy olyan etapé, amelyben az államnak ismét a társadalomhoz kell folyamodnia, hogy a társadalomnál találja meg a maga állami egzigenciájának kielégítését. Ezzel az adó javaslattal nincs lezárva a dolog. Én csak azt kívánom a t. pénzügyminister urnák, hogy ne mondhassák valamikor azt, amit szintén XV. Lajos korában egy hires államférfi mondott, hogy kár azokért a nagy áldozatokért, amelyeket adókban hozunk, mert az anarchia és a pénzpocsékolás amúgy is felfal minket. — Az anarchia mi reánk nem vonatkozik, a pénzpocsékolás azonban fennáll, t. minister ur. Egy nagy veszély fenyeget minket, amelyről eddig nem beszéltünk és nem is akarunk beszélni : a jóvátételi bizottság. Én sem akarok kitérni erre, bár sok mondanivalóm volna róla. Németországban a jóvátétel borzasztóan műkő-