Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-250
A Nemzetgyűlés 2ôû. ülése 192, sőt .ellenkezőleg, olyan hirek vannak, mintha mindazt, amit a pénzügyminister ur tesz, nem teljesen helyeselnék. Rassay Károly: Nem mordják ! Sándor Pál : T. pénzügyminister ur, vagyok olyan bátor, megkérdezni egész őszinteséggel, ugy ahogy mi egész életünkön át voltunk, mikor egymással szembenálltunk : biznak ezek az urak még tovább is azokban a tervekben, amelyeket a t. minister ur felvetett és keresztülvitt ? Rassay Károly: Az a fontos, hogy felelnek érettük ! Sándor Pál : Ha azt tekintjük, amit Teleszky legutoljára irt a Pester Lloyd-ba, azt mondhatjuk, hogy az nagyon hizelgő a minister úrra nézve, azonban mi ketten igen jól tudunk olvasni. Abban a lehető legnagyobb aggályokat tárta ki a közvélemény elé, ugy, hogy én ugy látom, hogy most már nem áll a pénzügyminister ur háta mögött az az egységes falanksz a pénzügyminister ékből. Nem tudom, hogy Wekerle, a minister ur atyamestere is ugyanazt a véleményt táplálj a-e. Én ugy vagyok informálva, hogy nem a minister ur hibájából, hanem a viszonyok folytán, már nem tartják ezeket a terveket olyanoknak, amelyekkel az ország pénzügyeit a kátyúból kihúzhatják. Rassay Károly: De olyannak tekintették azelőtt ! Sándor Pál : Olyannak tekintették. Én is olyannak tekintettem, és ezért felelek is mindenki előtt. De mert látom, hogy itt olyan konjunktúra következett be, amelyben az ország előnyét szolgáljuk, ha esetleg más utat választunk, vagy ha valamiképen megkorrigáljuk azt, amit a minister ur mondott, ezért szólalok fel. T. minister ur, én egyes tételeket kiírtam magamnak és nagyon jól megfontoltam, amit mondani akarok. A minister ur egyszer a nyilvánosság előtt kijelentette — mert csak arról beszélek, ami a nyilvánosság előtt történt, még arról sem, ami a pénzügyi bizottságban történt — hogy, amikor a budgetet összeállította, a külföldre vonatkozó adósságokat 2"80-as alapon számitotta. Ez- ma T60. Ha a minister ur 2 • 80-as alapon állitotta össze a budgetet, akkor itt most olyan minusz jelentkezik, amellyel mi igen nehezen tudunk szembeszállni és amely az egész budgetszámitást feldönti. Igaz, hogy én még ma sem vagyok tisztában azzal, hogy voltaképen melyek azok a terhek, amelyek az országot sújtják, ma sem tudom még biztosan, hogy mivel, hogy és miképen vagyunk adósak, mert a budgetből, ebből az egy kötetből, amelyet megkaptunk, csak általánosságokat látunk. Nagyon szeretném tudni, hogy miképen gondolja a minister ur általában ennek a kérdésnek az egész struktúráját, ha ez a 2"80 megdől. Hiszen lehetséges és én még mindig reménykedek abban, hogy a 2'80at el fogjuk érni, sőt, hogy még feljebb is száll a mi valutánk, bár most a kánikula is nagyon keresztülhúzhatta a minister ur számításait. Igazán reménykedem ebben, mert én feltétlenül hiszem, hogy még ha az ország pl. államcsődöt volna kénytelen ki1. évi aug. hő 16-án, kedden. 491 jelenteni, akkor is többet ér a mi valutánk, mint l"60-at. Az én nézetem tehát az, hogy az olyan alacsony kurzus, amely az ország standardjának abszolúte nem felel meg. Azt kérdezem azonban a minister úrtól, hogyha mi ketten tévedünk, hogy és miképen gondolja, ha most a vagyonváltság sokkal kisebb summára redukálódott, mint a minister ur gondolta, vagy ha az egész summa befolyik, amelyre a minister ur számitott, hogy képzeli most a rosszabb közgazdasági viszonyok között, hogy ezt a budgetet általában ki tudjuk vinni, anélkül, hogy nagyobb deficittel kelljen számolni. Mivel itt a Házban eddig senM sem vetette fel ezt a kérdést, nekem kellett felvetnem. Csak arra vagyok bátor figyelmeztetni a minister urat, hogy, amennyire én tudom, a földadót sokkal magasabbra méltóztatott taksálni, mint amennyit fog kapni. (Hegedüs Loránt 'pénzügyminister tagadólag int.) Meglehet, hogy ebben tévedek és nagyon örülök, véghetetlen hálával fogadom, hogy a minister ur erre nemet int. A harmadik tétel a budget számaira vonatkozik. Nem akarok most, mikor úgyis hosszabb terjedelemben beszélek, a budgettel foglalkozni, de tény az, hogy erősen felszaporodtak különösen a. kiadások, mig a bevételek nagysága, mint a minister ur nagyon helyesen megjegyzi a budget bevezetésében, legnagyobbrészt a Korányi volt minister ur által inaugurált adókban rejlik. Dehogy hogy tudjuk a budgetben ezt fentartani, azt már nem tudom. Bátor leszek még később egy kissé rátérni a budgetre, de most nem akarom, megszakítani ezt a gondolatmenetet. A negyedik tétel az, hogy a mi közgazdasági viszonyaink rendkívüli módon megromlottak. Ezek a folytonos valutaingadozások az emberek vagyonát elragadták. Az az ingó vagyon, az a mobil tőke, amely megvolt akkor, amikor a pénzügyminister ur székét elfoglalta, ma nem létezik, vagy sokkal kisebb arányban van meg, amire később egyébiránt ki fogok terjeszkedni. Ennek folyománya természetesen az, hogy az adóalanyok vissszacsusztak ; azt az adót, amire a pénzügyminister ur előbb számithatott volna, többé nem fogja abban az arányban megkapni, ahogyan arra számitott. A legnagyobb pénzügyi kapacitások, velem egyetértőleg, azon a véleményen vannak, hogy a vagyonadónál nagy, irgalmatlan csalatkozások lesznek ; már kezdik is ezeket irónnal kiszámitani s e számok valószínűleg igazaknak fognak bizonyulni. A minister ur azalatt, mig minister volt, el lévén foglalva természetszerűleg a saját adópolitikájával, pénzügyi politikájával és arra törekedve, hogy a parlamenttel és a ministeriumokkal lehetőleg egyöntetüleg járjon el, holott tudom, hogy számtalanszor ott akarta hagyni a helyét, mert a minister urnák ez a hely nem dicsőség, sőt ellenkezőleg, a legnagyobb mártirium, amit el lehet képzelni, ezt én tudom és épen ezért esik nehezemre, hogy mindezt elmondjam, mondom, a minister ur elmulasztotta azt, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy a nép ne szegényedjék el, hanem gazdagodjék, 62*
